blog

Drámai év Hollywoodban

Dráma, dráma,és megint csak dráma, minden mennyiségben, a vásznon, és a vászontól távol is, sőt: az igazi dráma még csak most következik. A New York Times kolumnistája szerint alapvetően annak kellene most történnie, hogy szerencsétlen forgatókönyvírók valósághű sztrájk-drámájára figyel a közönség, minden rezdülésre koncentrálva, várva minden hírmorzsát, ami közelebb hozza esetlegesen a Grace klinika , a 24 vagy éppen az abszolút favorit, a Dr. House szezonjának kezdetét/folytatását. Csakhogy, állítja az elemző, szegény sztrájkolók elszámolták magukat: a közönség ugyanis olyan választási kampányt kapott a nyakába, ahol a társadalmi nem és a rassz csap össze, nem is akárhogy! Kell még ezek után bármiféle sorozat?

Innen nézve persze kicsit más a helyzet: alig-alig értjük a tengeren túli választási procedúrát (na ja, érteni véljük, magyarázzuk, aztán meglepődünk, stb.), és igazából a belpolitikai témákra összpontosító fejezeteket vajmi kevéssé látjuk át, és igenis vágyunk már arra, hogy menjenek a sorozatok, mert a végén még beérjük az éppen aktuális évadot, aztán várhatunk egy évet minimum, mire hozzánk is eljut a folytatás.

És persze itt van a filmes ünnepek kérdése is. A Golden Globe-ot úgy, ahogy van, rendesen hazavágták, és már az Oscar-gála megrendezése is kétséges. Persze valójában errefelé nagyjából mindegy, mert így se, úgy se jutunk el egyik rendezvényre sem, úgyhogy maradnak a híradások, miszerint a Globe-on nyert a Vágy és vezeklés a drámai vonalon, a vígjáték-musical ágon pedig naná, hogy a Sweeny Todd (és végre Johnny Depp is megkapja a szobrot a legjobb vígjáték/musical főszerepért, ha már a drámáról lemaradt sokszor), ésatöbbi.

Dráma dráma hátán, és akkor jöjjön, mi is volt a megboldogult sztrájk előtti Hollywood drámai termése 2007-ben: Matt Shapiro montázsa, csak hogy senki ne feledje a nagy hollywoodi pillanatokat. (Lehetne versenyt is hirdetni: hány filmet tudnátok megnevezni az összeállításból?)

Standard