blog

Egyetem vs. város

A The New York Times arról tudósít, hogy egy kicsit megorrolt a kaliforniai Santa Cruz egyébként békésnek és meglehetősen toleránsnak is mondható városvezetése a University of California (UC) ottani campusára, merthogy egy picit az egyetemi vezetés már-már kezdte szkanderben lenyomni őket. Érdekes hír ez, kiváltképp a hazai állapotok tükrében, hiszen míg Magyarországon nem lehet azt állítani, hogy a legbiztonságosabb, hogy ne mondjam, “nyugdíjas állás” az egyetemi/főiskolai katedra, addig az UC nem kevesebbre készül, mint kiterjeszteni a campus területét, az elkövetkező 14 évben (igen, ott nem négy évekre tervezgetnek…) mintegy 30%-al (19500-ra) növelni a hallgatói létszámot, amit azzal támogatnának meg, hogy ezzel egyidőben új kutatási központokat és programokat létesítenének, valamint 1500 új munkahelyet teremtenének – ezek nem elenyésző része oktatói státusz. Hurrá, éljen az egyetemi élet, mi ezzel a gond?

Nos, csupán annyi, hogy az egyetem mint intézmény mentesül az adózási kötelezettségek alól. Ez eddig rendben is volna, csakhogy az 55000 lelkes város már eddig is gondban volt a helyi vállalatoktól beszedhető adó mértékével, főleg, miután a Texas Instruments bezárta ottani üzemét (és így már nem oda fizeti az évi 186000 dollárt) – ráadásul (na és ettől a ponttól datálható az irgumburgum) az UC santa cruzi campusa rögvest el is happolta a nem csekély területet. És persze nem is fizet adót. Vagyis az egyetem növekedése nem a prognosztizálható gazdasági növekedést hozza a városnak (amire általában az egyetemi városok bizton számíthatnak), hanem épp ellenkezőleg: lassan csődbe viszi azt.

Azért persze nem eszik oly forrón a kását, hiszen államokszerte problémát jelent az egyetemek és a városok egyre feszültebb viszonya, hiszen az egyetemek csak látszólag kapcsolódnak a településekhez (többnyire legalábbis), mert autonóm intézményekként működnek és gazdálkodnak – többek között a területükkel is. Már most tudni lehet, hogy a jogi szabályozásokban változások lehetnek, hiszen – ennek jelenleg leghangosabb példája az UC és Santa Cruz esete – a helyzet kezd elmérgesedni, és ez senkinek nem jó. A városok egyelőre nem akarnak mást, csupán (?) annyit, hogy az egyetemek valamilyen mértékben járuljanak hozzá a város fejlesztéséhez, aminek mindenféle cirkalmas megfogalmazása mögött természetesen a “Ki fizet?” kérdése húzódik meg.

Mint várni lehetett, a város bekeményített: mindenegyes szolgáltatásért keményen benyújtja a számlákat, ráadásul mindenféle szavazásokkal igyekszenek szűkíteni az egyetem mozgásterét – úgy tűnik, egyelőre sikerrel. Egyik fél sem adja fel, és ki tudja, ki bírja tovább. Azt hiszem, innen nézve csak annyit tudunk sóhajtva hozzátenni, hogy bizony irígyeljük a problémájukat…

Standard