digitális, könyv

“Come on Kindle, light my fire”, avagy az új olvasásélményről

Örüljetek, örvendjetek,
Az új Kindle megérkezett

(Azonosítatlan eredetű mondóka a 21. század elejéről)

Vajon ki az, aki azt a kihagyhatatlan ziccert el nem süti, hogy vadi új Kindle-jén a hozzá kapott Oxford English szótárban rögvest rákeres a kindle szó jelentésére – no hát kiejtéssel, jelentésekkel, etimológiával együtt ott is van, kérem szépen, ízlésesen formázva, finoman gyújtogatós kontextusban. És lehet, hogy furcsán hangzik, de valóban lángra is lobbantja az olvasni szerető ember vonzalmát ez e gépezet – már elnézést a borzasztóan súlyos képzavarért – ugyanis egyszerűen élvezet olvasni rajta. Pláne úgy, hogy az ember rögvest feltölt rá vagy negyven könyvet, és azt se tudja, hol kezdje, így hát mindegyikbe belepillant egy kicsit, és már attól jóleső izgalom járja át a lelkét, hogy mostantól egy kis kütyü segítségével minden könyvét magával hordozhatja, és azt olvashatja útközben, amihez csak kedve van: vége a nehéz mérlegelgetésnek nyaralás előtt, hogy vajon mit vigyen magával az ember (már így is tele a bőrönd…). Szóval szívet melengető érzés minden könyvbarátnak az, ha tudja, tengernyi kötetet hurcolhat magával, bármerre is megy, pláne úgy, hogy a gépezet nem fárasztja jobban a szemét olvasás közben, mint a hagyományos, nyomtatott oldalak falása: itt ugyanis szó sincs háttérvilágításról, LCD, TFT és egyéb kijelzőről – e-tinta van, kérem tisztelettel, abból is a jobb fajta. De menjünk szépen, sorjában.

1. A döntés: nekem márpedig Kindle kell!

Onnan indul az egész, hogy ingázóként én speciel elég sokat vívódtam mindig is azon, hogy melyik könyvet viszem magammal, és melyik marad otthon, ami akkor válik igazán kulcs kérdéssé, amikor egyszerűen muszáj a hátizsák űrtartalmát meghaladó mennyiségű kötettel bóklászni. Van persze fénymásolat, de egyrészt az azért mégsem az igazi, másrészt én speciel folyamatosan elhagyom a gondosan rendszerezett pakkokból kiemelt részeket, így az évek során elég foghíjas mappáim alakultak ki – és persze mindig éppen az hiányzik, amire éppen ott és akkor a legnagyobb, hogy ne mondjam, égető szükség volna. Mennyivel egyszerűbb a könyv – azt azért mégsem szedem szét, viszem az egészet. Vinném. Ott van aztán a netbook: mennyi minden fér rá, milyen jó, hogy könnyedén hordozható, lehet azon is olvasni! És valóban, tényleg lehet – csak éppen nem mondható kényelmes és hosszú távú megoldásnak, merthogy egy idő után a szem, ez a fránya szerv, fárad, és elege lesz, pedig az agy még hajtaná tovább a betűk falásának irányába. Meg aztán néha akkumulátor problematikák is felléphetnek, szóval mi van, ha minden órára beviszem a gépet, arról olvasok-oktatok, nem töltöm az akkut, épp a vonatra merül le… kellemetlen (soha nem értettem azokat, akik a vonaton maguk elé bámulva utaznak, ahelyett, hogy könyvet olvasnának mondjuk – bár azt hiszem, nem vészes e tekintetben a honi helyzet, egykori CEU-s csoporttársam szájtátva járt-kelt a fővárosi tömegközlekedési – ha jól hallom, már politikailag korrekten inkább közösségi közlekedési – járatokon, ahol rengetegen olvastak, na, ilyet ő még nem látott).

Szóval a netbook-notebook mégsem a legideálisabb megoldás, még akkor sem, ha valóban elfogadható áthidaló megoldás. De ha már a technika odáig fejlődött, hogy a Gutenberg-galaxis elé odabiggyeszthesse azt a fránya “e” betűt, hát miért ne élnénk a lehetőséggel? Pláne úgy, hogy ezen kütyük minősége, használhatósága és – nem elhanyagolandó kérdésként – ára már átlépi az ingerküszöböt, és válság ide vagy oda, kellő akaraterővel már nem évszázados projekt egy e-olvasó beszerzése. Persze át kell gondolni a kérdést, mert a honi kínálat sajnos elrettentő: hatvanezer forint alatt sajnos egyszerűen lehetetlen rendes e-olvasót beszerezni – magyarán szólva a befektetés nem biztos, hogy megéri, még ilyen könyváraknál sem feltétlenül.

