blog

Egy karakter halála

Felforgatókönyv Rég halogattam a Felforgatókönyv című opusz megtekintését, pedig kár volt, mert az elmúlt évek egyik legötletesebb, legintelligensebben kivitelezett filmjéről van szó, ami egyszerre képes a szórakoztatás és az elgondolkodtatás kitételét meglepő könnyedséggel teljesíteni. Adott egy fapofával rendelkező adóellenőr, alias revizor (nem, áááá, nem, semmi irodalmi áthallás…), akinek menetrendszerű élete akkor zavarodik össze, amikor egy női narrátorhang meglehetősen akkurátusan kezdi leírni cselekedeteit. Naná, hogy minimum skizofrénia, állítja mindenki, de az irodalmár professzor (Dustin Hoffman) inkább műfaji jellegzetességeket kutat hősünk történetében. Persze, hogy errefelé kell keresgélni, és bizony nem árt minimális narratológiai jártasság sem ahhoz, hogy ezt a furcsa problematikát feloldjuk. Mert az irodalomtudomány igenis életeket menthet! A fikció vs. valóság problematikája olyannyira érdekesen van tálalva, hogy észre sem vesszük a magas röptű allúziókat (persze, hogy Emma Thompson és Will Ferrell nem Roland Barthes gondolatait vagy Pirandello karaktereit tolják az arcunkba, legalábbis nem direktben, pedig mégis ők vigyorognak minden egyes sor mögött), és csak virulunk az írói válságon, illetve a szerencsétlen csinovnik reménytelen hajszáján. Persze mindaddig, amíg a mi fejünkben nem szólal meg a narrátor…

Kötelező filmnek kellene nyilvánítani minden irodalom és film szakon, és tökéletes szakdolgozati témaként kellene ajánlgatni, mert mind vizuális értelemben (hihetetlen milyen ügyesen játszadoznak például az infografikával), mind pedig narratológiai szinten bravúros megoldásokkal találkozhatunk. Gyönyörűen oldják meg a film készítői a magnum opus-t felváltó “elég jó” történet magyarázatát is, hihetetlen önreflexió zsúfolódik bele minden egyes képkockába, mondatba, és így már nagyjából mindenki értheti – egyetemi alapozás nélkül is -, miért kell a hősnek vesznie, illetve miért lesz középszerű az a történet (tragédia), amelyben valami átlátszó ürüggyel (csoda…) kimentjük őt a biztos és persze hősi halál elől. Muszáj többször is megtekinteni!

Standard

Egy karakter halála” bejegyzéshez ozzászólás

  1. BeFe szerint:

    Ez igen jó kritika volt, és egyetértek vele. A filmet jópár évvel ezelőtt láttam, de sokminden megmaradt bennem belőle – bár akkor még a cikkben leírt különböző elemzési szempontokat nem igazán figyeltem. Sebaj, erre való az újranézés.

    És amúgy azt is hozzátenném, hogy szerintem ez Marc Foster legjobb filmje!

Hozzászólások lezárva.