könyv, publikáció

Új kötetek az AMERICANA eBooks-tól

Mielőtt bárki is azt hinné, hogy kitört a nyári szünet, bezuhant a meló, nincsenek újdonságok, hadd jelezzem gyorsan, hogy minden nehézség ellenére, az AMERICANA házatáján lázas munka folyik, készül az új szám, kijött két kötet, és idénre még koránt sincs vége. De nem sopánkodni vagyunk itt, hanem ünnepelni, mert egy magyar-, és egy angolnyelvű (ám mégis magyar vonatkozású) könyv jelent meg gyors egymásutánban: először a Bollobás Enikő által szerkesztett, fiatal kutatócsoport szövegeiből álló, A szubjektum színeváltozásai, majd pedig a Radnóti Miklós novelláit tartalmazó, John K. Cox csodálatos fordításában először olvasható The Poet and the Woman. Szokásunkhoz híven, az e-könyves verziók ingyenesen letölthetők, szabadon terjeszthetők, a lényeg úgyis az, hogy minél többen olvassák a szövegeket, míg a nyomtatott, ám igen szép kivitelű példányokat a szokásos online felületekről lehet beszerezni. Némi ízelítő:

A szubjektum színeváltozásai. Narratív, kapcsolati és testi alanyiság az irodalomban és a kultúrában

A Bollobás Enikő szerkesztésében megjelent kötet az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolája Testi, kapcsolati és narratív alanyiság az irodalomban és a kultúrában” elnevezésű kutatócsoportjának a munkája. A kutatócsoportot 2015 tavaszán hívta életre Bollobás Enikő; tagjai két féléven át, a doktori kurzusok adta heti rendszerességgel találkoztak. A szubjektumelméletek összetett problematikájának különböző témaköreit tanulmányozták, együtt járva be azt a különös elméleti teret, amelynek fogalmi keretét az elbeszélő alany, a kapcsolati alany és a korporalizált alany, valamint a performativitás alkotja.

További infó és letöltés »

* * *
The Poet and the Woman. Stories, Sketches and Miniatures

Miklós Radnóti (1909-1944) was a major Hungarian poet of the interwar period and Holocaust. Like his various volumes of poetry, the prose in this collection also combines traditional and modern themes and styles-and often produces unexpected results. Radnóti studied at what is today the University of Szeged and, in 1935, published his dissertation on the work of the novelist and poet Margit Kaffka (1880-1918). Born into a Jewish family in Budapest, Radnóti also spent time in France and Czechoslovakia before World War II. After periods of forced labor in Ukraine and Serbia, he was executed near Győr on one of the death marches in 1944.

This set of pre-war prose pieces spans a wide variety of settings, from peasant huts in Hungary to a bohemian nightclub in Venice, and from a ceramics studio to airports and battleships. The forms of the stories range from fables to triptychs of naturalistic vignettes, from spare, conversational narratives to a silent drama. As always, Radnóti’s emphasis is on emotions and people, whether they are writers, grieving children, booksellers, prostitutes, porters, or apprentices. More than anything, these are stories of lovers and love, dogged, irrepressible, illusion-free, and content-or at least natural.

More info & donwload »

Standard
könyv, publikáció

Auster és a határvidék

A kriptikus cím két új AMERICANA eBooks kötetre utal, amelyek év végére jöttek ki, ismét egy produktív esztendővé varázsolva a tavalyit. Hegyi Pál Paul Auster-kötete nekem különösen favorit, már eleve Auster miatt is, másrészt néhány dolgot már kapott a szerzőtől az ember korábbi írásaiban, harmadrészt pedig olyan elméleti alapokkal dolgozik, amelyek számomra kedvesek, és nagyon inspiráló azt látni, hogy valaki ugyanazon keretekből kiindulva merre viszi az értelmezést. Hiánypótló a kötet egyébként abból a szempontból is, hogy Austerről meglehetősen kevés ilyen elmélyült, átgondolt elméleti-kritikai mű születik, pláne magyar nyelven, pláne úgy, hogy a szerző ügyesen cinkosa is marad tárgyának, és eljátszadozik rendesen a jellegzetes austeri fordulattal: bizony megkérdőjeleződik az önazonosság, identitásbéli kalanddá válik minden.