Ott van azonban a jó Jeff Bezos, aki az amazon.com e-olvasójával oltári nagyot dobott: egy picit visszaerősödött forinttal már alig több, mint harmincezer forintért néhány nap alatt házhoz is szállítja a Kindle legújabb generációs verzióját, amely tárgyként (nesze neked, bibliofil fétis) és olvasásélményben is kiválóan megállja a helyét. Egyszerűen az olvasást nem csupán tökéletesen trendivé varázsolja, hanem – tessék kapaszkodni – felhasználói élménnyé, amivel ez a kulturális tradíció is végérvényesen átlép az új média korszakába.

2. Buy me

Létezik néhány leírás arra vonatkozóan, hogyan is vásároljunk Kindle-t, én csupán néhány dologgal egészíteném ki a tapasztalatokat. Először is, már nem igaz, hogy csak dombornyomott vagy kifejezetten internetes használatra szánt kártyával lehet fizetni: tulajdonképpen a kibocsátótól függ, engedélyezi-e az efféle online tranzakciókat vagy sem (pl. a VISA Electron már a legtöbb esetben használható – én is ilyennel bonyolítottam a vásárlást). A Kindle kiválasztásánál mindenki a pénztárcájának megfelelően nyújtózkodjon: én megelégedtem a 6-inches, sima wifis verzióval, mert nem használnám ki a 3G-t, valamint a kütyü $139-os ára elég meggyőző erő a nagyobb Kindle $189-os árával szemben. Ha eldöntöttük, milyen verziót szeretnénk, jelzi az amazon.com, hogy leszünk szívesek egyrészt elolvasni, milyen vám- és adószabályok vonatkoznak ránk, másrészt a nemzetközi rendelésekre kreált megrendeléssel folytassuk – tegyünk is így. Én speciel csak sima USB-kábeles verziót kértem, mert nem láttam szükségét az USA-konform dugvillának, amit az USB-re lehet illeszteni, megelégszem azzal, hogy az akkut is notebookról töltöm. Ha minden rendben, akkor hajrá, nagy levegő, nyomjuk a gombot! Én egy péntek este jutottam a nagy elhatározásra, és szombat reggel 9 után már a szállítást végző cég, a UPS diszpécsere keresett telefonon, adategyeztetés céljából, valamint küldött egy dokumentumot, amelyet kitöltve vissza kellett küldenem. A kérdéses dokumentum a UPS-t hatalmazza fel arra, hogy a vámmal bajlódjon, és az űrlap kitöltését azzal segítik, hogy sárga színnel bejelölik a kitöltendő részeket – nem lehet elrontani (ha mégis sikerülne, gondolom, visszaküldik javításra). Aláírás gyanánt a sima, begépelt szignó is megfelelő, én legalábbis rövid egyeztetést követően nem bajlódtam a nyomtatás-szkennelés-küldés folyamatával, hanem egyszerűen visszaküldtem a megadott címre a file-t.

Innentől kezdve nincs más dolgunk, mint malmozunk egy picit, vagy éppen idegtépő virtuális kalandjáratot vizionálunk az amazon.com küldeménykövető szolgáltatásán lógva (“az én Kindle-öm már Kölnben van!” “Az enyém meg már Bécsben, bibibí!” “Atyaég, nem elérhető a track page! Lezuhantak? Mi van máááár?!”). Egyetlen kifogás a szállítással kapcsolatban azért felmerült: a UPS nem vacakol a kiszállítás időpontjának egyeztetésével – még csak olyan szinten sem, hogy jelezze, mely napon szándékozik csöngetni, tehát érdemes felkészülni arra, hogy a Budapestre érkezést következő napon sanszos a futár kopogtatása, vagyis olyan címre kell kérni a kiszállítást, ahol tuti megtalálhatóak vagyunk napközben. Nekem a péntek esti rendelést követően a rákövetkező héten kedden délelőtt már meg is érkezett a csomag – két nappal az amazon.com által beígért határidő előtt.

