digitális

Crowdsourcing – nem mind arany, ami…

Mivel alapvetően techno-optimista lelkülettel rendelkezem, így például a crowdsourcing (vagyis bizonyos online tevékenység tömegek felé történő kiszervezése) jelensége egészen addig egységesen pozitív példaként lebegett a szemem előtt, amíg rá nem vettem magam, hogy részt vegyek egy ilyesmiben. Egy e-könyves kiadó online kezelői felületének és a folyamatot elősegítő körítésnek a magyar verziójáról volt szó, csakhogy már ott akadályokba ütköztem, ahol az egésznek indulnia kellett. Valójában a harmadik napra már olyan érzésem volt, hogy igazából én küzdök azért, hogy fordíthassak, hogy gazdagítsam a magyar nyelvű szó- és kifejezéstárat, hogy majd mások minél gördülékenyebben profitálhassanak belőle. Magyarán: ingyen dolgoztam, hogy más profitot termelhessen. Nyilván egyedien rossz példa, de talán pont ezért tökéletesen rámutat a crowdsourcing sötét oldalára, amit egyébként az ún. digitális marxisták, élükön Christian Fuchs-szal, már régóta pedzegetnek. És ha már a mai gazdasági környezetben illő előkapni Marxot, talán nem érdektelen néhány alapvető képlettel vázolni ezt az árnyoldalt is.

A hvg.hu-n megjelent cikk kimaxolja a jelenség pozitív hozadékának leírását, lehetséges problematikus területként természetesen a tömegek bölcsességének kontrollját említi – amit tényleg kezelni kell valamilyen formában, hiszen azért a sok lúd disznót győz metódus nem feltétlen célravezető, ráadásul könnyen el lehet téríteni egy projektet néhány troll segedelmével. Fuchs egyébként épp egy fordítási példával igyekszik megvilágítani a gazdasági-financiális-munkaerőt érintő kérdést: ő a Facebook fordítási lehetőségét említi Digital Labour and Karl Marx (New York: Routledge, 2014, 4), mint profitorientált cég ingyenes munkaerő kihasználását, az én példám azért korántsem ennyire globális jellegű, legalábbis volumenét tekintve bizonyosan elszigetelt példa. Ha marxista megközelítésben számolunk, akkor Fuchs az alábbi képletet ajánlja a tőke felhalmozásának kiszámítására:

rp = p / (c + v1 + v2)

ahol az rp: profit mértéke; p: profit; c: tőke; v1: állandó alkalmazottak bére; v2: felhasználóknak fizetett bér (103). Meglátása szerint a legtöbb esetben “v2 = > 0” a helyzet, vagyis a felhasználóknak fizetendő bér elenyésző, netán épp nulla, ráadásul bizonyos modellekben a v2 teljes mértékben a v1 helyére lép. Ez pedig azt jelenti, hogy a felhasználó kihasználása az egekig röpíti az értéktöbbletet, ezzel pedig az adott cég profitját táplálja – tulajdonképpen kiszámíthatatlanul.

Bár első pillantásra az unásig ismételt marxista frázisok online környezetre adaptált, talán elcsépelt megfeleltetéseként is gondolhatnánk az efféle gondolatmenetekre, hajszál pontosan erre ébredtem rá saját crowdsourcing élményemben. Amire másnap az is rátett, hogy ahelyett, hogy legalább egy “köszi, pancser, hogy ingyen dolgoztál, veszünk pár pizzát a munkabéredből – lol” üzenettel megleptek volna, még le is csesztek, hogy ennél és ennél a készenléti százaléknál ők nem tudják implementálni a fordításokat, szóval leszek szíves tovább dolgozni, vagy szóljak az ismerőseimnek. Nem szóltam.

Standard