köz

Csupa jó hír

Nem tudom, mi lehet a levegőben, de csupa olyasmit olvasok mostanság, amelyek korábbi, elfogadott és serényen gyászolt tények ellenkezőjét bizonygatják. Történt, hogy a hazánkban már-már szitokszóként használt, ún. PISA-felmérés megállapította, hogy elég ramatyul állunk, már ami a fiatalok olvasáskészségét, szövegértését illeti, és ez a jövőre nézvést bizony nem kecsegtet túl sok jóval: elbutulunk, na (mert ugye mi lesz, ha már annyira sem értjük az elénk tolt aláírandót, amennyire most?, ésatöbbi). Erre jön egy másik felmérés, amely nemhogy elmarasztalna bennünket, pláne nem kongatja a vésznek az ő harangját: tudtuk, európai viszonylatban igencsak az élmezőnyben tanyázunk problémafelismerő és –megoldó készség illetve szövegértés tekintetében? Olvasunk, értelmezünk, használjuk a rendelkezésre álló információt: tiszta bölcsészország volnánk ezek szerint (amit egyébként alátámaszt egyik volt, világlátott külhoni hallgatótársam megjegyzése is: “Életemben nem láttam olyat, hogy a metrón ennyi ember olvas – könyvet!”). Na most akkor hogy is van ez? Tessék csak utánanézni, nem más-más korosztály kiértékelésekor kapjuk az eredményt, hanem erős átfedéssel a generációk között! Akkor most kinek higgyen a jól olvasó és interpretáló, jó problémamegoldó és anomáliapurgáló készséggel megáldott állampolgár? Pláne, ha nő az illető, merthogy az is kiderült, hogy ügyes a magyar, de a magyar nőnél nincs ügyesebb! Örüljünk hát, és legyen ez az új országimázs! (Csak innentől kezdve nehogy arra gyúrjunk, hogyan is rendeljünk el további felmérés-stopot.) Aztán itt vannak a munkaerőpiacilag kilátástalan helyzetben lévő bölcsészek: kiderült, itt sem olyan sötét a helyzet, mint szajkózzák.

A legújabb kutatás szerint, amelyet a Diplomás pályakövetés 2009-2010 néven ismerhetünk, a bölcsészek diplomájuk megszerzését követően az átlagosnál gyorsabban “kelnek el a munkaerőpiacon” (Metropol). Vajon hogy lehet ez, miközben az Állásbörzék standjainál állítólag erősen kapaszkodnak, röhögőgörcsöt ne kapjanak a véletlen arra tévedő bölcsész referenciáin? Most mégis az derül ki, hogy míg a természettudományi, a pedagógiai és a társadalomtudományi végzettségűek viszonylag hosszasan keresgélnek és próbálkoznak, addig – még a válság idején is, vagy főként akkor?! – bölcsésznek áll a világ? Furcsa ez a munkaerőpiac, annyi szent. Emlékszem, mikor a múlt század végén abban a szerencsében volt részem, hogy a ködös Albionban koptattam az egyetemi padokat, nagyot néztem, amikor körbeérdeklődtem, vajon Angliában mihez kezd egy angolszakos hallgató diplomaszerzést követően, mert a válasz egyértelmű volt: bank, biznisz, önkormányzat, NGO, államigazgatás – ráadásul egészen jó állások. Nem értettem persze, aztán felvilágosítottak, hogy a bölcsészre rámerik bízni az ügyfeleket, az üzleti partnereket, mert az aktuális üzlethez szükséges technikákat és készségeket meg tudják neki tanítani (ha kell, tanfolyamra küldik, továbbképzik), de a műveltséget, a kritikus gondolkodást, az interpretációs és kommunikációs készségeket nem tudják, hogyan tudnák egy vérprofi, ám kissé korlátolt tárasági skill-készlettel rendelkező szakemberbe plántálni. Ráadásul a bölcsésztől elvárják, hogy elképzelései, ötletei legyenek, legyen víziója, meg tudjon közelíteni olyan problémát, amellyel adott szakma nem tud mit kezdeni – ezért is kellenek a bölcsészek. Akkoriban nehéz volt ezt belátnom, de végső soron nagyon logikus gondolkodás – de azért ne legyenek illúzióink, nem gondolom, hogy ezt ilyen tudatosan művelné a szentként emlegetett munkaerőpiac hazánkban. Talán éppen ezért is meglepő a kutatás eredménye – most akkor ismét megkérdezhetjük, vajon kinek-minek higgyünk? Talán mégsem annyira ördögtől való gondolat egy bölcsészdiploma megszerzése napjainkban?

Standard

Csupa jó hír” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. ez elég jól hangzik, de ha jól tudom a PISA csak a fiatalokat (15 évesek) méri, a másik a cikk szerint elég sok korosztályt…
    ettől függetlenül egyetértek a következtetéssel, hogy a bölcsész (ideális esetben) pont, mivel nem igazi szakembernek van képezve, egy rugalmas “anyag”, ami a legjobb alkalmazkodó képességgel bír. (naná, én is min. félig bölcsész vagyok :))
    kérdés a mai bölcsész képzés jó irányba megy-e, ezek a skillek amiket írsz valóban követelmények-e… az a benyomásom, h egyre kevésbé, de ez már messzire vinne.

Hozzászólások lezárva.