digitális, egyetem

E-dokumentumok vs. digitális nemzedék

Nem tudom, mi a hivatalos álláspont, vagy értékelés, számomra elég lehangoló eredményt mutat be az SZTE Klebersberg Könyvtárának felmérése, amit 1200 megkérdezett válaszai alapján állítottak össze az elektronikus dokumentumok használatáról. Bár csak egy prezentáció publikus, és ott nem minden kérdéskörnél világos, mi mire vonatkozik, több ponton sem ad optimizmusra okot a tendencia, amit a kutatás bemutat. Egyrészt rögtön az elején kiderül, hogy “kicsi azok aránya, akik egyértelműen az e-dokumentumok mellett teszik le a voksukat”, ami 2015-ben minimum furcsa, és tökéletesen ellent mond a saját tapasztalataimnak, de mivel itt nyilván célzott kérdés, és jóval több válasz alapján alakult ez a vélekedés, kénytelen vagyok elfogadni. Árnyalja persze a képet az, hogy a megkérdezettek a dokumentumok tényleges használata során mégis szívesen választják az elektronikus verziókat, főképp tudományos szakirodalom esetén. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy akár e-könyv olvasó vagy táblagép segítségét vennék igénybe: a két platform, amire én azonnal ráböknék, mint alapvető, mára egészen jól használható eszköz, a sor végén kullog, mert a vezető szerepet még mindig a laptop, a PC viszi, mögéjük zárkózik fel az okostelefon. Mindannak ellenére van ez így, hogy egyébként a válaszadók leginkább a táblagéppel kacérkodnak, mint legmegfelelőbb (és egyben legsokoldalúbb) eszköz, amit legszívesebben használnának e-dokumentumok fogyasztásakor. A Kindle megelőz minden más e-ink technológiát, de a tabletet nem tudja legyűrni. Innentől kezdve már nem is meglepetés, hogy a formátumok csatáját a pdf nyeri, magasan verve bármelyik standard e-könyves formátumot. Adódik a kérdés, hogy vajon mi okozza 1) az e-dokumentumokkal szembeni, még mindig jelentősnek tűnő idegenkedést; 2) miért ragadunk le még mindig a kevésbé mobilis, de mindenképpen nagyobb kötöttséget jelentő eszközöknél; és 3) vajon mi okozza azt, hogy a rigid és zárt pdf formátum viszi a prímet akkor, amikor a tartalom szabadságát hirdeti a világ?

Valószínűleg sokkal mélyebbre kellene ásni a konkrét okok feltárásához, mint amit egy blog bejegyzése lehetővé tesz (pláne mindenféle kutatási hátér nélkül), de szubjektíve a következő problémákat látom a könyvtár kutatásának eredménye mögött meghúzódni. Ami az eszközhasználatot illeti, világos, hogy az igazi digitális átállást az okostelefon hozhatja el, hiszen ez az eszköz tűnik olyan sokrétűnek, mégis mindenhová hordozhatónak, személyesnek, és mára már eléggé kiforrottnak ahhoz, hogy egyáltalán alternatívaként felmerüljön a hagyományosabb technológiák mellett. Mindig kéznél van, rengeteg olyan alkalmazás létezik már, amivel könnyedén meg lehet oldani a tartalmak azonnali lehívását és fogyasztását, ráadásul kellően személyre szabott és belakott a felhasználó számára ahhoz, hogy kényelmesen, otthonosan navigáljon a lehetőségek között. Ezzel egy e-inkes e-könyv olvasó nyilván nem tud versenyezni. Ami számomra kicsit meglepő, hogy a kutatás szerint az olvasásra már csak mérete alapján is jóval alkalmasabbnak tűnő táblagép sem igazán tudja megszorongatni a mobiltelefont. Tartalomszolgáltatási szempontból szerintem ezen érdemes nagyon elgondolkodni, és ebbe az irányba fejleszteni, ami fejleszthető.

Talán ehhez kapcsolódik az is, hogy miért olyan erős az ellenérzés még mindig az elektronikus dokumentumokkal szemben, hogy jól láthatóan a tartalomfogyasztásra dedikált eszközre is jóval kevésbé hajlandóak a megkérdezettek beruházni. Véleményem szerint ez összefüggésben áll a formátum kérdésével, és itt jöhet is a mantrám: amíg a szolgáltatói oldalon szinte kizárólag a pdf az úr (mert ugye azt jól le lehet védeni, értsd: korlátozni a tartalom felhasználhatóságát; mert azt könnyű létrehozni és közreadni; mert azzal ugye nincs gond stb.), és az alternatív, ám épp ugyanúgy standard elektronikus dokumentum verziók jószerivel nem is találhatóak meg a kínálatban, addig tényleg felesleges azon gondolkodni, hogy egy e-inkes eszköz miért is jobb, mint a számítógép monitora. Személyes véleményem, hogy ez kizárólag a kínálati oldal sara. Nem igaz az a vélekedés, hogy a felhasználó jobban szereti a pdf-et: mármint akkor, ha a pdf mellett mondjuk a Kindle formátumát és a legelterjedtebb, epub formátumot is kínáljuk. Pláne akkor lenne árnyaltabb a helyzet, ha a felhasználói edukáció megteremtené a helyzetet az alternatív formátumok használatához is. Másképp mondva: vajon akkor is viszonylag nagy lenne az ellenérzés az elektronikus formátumú dokumentumokkal szemben, ha a tartalmat olyan formátumban is elérhetnék, ami könnyen kezelhető?

Egy példa: ha megmutatom, a Kindle olvasón hogy lehet pár mozdulattal kijelölni szövegrészeket, amiket az eszköz egy külön dokumentumba másol, rendez, amit aztán jegyzetként tudok használni – beleírni, átírni, annotálni, megosztani stb. –, vagy magában a megnyitott dokumentumban jegyzeteket hozzáfűzni, és ezeket rendezni, vajon idegenkedne-e a hallgató a megoldástól szemben a pdf-fel, amivel gyakorlatilag semmit nem tud kezdeni azon túl, hogy olvassa, és szépen kiírogatja a számára szükséges részeket? Vagyis még akkor is ugyanez az eredmény születne, ha elérhető lenne a legtöbb tartalom több formátumban is? És ha így lenne, vajon nem törne meg az ellenérzés is rögvest, ha látja a felhasználó, hogy az ő eszközére dedikáltan is megkapja a kívánt tartalmat? És ha így lenne, vajon teret nyithatna a trend annak, hogy végre ne a PC és a notebook vigye a prímet, hanem kényelmes, mobilis tartalomfogyasztás lépjen a minden tekintetben nehézkes jelen gyakorlat helyébe?

Magyarán szólva én nem azt olvasom ki a felmérés eredményéből, hogy minden jó úton halad: ott a mindenható pdf, amit ezek szerint mindenki szeret, mert szép és jó (vagy nem tudom, miért), ott vannak a PC-k, ha valakinek nem tetszik, hozza a notebookját, és innentől kezdve nem is kell másra fókuszálni, mert hát ez kell a népnek. Épp ellenkezőleg: tegyük lehetővé, hogy még legalább a két standard és elterjedt elektronikus formátumban is legyen elérhető a tartalom, tegyük lehetővé a mobil eszközök használatát minden területen, támogassuk és szorgalmazzuk a formátumok elterjedését, segítsük megismerését, és akkor, amikor mi már mindent megtettük, nézzük meg ténylegesen, valójában mi is a helyzet. Mert ha egy boltban csak párizsit árulunk, nem ér rákérdezni, hogy egyébként vásárol-e nálunk kolbászt is a kedves vevő. Szerintem.

Standard