pszichoanalízis

Derrida színt vall

Sokszor elmerengtem már azon, hogy vajon Jacques Derrida, amikor meghirdette hantológiai programját, és egyáltalán, amikor fantomról, visszatérő kísértetekről beszélt, akkor miért feledkezett meg arról a nüanszról, hogy megemlítse egyébként nagyon jó barátját (Lacan elleni egyik fő szövetségesét) Nicolas Abrahamot, vagyis Ábrahám Miklóst és persze Török Máriát, akik elég sokat beszéltek a fantomelméletről és annak klinikai vonatkozásairól – történetesen sok esetben éppen Derridával illetőleg Derridának? Hát, végre látom, nagyon is jól tudja, kinek adósa, az alábbi kis videóban színt vall – már csak azt nem értem, miért nem futotta legalább egy lábjegyzetnyire irományaiban a megfelelő helyeken. Itt lehet sasolni.

(link via Farkas Tamás)

Standard