mellesleg

DHL vs. Kindle

Történt ugyebár, hogy anno, mint sokan mások, én is rendeltem egy Kindle készüléket az Amazontól, amit hihetetlen gyorsan és profin el is juttattak hozzám a UPS segedelmével, ma sem hiszem el, hogy milyen zökkenőmentesen zajlott az egész procedúra. Azóta eltelt egy év, és az Amazon kihozta új Kindle-garnitúráját, új árakkal, ami környezetemben többeket is arra sarkallt, hogy rendeljen magának a kiváló kütyüből. Csakhogy manapság már nem a UPS, hanem a DHL szállítja a szerkentyűt, ami alapvetően nem lenne baj, azonban immáron másodszorra tapasztalom szinte teljesen ugyanazt a nemtörődömséget, hogynemondjam arcátlanságot, ami mellett azért nem kell szó nélkül elmenni. Amikor először eljátszották ezt a jelenetet, azt gondoltam, egy ilyen jó nevű, profi cégnél is előfordulhat baki – ahol ugyebár emberek dolgoznak (és hangsúlyozom: dolgoznak), ott ugyebár előállhatnak nem várt fordulatok. De amikor szinte kísértetiesen ismétlődik a dolog, akkor nem gondolom, hogy véletlenről, félreértésről, netán apró bakiról van szó.

Borzasztó egyszerű a képlet: az ember tűkön ülve várja, hogy megérkezzen a csomag, követi, mikor indul az amerikai elosztóból a reptérre, mikor érkezik meg Európába, és mikor landol Budapesten, közben kitölti a szükséges dokumentumot, amit a szállítócég emailben eljuttat hozzá – mindeközben eltelik vagy két-három nap. Vagyis az Amazon logisztikai központjából, az Amerikai Egyesült Államokból Budapestre maximum 48-72 óra alatt eljut a csomag. Ekkor elindul a honi kézbesítés – és jönnek az érdekességek. Hangsúlyozom: rövid időn belül, két különböző rendeléssel, két különböző címen, az ország két különböző pontján tökéletesen ugyanúgy történt meg mindez, és kétlem, hogy véletlen egybeesésről lenne szó. Elindul a csomag a DHL központjából, megjelenik a csomagkövetés listájában a “Kézbesítés folyamatban” jelzés – otthon ül az ember, malmozik, vagy igyekszik nem az órára percenként pillantva valami értelmes cselekvéssel elütni az időt, de azért lopva oda-oda pillant a csomagkövetésre, hátha valami újdonság üti fel fejét hirtelen. Üti is: egyszer csak megjelenik a “Kézbesítés sikertelen” kifejezés, ami azonnali döbbenetet, értetlenséget szül – valamint azonnal inspirál a diszpécser unszolására is.

Nekem kétszer is nagyon rövid idő alatt sikerült elérnem az ügyeletest, a mai, másik esetben ez egyszer sem jött össze. Anno először azt a választ kaptam arra a kérdésemre, hogy vajon hogyan hiúsulhatott meg a kézbesítés, hogy a címzett nem tartózkodott a megadott címen a kézbesítés időpontjában. Mondtam, ez nem lesz így jó, merthogy előző nap délután óta ki sem mozdultam a lakásból, tehát elég kicsire becsülném annak esélyét, hogy szimplán elkerültük volna egymást. Erre jött a futár üzenete: számára nem volt egyértelmű a címzés. Itt már gyanút fogtam: vajon egy irányítószám-város-utca-lépcsőház-emelet-ajtó címzés megspékelve egy helyesen írt névvel, valamint működő kapucsengővel mióta okoz problémát egy profi szállítócégnek? Erre a futár üzeni (merthogy valami furcsa, kifürkészhetetlen okból kifolyólag személyesen nem konzultálhatunk, csakis a diszpécser közvetíthet), hogy – na, ettől akad ki minden jó érzésű megrendelő, aki ugye előre kifizette a szállítás díját – ha lesz még ma ideje, esetleg erre fordul, bedobja a csomagot. Természetesen nem volt már ideje, délután 5-kor a gépjárművet is leadta.

