digitális, konferencia

Digitalizált viktoriánus irodalom

A The New York Times számol be arról a konferenciáról, ahol Dan Cohen bemutatta Fred Gibbs-szel közös kutatásaik első eredményeit, amely tulajdonképpen a viktoriánus irodalom kvantitatív analízisét jelenti. A kutatás lényege az, hogy egy irdatlan nagy adatbázisra ráengednek megfelelően cizellált algoritmusokat, amelynek eredményeként szép statisztikai adatokat kaphatunk a felvetésekre illetve kutatási kérdésekre, amely – várhatóan – radikálisan meg fogja változtatni mindazt, amit például a viktoriánus irodalomról illetve a kor társadalmáról gondoltunk, de talán nem túlzás azt állítani, hogy magáról az irodalomról is elkezdhetünk más megközelítésekben gondolkodni. A projekt mögött persze ott van a Google is, akik a folyamatos digitalizációval és a programozással is segítenek, amely nagylelkűség máris gyanút szült tudományos körökben. Vagyis kezdődik a gonosz Google megeszi immáron nem csak a könyveket, de még a bölcsészet eredményeit is kisajátítja. Az ilyesféle hisztiket az sem tudja csillapítani, hogy a Google határozottan kijelentette, hogy természetesen minden anyagot és eredményt ingyenesen elérhetővé tesz további kutatások számára, bárki, akit érdekel bepillantást nyerhet mindenbe, sőt, nekifoghat újabb eredmények eléréséhez is.

Persze sokan azonnal kongatni kezdték a vészharangokat, miszerint az irodalmat nem lehet statisztikával méricskélni, alapjaiban másról szól, aminek megfelelően a róla folytatott diskurzusok sem statisztikai analízisek. Ezek a frászolók ugyanazokat a kritikainak tetsző, ám leginkább tájékozatlanságról árulkodó frázisokat puffogtatják, amelyet pl. anno Lev Manovich és társai ellenében is megfogalmaztak, amikor Rothko festményeit vagy a TIME címlapjait kezdték kvantitatív, vizuálisan újszerű megközelítéseknek alávetni. Mint ahogy Manovich-ék, úgy most Cohen is hangsúlyozta, hogy természetesen szó nincs arról, hogy most az eddig megközelítéseket és tudásanyagot ki kellene dobni, pusztán új metodológiai lehetőségek nyílnak meg nagy méretű adatbázisok segítségével akár korszakok, stílusok elemzésére is, amelyekre eleddig vajmi kevés lehetőségünk volt, illetve hihetetlen időigényes munkálatokkal lehetett valamiféle konklúziót körvonalazni. A digitalizáció és a vizuális vagy lexikális analízisek csupán új eszközt jelentenek a bölcsészet számára, amellyel a remények szerint akár új kérdések is megfogalmazhatóvá válnak.

Jól látható trend immáron, hogy a bölcsészet a digitális technológia felhasználásával igyekszik update-elni magát, és ezzel bizony az is jár, hogy sokan félteni kezdik azt, ami egyáltalán nem szorul rá erre a nagy féltésre: bebizonyosodott, hogy a digitális analízisek új lehetőségeket, sőt, új területeket nyithatnak meg a bölcsészet számára, amely meginvitálja és friss nézőpontok kialakítására ösztönzi a gondolati kereteket működtető kutatókat, akik így új irányokat jelölhetnek ki, vagy a már meglévő projekteket egészíthetik ki illetve teljesíthetik be. Persze jó lenne látni magyar kezdeményezéseket és projekteket is ebben a hirtelen megugrott tudományágban, de talán nem olyan reménytelen ilyesmit felvetni.

(Egyébként továbbgondolkodásra javaslom Cohen másik projektjét, a felettébb szimpatikus címmel ellátott Hacking the Academy antológiát!)

Standard