digitális, egyetem, vizuális

Egyetemek az Instagramon

A képi fordulat (W.J.T. Mitchell) bekövetkeztével, a felgyorsult info-kommunikációs fejlődéssel, az ikonikus alapú kommunikációs megoldások térnyerésével kiemelten fontossá vált a képi kommunikáció modelljeinek vizsgálata. Az ún. digitális bennszülöttek egy túlnyomórészt vizuális közegben szocializálódnak, így a közösségi média platformjai ehhez alkalmazkodva újabb és újabb ilyen jellegű megoldással rukkolnak elő annak érdekében, hogy a felületen tartsák a célpopulációt. A legújabb felmérések alapján immáron jól leírható tendencia érvényesül abban, hogy az Y generáció (így vélhetően az őket követő generációk is) olyan közösségi platformokat részesítenek előnyben, amelyek működési logikája valamiképp a vizuális kommunikációra épít. Ennek a tendenciának a jelenkori zászlóshajója egyértelműen a Facebook tulajdonában lévő Instagram, ami így kiemelt célpontjává vált az Y-os célcsoportot célzó márkáknak.

A folyamatosan bővülő hálózat azonban nem csupán ebből a kifejezetten profitorientált oldalról válik érdekessé, hiszen a korosztály (és az őket követő újabb generáció) vagy éppen a felsőoktatás felé orientálódik, vagy már résztvevője, így érdemes áttekinteni, vajon a felsőoktatás résztvevői miként tekintenek erre a platformra. A felsőoktatási szektor jellemzően későn reagál a digitális platformokkal kapcsolatos változásokra és tendenciákra: a kétezres évektől egyre inkább jellemző webes jelenlét mind a mai napig többé-kevésbé elavult, identitászavarral küzd (elsődlegesen nehezen dönti el a kommunikátor, hogy ki a kiemelt célközönség: a felvételizők, a hallgatók, a kollégák, a tudományos közösség, vagy a társadalom szélesebb rétege); a közösségi platformok megjelenése és elterjedése jól láthatóan felkészületlenül érte a kommunikációs döntéshozókat, akik jellemződen még mindig a one-to-many modellben igyekeznek megtartani a presztízs alapú kommunikációs formátumokat még az ettől radikálisan eltérő, hálózati logikával működő felületeken is; a folyamatos tartalomelőállításra és újtípusú, ügyfélszolgálati jellegű kommunikációra pedig teljesen világos, hogy sem szakmai, sem humán erőforrásbéli kapacitással nem rendelkeznek az intézmények.

Bővebben…

Standard
publikáció, vizuális

A szelfiről

Még áprilisban keresett meg Kiss Tímea, aki a Délmagyarnak készített egy írást a szelfi jelenségéről, amiben igyekeztünk körüljárni, honnan ered, és persze miért is ilyen népszerű, elterjedt az “öncsizés”. Ezt követően Veszelszki Ágnes kért fel, hogy az E-Nyelv Magazin.hu számára is írjak a szelfiről: nyilván unalmas lett volna önmagam ismétlése, úgyhogy inkább arra a tendenciára hívom fel a figyelmet a cikkben, hogy a szelfi – az egyénre irányuló reprezentációs módon túl – immáron nem csak az egyes emberek közösségi megjelenése szempontjából érdekes, hanem a csoportok megjelenését, illetve a big data elemzéseket illetőleg is. Arról van ugyanis szó, hogy a szelfizés is bekerült abba a kalapba, ahonnan a kulturális analitika módszereivel szemantikailag linkelt adatstruktúrákban rengeteg mindent ki lehet deríteni egy-egy földrajzi hely (régió, város, vagy városrész) életéről, szokásairól, aminek kielemzésével akár fejlesztési irányokat is ki lehet jelölni az adott területre vonatkozóan. Akit érdekel, “Szelfi, avagy a képi fordulat korának önmeghatározása és csoportidentitása” című írásom a Szelfi számban olvasható több másik, témába vágó szöveg között.

Standard
digitális, könyv, vizuális

Egy e-könyv ritmusa

Van abban valami igazán zenei, ahogyan a Kindle a maga kis progress barjával megjeleníti a fejezetek sorjázását: az ember csak rápillant, és rögtön érzi a kötet ritmusát – tulajdonképpen már ebből be lehet lőni, milyen típusú szöveggel van dolgunk. A fenti allegro staccato például tipikusan egy gyors pergésű, fordulatokkal teli page turner, ami azért érdekes, mert eszembe juttatja azt, amikor a Bourne-filmekkel kapcsolatosan Bordwell a fokozott folytonosság terminusával írja le, miként gyorsultak a vágások – érdemes lenne vizualizálni azt is, miként “gyorsultak” a fejezetek az egyes műfajokban. (Persze ha speciel Dan Brown regényt olvas az ember, akkor egy rejtjelezett üzenetként is felfogható a morze-sorja…)

Standard
digitális, vizuális, web

Ha már itt a magyar street view

Ugye mindenki kellő lelkesedéssel fogadta, hogy immár elérhető a Google Térkép Street View nézete Magyarországon is, ám ha egy pillanatra megpihenni vágynánk a vicces/botrányos képek, illetve önmagunk keresgetése közepette, azért érdemes egy korábbi projekttel tesztelni a működést: látogassunk el az Arcade Fire együttes és Chris Milk interaktív produkciójának oldalára, majd adjuk meg helyszínnek hőn szeretett magyar városunkat – a meglepi az lesz, hogy a sok-sok böngészőablakra tagolt klip cselekménye (már amennyire van neki) éppen a mi településünkön fog kibontakozni (feltéve persze, hogy a megfelelő böngészővel célozzuk meg a linket). Videoklipet minden magyar településre!

Standard