digitális, mellesleg, web

Vodafone: túl hosszú a jelszavad!

Kezd az egész úgy tűnni, mintha elégedetlen ügyfélként a szolgáltatóm minden viselt dolgába sorban belekötnék, pedig az igazság az, hogy alapvetően semmi problémám nincs a Vodafone-nal: velem eddig mindig korrektek voltak, az ügyfélszolgálaton is mindig barátságosak, a boltokban is megoldottak eddig minden problémám, nagy bajom sosem volt velük, pedig az indulásuk óta az ügyfelük vagyok, lehetett volna. Most viszont mintha minden egyszerre csapódna le, és naponta futok bele olyasmibe, ami nem vet rájuk jó fényt. Szerintem. Akarta a fene, de ez van. Kezdődött azzal, hogy küldtek egy emailt, amiben felhívják a figyelmemet arra, hogy bizony kedvezőbb tarifával is elboldogulhatnék, nézzem csak meg az új csomagokat. Innentől egy tőről fakadó, jelen pillanatban kétfelé ágazó történet kerekedett az egész kis promó-kalandból.

Bővebben…

Standard
mellesleg, web

Szolgáltatások és böngészők

Sorozatot is lehetne indítani abból, amit a különböző online szolgáltatások böngésző kompatibilitási anomáliái jelentenek. Nap mint nap találkozunk olyan felületekkel, ahol mondjuk egy egyszerű űrlapon megadunk néhány paramétert, és máris elintézettnek vehetjük a dolgokat. Ilyen például az ELMŰ online ügyfélszolgálata, ahol többek között a mérőóra állását lehet megadni, ami jóval kényelmesebb, mint telefonálgatni, vagy személyesen bemenni az ügyfélszolgálatra. 2013-at írunk, már-már elvárás, hogy ilyen szolgáltatással rendelkezzen egy ilyen fontos közműszolgáltató. Igen ám, de amióta csak létezik ez a lehetőség, nagyjából semmit nem sikerült fejlődniük böngészők támogatása terén: míg egy-egy böngészőnek a verziószáma jócskán megugrott, addig az ELMŰ rendszergazdái még mindig leragadtak korábbi Firefox és persze az obligát Internet Explorer támogatása környékén. Rendes ügyfél ilyenkor duzzog-puffog egy kicsit, aztán beadja a derekát, és kénytelen-kelletlen elindítja valamelyik preferált szoftvert (már ha nem eleve valamelyiküket használja persze – de, mint tudjuk, így sem fenékig tejföl az eljárás). Ha tűzrókával próbálkozik az ember (ha már a kettő közül választani kell ugyebár…), akkor abban a kellemetlen élményben lesz része, hogy a rendszeresen frissített böngészője egyszerűen nem hajlandó együttműködni az ELMŰ rendszerével – bizony, még akkor sem, ha speciel deklaráltan Firefoxot is ajánlanak!

Ez a jutalom azért, hogy az ELMŰ által kért böngészőt használja az ember…

A megoldást egy pdf-ben közlik: ugyebár a Firefox 4.0-nál magasabb verziójú installációt kérnek, azonban pl. a jelenlegi friss verziót nem támogatja – a dokumentum szerint a 10-es verziószámtól kezdődően problémás a dolog (NB: jelen pillanatban a 23-asnál tart a Mozilla!).