Gondolván a másnapi kálváriára, kétszeri telefonnal elértem, hogy kézbesítés előtt ugyan hívjon már fel a drága futár – csak hogy megkönnyítsük egymás dolgát: ő megszabaduljon a csomagtól, én pedig átvehessem végre a pakkot. Győztem: 5 perccel kézbesítés előtt szólt is a jómunkásember, hogy már itt is van. Hagyjuk most, hogy ha akár boltba is ugrottam volna le éppen, sansztalan, hogy ennyi idő alatt visszaérjek – a lényeg, hogy sikeressé vált a kézbesítés, ki lehetett pipálni. Az esetből okulva most kifejezetten szóltam kedves ismerősömnek, amint megérkezik a DHL-es nyomtatvány, hívja is fel a diszpécsert, adja meg a telefonszámát (a DHL ugyanis valami kifürkészhetetlen okból nem veszi észre – a címzésen kívül – a címzett telefonszámát sem a fuvarlevélen, így nem is foglalkozik olyan csip-csup ügyekkel, hogy mondjuk egyeztessen az ügyféllel a kézbesítést megelőzően), és kérje, hogy a futár jelezzen, mielőtt odaérne. Ismerős lelkiismeretes ember, így is járt el. Viszont vidéki város lakosa, így aznap, amikor a Kindle megérezte a pesti leszállópálya aszfaltjáról felröppenő porszemcsék semmivel össze nem téveszthető sajátos aromáját, már nem számíthatott a szállításra – hiába, aki vidéki, várjon csak türelmesen, ott úgyis lassabban telik az idő, gondolom ez lehet az indok. Ül is a gép előtt másnap, dörzsöli a tenyerét, hogy végre indul Pestről a jármű, fedélzetén a hőn áhított csomaggal, biztosítja, hogy minden pillanatban a címen is üljön legalább egy, de méginkább kettő-három személy, aki átveheti a csomagot – ám egyszer csak, mit ád a tervező, felvillan a “Kézbesítés sikertelen” mondat a képernyőn. (Csak jelzem, szegény Kindle már éppen annyit utazgatott Magyarországon, ráadásul sikertelenül, céltalanul, mint Amerikából Európába sikeresen – hiába, labirintus ez a fránya kis ország, nincs mit tagadni…)

Merthogy a DHL ismét eljátszotta ugyanazt, amit korábban én magam is tapasztaltam, és azt hazudta (bocsánat, de erre egyszerűen nincs más kifejezés), hogy nem tartózkodott senki sem a megadott címen a kézbesítés időpontjában. Pechjére – az egész família ott volt éppen: nem jön jól ilyenkor a nyugaton bevezetett pontos csomagkövetési rendszer. Sikerült tetézni a tetézhetetlent: immáron a diszpécsert sem lehetett elérni: marad a dühöngés, csalódottság, tehetetlenség – és másnapra a várakozás. Pontosabban mégsem: az Amazon kínosan ügyel arra, hogy a vásárló nehogy egy kicsit is rosszul érezze magát, így szerintem az a minimum, hogy ezekről az esetekről értesüljön. Nem tudom, másokkal előfordult-e hasonló, mindenesetre két eset már ügy, egy DHL (de más sem) nem engedheti meg magának, hogy elváráson alul, ráadásul ilyen ügyfélkezeléssel, hozzáállással végezze feladatát. Már korábban elhatároztam, hogy életcélom olyan nyugdíjassá válni, aki az egész napját azzal tölti, hogy minden, ami nem tetszik neki, bejelenti, feljelenti, satöbbi. Hát, úgy tűnik, indul a biznisz: megy a levél az Amazonnak – szépen, azonosítószámmal, csomagkövetéssel, névvel, címmel. Hátha másnak már nem a DHL szúrja el a Kindle-tulajdonlás első perceit.

Standard

One thought on “DHL vs. Kindle

Comments are closed.