blog

Egyáltalán nem apró titkok

Apró titkok Furcsa film Todd Field Apró titkok című munkája: egyrészt abba a “suburbia” trendbe sorolható, ami az Amerikai szépség óta sorra rántja le a leplet a csodálatosnak, boldognak, és tökéletesnek hitt amerikai kertvárosi létről, olyan szintre viszi a perverziók és titkolt életek bemutatását, ami próbál túltenni realista megformálásában minden előző filmen; másrészt viszont olyan esetlenségek találhatóak benne, amik sorra áthúzzák ezt a szerzői koncepciót. Mert azért az mégsem hihető egy titkos találkára, a családtól való elszakadásra szökő pár férfi tagjától, aki elköszön gyermekétől, kioson a hátsó ajtón, majd rohan az új élet felé, hogy egy suhanc bandával leálljon gördeszkázni, merthogy itt az alkalom…

Az élethelyzetek sem feltétlenül túl hitelesek, inkább jellemző rájuk a végletek megjelenítése, mintha valami iskolapéldát kapnánk: egyetlen figura nincs, aki csak egy csöppnyit a normalitás felé húzna – már csak azért, hogy legyen mihez viszonyítani a perverziót. Mert a film olyan szinten relativizálja a megnyomorított életek fokozatait, hogy a végére fordul a kocka: a normális valami fura figura lehet, akit múzeumban kellene mutogatni. Ebből a szempontból hihetetlen sikeres a film, hiszen a politikai korrektség szellőjét is kerülve ennél korrektebb üzenetű filmmel az utóbbi időben nem nagyon lehetett találkozni.

A színészek, Kate Winslet, Patrick Wilson, Jennifer Connelly és a többiek, egytől egyig nagyszerű alakításokkal biztosítják be a filmet; kár, hogy néhány jelent túlságosan vontatottra, szájbarágósra sikeredett – és őszintén szólva a filmet is lehetett volna egy kicsit rövidebbre vágni.

A legzavaróbb aspektus azonban a teljesen felesleges és idegesítő narráció. Teljesen lényegtelen információkat közöl olyan vontatottan, hogy a tej megalszik a narrátor szájában, ráadásul a fenét kell kioktatni abból, hogy Kate Winslet figurája ismét találkozik Patrick Wilsonnal, és hogy ez milyen változásokat indít el életében, amikor egyrészt a színésznő arcára van írva, másrészt a narratíva menthetetlenül errefelé halad. Kár érte, ügyes, ötletes filmnek indult, szépen komponált képekkel, néhol formabontónak is mondható karakterizációval és narratív csavarral.

Standard