3. Bontsuk ki!

A Kindle csomagolása végtelenül egyszerű: a szállításra használt szimpla kartondoboz, semmi több. Nekem végtelenül szimpatikus ez az elképzelés, teljesen felesleges színes-szagos-szélesvásznú csodát variálni csomagolás tekintetében, ráadásul arról is meggyőz, hogy az Amazon bízik a termékében, és semmi szüksége nincs arra, hogy külsőségekkel keltse fel a vásárló figyelmét és érdeklődését – erre való maga a termék. A dobozban egy műanyag merevítő részben lakozik a Kindle, amely alá került a piszok rövid és nagyon érthető tájékoztató, valamint az ízlésesen, papírhengerrel fixált USB-kábel. Magát az e-olvasót előlapján és hátlapján csupán egy áttetsző biztonsági fólia fedi, képernyőjén pedig az induláshoz szükséges utasítás olvasható. Fólia lefejt, eszköz kézbe vesz: mindent eldöntő pillanat – a Kindle nyert! Kényelmes, vékony, minőségi anyagból összepakolt szerkentyű, kiváló képernyővel – ezúton is áldás az e-tinta technológiájának kidolgozóira! Napfény szűrődik be az ablakokon – máris saját tapasztalatból érzem, mitől más egy ilyen kijelzőn olvasni: össze sem lehet hasonlítani a hagyományosabb technológiákkal! És bocsánat, de itt eldől az a sokak által feldobott dilemma, amely egy mérleg két serpenyőjébe helyezi a tableteket (mondjuk az iPad-et) valamint az e-olvasókat: bármennyire is tetszett az iBook, egyszerűen nem olvasásra van kitalálva maga a hardver. A Kindle még csak egy oldalt mutatott meg magából, de a kérdés nem kérdés többé: ha kütyün akarsz olvasni, akkor e-olvasó, és kész. Nincs egyébként túl nagy összehasonlítási alapom, nem nagyon vertem szemmel más e-olvasót, így nem tudom megítélni, mennyivel szebb és élvezhetőbb a Kindle képernyőjén megjelenő betűtömeg, mindenesetre a gyári beállításokkal is tökéletes papír-élményt nyújt, kiváló kontraszttal és tipográfiával fűszerezve.

4. Olvass bele!

A Kindle használata pofonegyszerű: a navigációs gombokat elvéteni sem lehet, lapozni tehát nem kell újratanulni, de a könyvtárunkat is borzasztó egyszerűen pakolhatjuk össze, illetve könnyedén kreálhatunk kategóriákat, amelyekbe a rengeteg olvasnivalót pakolászhatjuk. A szerkentyűre megkapjuk Bezos-éktól az Oxford Dictionary of English-t és a The New Oxford American Dictionary-t, valamint a regisztrált eszközre megérkezik Bezos üdvözlete is, valamint olvashatjuk a Kindle használati utasítását is: a Kindle használatát természetesen a Kindle-ön olvasva lehet leginkább elsajátítani, logikus. Bezos egyébként röviden és tömören foglalja össze, mi is a Kindle, amelyből kiderül, hogy az olvasás élményére fektették a hangsúlyt a kütyü kialakításánál, és céljuk az, hogy az eszköz “áttetsző” legyen, vagyis ne az eszközzel foglalkozzunk, amikor olvasni akarjunk – szimpatikus törekvés.

Ember legyen a talpán, aki rögvest fel nem tölt vagy egy tucat e-könyvet, hogy belelapozgasson, ámuldozzon, milyen tökéletes élményt kreál az új e-tinta kijelző, milyen kellemes a kontraszt, szép a tipográfia, és hogy mennyire kézre áll az egész, mennyire hamar meg lehet szokni a jót. Én gyorsan beleugrottam a Time magazin két hetes ingyenes turnusába is, és azt kell mondjam, egyszerű-de-nagyszerű rendesen átgondolt, és megformázott folyóiratot olvasni, a rovatok és a cikkek között ugrándozni, ráadásul összességében, ha az ingyenes próbát követően is előfizet az ember, akkor bizony jóval olcsóbban jön ki, mintha a nyomtatott verziót rendelné meg. De ugye van még tengernyi folyóirat és napilap, amelyek szintúgy két heti ingyenes bepillantást engedélyeznek – az ember elolvasgathat jó ideig.

5. Az oldal hegemóniájának befellegzett

A Gutenberg-galaxisként emlegetett, ám annál azért jóval szélesebb kontextust magába foglaló kulturális tradíciótól örököltük a könyv oldalát, amely évszázadokon keresztül meghatározta és szó szerint keretezte az információ elosztásának és megjelenítésének lehetőségeit, azonban a weboldal paradigmája ezt már egy ideje felváltotta, dinamikussá téve az egyes médiaelemek frissítését, elosztását, szerkesztését a lap moduláris felszabadításával. Az e-olvasók bár könyvszerű remediációs kísérletnek tűnnek, mégis az új paradigma gyermekei, hiszen az oldal immáron megszűnik mérőegységként funkcionálni: térbeli navigációvá válik a könyv olvasása, ahol az olvasó helyzetét (location) jegyzi a rendszer, és százalékban jelzi, mennyit abszolváltunk az adott olvasmányból. A szöveg ugyanis már nincs röghöz illetve oldalhoz kötve: változtathatjuk a betű méretét és típusát, vagyis teljesen szemünkre szabhatjuk az olvasnivalót, aminek következményeként a Kindle szépen újrafolyatja a szöveget a megadott paraméterek szerint. Ebben a paradigmában az oldal fogalmának és gyakorlatának helye nincs, és egy hét intenzív használat után azt mondom, nem is hiányzik. (Az persze kérdés, hogy a tudományos közlemények esetében vajon hogyan fogjuk ezentúl megoldani a hivatkozási rendet e-könyvek esetében – lehet, hogy a fránya pdf-verziót kell segítségül hívni, amíg pontosabbat nem találunk ki…)

