digitális, köz

Digitális bürokrácia

A digitális hivatali ügyintézés eljövetele azt sugallta, hogy a jövőben/jelenben nincs szükség arra, hogy az állampolgár ügyes-bajos dolgai intézésére szabadnapokat legyen kénytelen kivenni, hogy nagy nehezen, egy-egy dokumentum kitöltésével és az adekvát összeg megfizetésével felvértezve, három maréknyi hajjal ritkított frizurával tudjon eljárni az adott ügyben, hanem kényelmesen hátradőlve a számítógép előtt ücsörögve néhány gombnyomással oldja meg a problémáit – mindenki nagy örömére. Boldog az állampolgár, mert pár perc, és már be is adott minden kérvényt/bevallást, és boldog a hivatal, mert nem kell fogadóórát hosszabbítani és plusz embert foglalkoztatni, mégis növeli a hatékonyságot. Tegnap azonban ismét belefutottam a tutiba, amelyből kiderült, sajnos közel sem ilyen felhőtlen digitális hivatali ügyintézésünk jelene. Hatósági erkölcsi bizonyítványt kell igényelnem, amit utoljára úgy intéztem, hogy a Postán megvettem a kis pakkot, kitöltöttem az egyetlen dokumentumot, befizettem a csekket, és már fel is adtam a levelet, majd egy hét múlva már bizonyítottan rendezett erkölcsökkel lobogtattam a kicsiny formátumú (ám nagy jelentőségű) bizonyítványt. Gondoltam, minek járkáljak én az egyébként is bosszantó Postára, elintézem a Magyarország.hu-n keresztül. Becsületesen elolvastam az igénylési folyamat leírását, letöltöttem a nyomtatványkitöltő programot, majd – indul a döbbenet – 3, azaz három kitöltendő dokumentumot, amelyeket a program logikája szerint külön-külön telepíteni kell, majd – mivel később problémák adódnak – letöltöm a súgó programot is, ugyanúgy, külön telepítve. Türelmes vagyok – még, bár kezd gyanússá válni az ügymenet.

Semmi gond, program indít, igénylőlap kitölt, siker, öröm, a haladás élménye, a digitális jelen fennhangon történő éltetése, a civilizációba vetett hit megerősödése. A kellő lendülettel (ide nekem az oroszlánt is!) következő dokumentum kinyit – és ugyanazokat az adatokat, ugyanúgy bepötyögöm. Érteni ugyan nem értem, mi szükség van mégegy, teljesen ugyanolyan (csak más névvel illetett) dokumentumra, de a kopipészt hiányán morfondírozva mégis kitöltöm a második akadályként megjelenő űrlapot is – leellenőriztetem, minden oké. Már csak egy űrlap – szinte már meg sem lepődöm: nagyrészt ugyanazon adatok szükségeltetnek! Bosszankodva a bürokrácia túltengésén azért kitöltöm ugyanúgy, mint a másik kettőt, azonban az ellenőrzés hibát jelez. Semmi baj, nézzük, mit nem töltöttem ki. Akárhogy nézem, minden rendben, követtem az utasításokat jó állampolgárként, kérem szépen. Hiba, piros jelzések, xml-magyarázat! Nem tudom, kik tervezik és fogalmazzák meg a szoftverek hibaüzeneteit, de ezúton is jelezném, hogy például az <xml 168 /> és tsai. nekem nem sokat segítenek, pedig sejtem, hogy az átlagnál kockább vagyok (no persze a kockánál meg átlagabb, itt lehet a bibi). Dühöngés, kétségbeesés, időm pocsékolására adott heves válaszreakciók sorjázása, a magyar digitális hivatali ügyintézésnek sok formában beígért retorzió – a hibaüzenetek azonban továbbra is ott virítanak, akármit csinálok.

Ilyenkor jön az állampolgári túlélés alapszabálya: ha valamit szabályosan csináltál, de nem lehet elintézni, szegülj ellen, hátha úgy bejön. Megszegve a kitöltési útmutatóban foglaltakat, dacolva a sok piros pontként burjánzó hibaüzenetfürttel, oda is beírtam néhány dolgot, ahová az űrlap és a súgó szerint nem kellene. Részleges siker: 5 piros pont helyett már csak egyetlen egy hibát kell megtalálnom! Kár, hogy a hibajelzés olyan adatra vonatkozik, amely nincs az űrlapon… Végső kétségbeesés, telefonos segítség, értetlenség, többszöri próbálkozás, minden gépen másként működő kitöltőprogram. Végül szülői szakmai meglátás: egy nem kért adathoz egy oda nem illő szám bepöttyentése megoldja a problémát! Igaz ugyan, hogy így a három dokumentum ugyanazon sora nem egyezik, de a program vígan elfogadja, épp csak dicséretet nem kapok állampolgári igyekezetemért.

Lehet, hogy az egész országban csak és kizárólag velem fordult ilyesmi elő, és a digitális hivatali ügyintézés egyébként gördülékeny és professzionális a szoftveres oldalon is, de erős kétségeim vannak. Ha ugyanis egy igényléshez a racionális mennyiség háromszorosát kell teljesíteni, majd olyan nehezítő tényezők lépnek fel, amit azok is nehezen oldanak meg, akik egyébként értenek a programhoz, mert mondjuk mindennap dolgoznak vele (nem, nem rólam van szó), akkor nem biztos, hogy az állampolgár a hülye. Legfeljebb annyiban, hogy elhitte, működhet az egész normálisan is. Nem kell semmi extra, csak működjön. Ebben az országban már ez is nagy szó lenne… Uff!

Standard