Bővebben…

Standard
digitális, publikáció, web

Recenzióm Szűts Zoltán A világháló metaforái c. kötetéről

Nehéz a recenzens dolga, amikor kénytelen úgy kezdeni írását, hogy a vizsgált opuszra nem lehet mást mondani, mint hogy hiánypótló. Mit lehet ezt követően írni még – hiszen az olvasónak, a téma iránt érdeklődőnek nincs más dolga, mint sürgősen beszerezni a szóban forgó kötetet, és azonnal elmerülni benne. Ha szétnézünk a magyar nyelven írott, a világhálót, az újmédiát tematizáló publikációs felhozatalon, akkor azt látjuk, hogy kétségkívül óriási űr tátong egy olyan címke alatt, ami mindennapi életünket is egyre inkább meghatározza, valamint nálunk szerencsésebb tudományos diskurzivitással megáldott országokban éppenséggel az egyik legburjánzóbb terület. Szűts Zoltán A világháló metaforái. Bevezetés az új média művészetébe című könyve így vékony mezsgyén kénytelen egyensúlyozni: egyrészt muszáj ügyelnie arra, hogy a honi közönség érthetően, strukturáltan, értelmezve jusson az alapvető információkhoz, értesüljön a világ trendjeiről, másrészt nem vállalhatja fel a trivialitás ódiumát sem, hiszen az Osiris Kiadó kézikönyvként ajánlja a szöveget olvasóinak, azaz – egyébként teljes joggal – egyfajta hivatkozási alapnak szánják a jövő kutatóinak számára.

A recenzió további része az Apertúra Magazinban olvasható »

Standard
digitális, web

A webdizájn gyakorlatának jövője most: Webflow

Weblow @work

Ha valaki valaha már nekifogott valamiféle weboldal dizájnolásának-építésének, akkor tisztában van vele, hogy bár egyszerűnek tűnik, azért valójában ez sem véletlenül külön szakma. Igenis kell hozzá HTML, CSS, és némi javascript ismeret – és ez csak a minimum, hiszen manapság nagy valószínűséggel valamilyen tartalomkezelő rendszerre készül a sablon, így annak a nyavalyáit is illik ismerni, nem beszélve a mostanság kötelező reszponzív tulajdonságok implementációjáról! Azon túl, hogy persze továbbra sincs itt a kánaán, elkészült egy ügyes, vizuális felületen buherálható szerkesztő, amivel jóval egyszerűbb, és nem utolsó sorban élvezetesebb is a webdizájn: ez a béta fázisban, meghívásos alapon működő Webflow.

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem, web

Ráncfelvarrás az IEAS és az Amerikanisztika Tanszék honlapjain

Bár mindkét oldal rendesen működött, azért mondjuk ki, ideje volt egy kis frissítésnek az Angol-Amerikai Intézet és az Amerikanisztika tanszék honlapjai táján: előbbi utoljára nagyjából három éve, utóbbi viszont – kimondani is szörnyű – már vagy öt-hat éve esett át jelentősebb változáson. Mindkét esetben mobile-first, reszponzív-adaptív dizájn vette át a korábbiak helyét (ami annyit tesz, hogy szépen, ügyesen idomul ahhoz a képernyőhöz, amin meg kell jelennie az oldalaknak), az egész dinamikusabb, bátrabb, vizuálisan izgalmasabb, de egyszerre letisztultabb és könnyebben áttekinthető is lett – remélhetőleg sokaknak elnyeri majd a tetszését.

Standard
digitális, web

Medium.com – a webes írás új színtere

Ahogy @kobak már beszámolt róla, többeknek is sikerült bejutni a Medium.com-ra, az új online publikációs felületre (szándékosan nem írok blogot), ami zenware-szerű kvalitásával és új megközelítésével tűnik ki az eddigi, akár hasonló babérokra törő próbálkozások közül. Egy twitter-fiókra van szükség ahhoz, hogy az ember sorba állhasson és kipróbálhassa, hiszen egyelőre meghívásos alapon működik (hihetetlen divat ez mostanság, marketing eszközként is használják a módszert – mi, kacsintsunk össze kicsit, tudjuk, anno az “átkosban” ez a mindennapi valóság volt mondjuk gépjárművásárlás vagy banán beszerzése esetén…). Ha az ember bejut, akkor a twitter alapján azonnal kész is van az azonosító, a saját oldal, és máris indulhat a publikálás. A mondás az, hogy a Medium azzal különbözteti meg magát minden mástól (WordPress.com, Tumblr, Twitter, stb.), hogy a közepesen hosszú, igényesen megírt, de nem oknyomozói vagy netán tudományos mélységekbe-magasságokba aspiráló szövegek megjelenési helyeként definiálja magát, mégpedig úgy, hogy kifejezetten a szöveges tartalomra koncentrál (olyannyira, hogy kifejezetten nem is támogatják pl. video beillesztését).

Bővebben…

Standard