6. Szolgáltatások

A Kindle köré szervezett szolgáltatások kiválóan működnek. Ott van mindjárt a Kindle shop, ami borzasztóan kényelmesen használható magáról a készülékről, ráadásul visszautasíthatatlan mézesmadzagok tömkelegét nyújtja. A már említett folyóirat arzenálon túl általában a könyvek első fejezete ingyenesen letölthető – a cél persze az, hogy étvágyat gerjesszenek a fogyasztáshoz, de alapvetően ettől még igen szimpatikus megoldás ez. Ennél már csak az szebb, hogy az Amazon annak ellenére sem gondolja teljes mértékben magához láncolni a Kindle-tulajdonosokat, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy tőle vásároljunk: kapunk ugyanis egy dedikált Kindle-email címet, amelyre elküldhetjük Kindle-formátumra konvertálandó dokumentumainkat, és ezeket közvetlenül a Kindle-re el is küldik nekünk szépen formázva. Ha a “felhasználónév”@free.kindle.com címre küldünk konvertálandó feladatot, akkor pedig még csak díjat sem számolnak fel a munkáért! Persze a konvertálás korántsem akkora probléma: a Mobipocket kis szoftverével gyakorlatilag pár kattintással mindent Kindle-kompatibilis olvasmánnyá varázsolhatunk.

7. Kiegészítő alkalmazások

Bár e-olvasóba azért ruház be az ember, mert olvasni szeretne, azért a Kindle ennél többre is képes. Kísérleti jelleggel ugyanis beépítettek nekünk egy Webkit alapú böngészőt is, aminek segítségével, wifin keresztül szemünk elé tárul a fekete-fehér internet – ez önmagában is egy élmény, azonban mivel sem az e-tinta, sem maga a kütyü nem arra lett kitalálva, hogy böngészgessünk rajta, nyilván nem kell túl sokat várni ettől az extrától. Ami viszont nagyszerű, natív lehetőség a böngészőben, hogy egy gombnyomásra lecsupaszítja az olvasott weboldalt cikk-szerű formátumra, így kényelmesen olvashatóvá válik a szöveg.

Mindemellett persze a Kindle nagyszerűen lejátsza nem csupán a hangoskönyveket, de a text-to-speech opció aktiválásával rá is bírhatjuk a szerkentyűt, hogy olvassa fel nekünk adott szövegeket, valamint olvasás közben hallgathatjuk kedvenc háttérzenéinket is, hiszen mp3-lejátszóként sem kell csalódnunk a portékában.

Összességében, közel egy hét nyüstölés után azt tudom mondani, hogy hihetetlen kellemes dedikált készülékről van szó, amely minden beléfektetetett forintot (vagy dollárt) megér: piszok gyorsan meg lehet szeretni, és olyan gyanúm is van, hogy szinte invitálja az embert, hogy még többet olvasson. Számomra az sem mellékes pont, hogy az egyetemi olvasmányokat így mindig magamnál tudom hordani – még lehet, hogy arra is vetemedem néhanapján, hogy egy előadás jegyzetét a Kindle-ről olvasgassam 😉

Standard

8 thoughts on ““Come on Kindle, light my fire”, avagy az új olvasásélményről

  1. Kedves Zoltan!

    Orulk, hogy a rajongok szama +1:-)
    A vasarlasrol: igazad van, nem csak es kizarolag a dombornyomott kartyakat fogadja el. A helyes mondat tehat igy hangzik:

    “ahhoz viszont az Amazon által elfogadott bankkártyára is szükségünk lesz majd”

    Erdekes modon engem sosem hivtak fel a UPS-tol, de azert mindig megjott a kicsike:-)

    Egy csomo tovabbi erdekesseg a blogomban!
    Jo olvasast minden Kindlernek!

    http://kindlevarazs.wordpress.com

  2. Pingback: Tweets that mention “Come on Kindle, light my fire”, avagy az új olvasásélményről · DragonWeb -- Topsy.com

  3. @Kindlevarazs: a bankkártya elfogadása igazából nem az Amazonon múlik, sokkal inkább a kártyát kibocsátó bankon – ezt azon is jól le lehet mérni, hogy nem minden VISA Electron-t fogad el pl., csak azokat, amelyeket a kibocsátó bank enged online vásárlás bonyolítására is. De szerintem mára már a vezető, Mo-n is megjelenő bankok mindenképpen okésak ebből a szempontból.

  4. d says:

    látod, látod, a word ezt sem javítja ‘lépernyőjén’ 😉
    amúgy ez a post így karácsony előtt nem kellett volna… érzem a veszélyeket…

Comments are closed.