Commons in a Box – tudományos közösség építése egyszerűen

Sokan sokszor tapasztaljuk, hogy a kutatók sok esetben még mindig nem értesülnek egymás munkájáról, eredményeiről – adott esetben az egy irodával arrébb tevékenykedő kolléga legfrissebb kutatásáról sem tudnak/tudunk. Így van ez a Facebook-kal, Twitter-rel, Google+-szal, és pláne az Academia.edu-val is – hiába “követjük” egymást, vagy kerülünk azonos körbe, a tudományos munkásság valahogy kipottyan a mégoly szorosra szőtt közösségi hálóból is. Ezt elégelte meg 2009-ben a City University of New York (CUNY), és kidolgozták a The CUNY Academic Commons online felületét, amelyen keresztül minden felsőoktatáshoz kapcsolódó tudományos és adminisztratív tevékenység elvégezhető, mégpedig testreszabható, az adott céloknak és elképzeléseknek megfelelő formában. Az eredeti elképzelés egy régi vágyat fogalmazott meg: össze kell kapcsolni az egyetem oktatóit, ügyintézőit, doktoranduszait, kutatóit annak érdekében, hogy könnyedén, gyorsan, és főként hatékonyan tudjanak együttműködni különböző projekteken, valamint eredményeik minden potenciális érdeklődőt elérjenek, vagyis ne legyen többé olyan tátongó lyuk a hálón, ami például a CUNY 23 fakultásának “információs silóit” táplálja ahelyett, hogy közkinccsé tenné, ami arra érdemes. Az eleve szimpatikus és logikus elhatározást egy még szimpatikusabb technológiai hozzáállás követte: minek fejlesztenének külön, drága szoftvereket, ha már adva vannak olyan nyílt forráskódú, folyamatosan fejlesztett és gondozott alkalmazások, amelyeket az igényeknek megfelelően lehet alakítani? Ebből alakult ki az Academic Commons háttere, amely mögött a WordPress, a BuddyPress, és a MediaWiki duruzsol, vagyis ezek összekötéséből egy tartalomkezelő rendszer, egy közösségi hálózati kiegészítés, és egy wiki áll fel – minden olyan eszköz adva van, amely egy komoly keretrendszert biztosít a kapcsolattartás és az információáramlás optimalizálásához.

Mivel nyílt forráskódú, közösségi fejlesztésű hátteret használnak a CUNY informatikusai, és mindezek sajátos összekapcsolásával egy nagyszerű, működő közösségi teret sikerült létrehozniuk, úgy döntöttek, megosztják találmányukat, mintegy “visszafizetik” a közösségnek a segítséget, így hamarosan bárki, bármelyik felsőoktatási intézmény ingyen hozzájuthat a projekt eredményeként létrejött kombóhoz, amit a Commons in a Box névre kereszteltek el: jelezvén, hogy nem kell a webmestereknek végigmenni a három rendszer, illetve eszköz testreszabásának néha rögös útján, hiszen mindezt egy installációs csomagba szerkesztik, hogy bárki könnyedén útjára tudja indítani saját tudományos közösségi portálját.

Jól látható az a szemléletváltás, aminek persze sok oldala van, és ami egyre inkább áthatja a tudományos közösségek működését – legalábbis egyelőre tőlünk jóval nyugatabbra. Trenddé vált, hogy a magukra valamit is adó szakfolyóiratok a nyílt hozzáférést preferálják, amit nyilván meggyorsít az is, hogy rengeteg neves kutató már csak ilyen elveken működő folyóiratnak vállal peer-review munkát, még többen pedig kifejezetten ilyen jellegű periodikákban hajlandóak csak publikálni. A Commons in a Box projekt szervesen illeszkedik ebbe a vonulatba, hiszen táptalajt nyújt a tudományos közösségek tevékenységéhez, természetesen az eredmények minél szélesebb körben történő megosztását előtérbe helyezve: manapság már nem lehet éveket várni arra, hogy egy-egy tudós munkája végre megjelenjen nyomtatott formában, majd arra épülve reflexiók és további kutatások szülessenek – vége az elefántcsonttorony politikának, világos, hogy már az eszközeink sem ezt támogatják. Mindezt persze már olyan szervezetek is felismerték, mint a Modern Language Association (MLA), akik azonnal a projekt mellé álltak, egyértelmű üzenetet közvetítve: ha talpon akar maradni a kutatás, a tudomány, a felsőoktatás, akkor az eddig erőltetett modellek helyett új megoldásokat kell találni. Kíváncsian várom, hogy Magyarországon mikor látjuk ennek a trendnek a jeleit. Mert előbb-utóbb nem vonhatjuk ki magunkat a változásokból, ez egészen világos.