Bővebben…

Standard
folyóirat, publikáció

Tavaszi AMERICANA ősszel

A nem is vicces cím azt hivatott jelezni a kedves érdeklődő közönséggel, hogy végre valahára (avagy “megkésve bár, de törve nem”) megérkezett az AMERICANA – E-Journal of American Studies in Hungary elektronikus folyóirat 12. évfolyamának első száma, ami névlegesen legalábbis tavaszinak minősül. Nem tragédia persze, sok folyóirattal fordul elő, hogy az évszakok csupán hipotetikus minőségűek, amolyan rendszerező elvet hivatottak megvalósítani a személytelen számok mellett, illetőleg azokat kiegészítve. A lényeg, hogy tartalmilag tényleg friss, tavaszias fuvallatként érkezik ez az új kiadvány, kamaszodik is úgymond, szóval igyekszik kicsit csapongani a témák tekintetében, hogy próbálgassa, mi is tetszik neki: van itt az amerikai polgárháborús migráció kérdésétől kezdve a film noir kelet-közép-európai befolyásának taglalásán, a Marvel transzmediális működésének feltérképezésén, háborús képregények vizshálatán, traumatikus eseményeknek állított emlékművek elemzésén, illetve amerikai indiánok szóbeli elbeszéléseit górcső alá vevő íráson át egészen Halsey médialázadásáig sok minden, hogy a recenziókat már ne is soroljam. Érdemes böngészgetni tehát a sokszínű számot, és ha minden a tervek szerint halad, még idén jön a következő, őszi kiadás is.

Standard
digitális, egyetem, publikáció

Requiem az árnyékkönyvtárakért

Mielőtt nagyon mély depresszióba süllyednénk: “háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!” – ahogy anno megjósolható volt, ellehetetlenítenek egy kalózoldalt, másik kettő lép a helyébe. Most nevesítve kettőt kapcsolna le, jön hát négy (remélem). A 444.hu ad hírt arról, hogy nagy kedvencem, az Elsevier ismét akcióba lendült, és bírósági határozattal támad a két legnagyobb tudományos publikációkat elérhetővé varázsló oldal, a LibGen és a Sci-Hub ellen. Anno már megfogalmaztam, miért problémás az egész kutatói oldalról, és ma sem látom másként: talán még inkább, fokozottan érvényes minden a mai helyzet kapcsán is. Az akkori botrányt követően úgy tűnt, mintha kicsit változnának az álláspontok, mintha a nagyobb kiadók engednének valamelyest a tudományos eredményekhez való szabad hozzáférés terén (lásd az egyetemesen ajnározott nyílt hozzáférés politikája, amit persze tökéletesen elkorcsosult, üzletiesített formákban vesz át most mindenki), ám jól látható, hogy nagyjából semmi nem változott igazán.

Néhány apró megjegyzést fűznék csak a beszámolóhoz, hogy bölcsészettudományi szempontból is árnyaljam a képet, és talán sikerül megvilágítani az egész publikációs hajszára épülő rendszer problematikáját.

Ahhoz, hogy megérthessük a per tárgyát, muszáj röviden átfutni a nyugati országok akadémiai rendszerének működését. Ezekben az elmúlt évtizedekben óriásira nőtt a kutatókra nehezedő publikációs kényszer. Ez a fokmérője mindennek, a szakmai előremenetelnek nincs nagyon más módja, csak az évente megjelentetett 2-3 tanulmány. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy ezek hol jelennek meg, az egésznek a kulcsa az impaktfaktor: minél rangosabb folyóirat közli a kutatásod, annál magasabb az impaktfaktorod, ami aztán egyenes utat jelenthet az akadémiai ranglétrán. (444.hu)

Egyrészt nem csak a nyugati országokról van szó – illetve nem tudom, Horváth Bence oda sorolja-e Magyarországot is (nekem vannak kétségeim, de hagyjuk). Másrészt viszont fontos megérteni, hogy az impakt faktor humaniórák szempontjából egy nem létező kategória, egész egyszerűen nincs és soha nem is volt, és nem is lehet működtetni. Természettudományos és orvostudományi szempontból valóban mérőszám, van is mögötte adat, metrika, algoritmus, de ez az általános mérőszám nagyjából olyan, mintha a sajt maligánfokát kellene megmérni és feltüntetni a kereskedelmi forgalomban. Sajnos Magyarország is belement ebbe az eszetlen játékba, tessék csak vizslatni az MTMT (Magyar Tudományos Művek Tára) felületét (ami borzalmas UX és UI szempontból is természetesen), ahol még a feltöltők és adminisztrátorok számára sem mindig világos, mi hova és miért kerül, de szorgos algoritmusok számolnak mindenféle indexeket és mérőszámokat, amelyek minősítenek eredményeket és embereket olyan elvek alapján, ami nagyrészt annak a tarthatatlan és áldatlan állapot szülötte, amit az Elsevier gyakorlata fémjelez.

És jöjjön az, ami miatt azonnal ölre mehetnénk a drága Elsevierrel és társaival – de inkább simán bojkottálni lenne illendő az egész kócerájt, úgy, ahogy van:

A kiadók úgy dolgozhatnak 37 százalékos profitrátával, hogy közben a tartalom-előállítás jellemzően egy fillérjükbe sem kerül. A publikáló szerzők nem kapnak pénzt a megjelent tanulmányok után, ők csak a közvetett haszonban, azaz akadémiai karrierjük előremenetelében részesülhetnek, és ugyanígy jellemzően ingyen dolgoznak a leadott tanulmányokat ellenőrző bizottságok tagjai is.

Ráadásul a kutatásokat magukat sem a folyóiratokat kiadó vállalatok finanszírozzák: ezek jellemzően közpénzből, azaz egyetemi forrásokból vagy állami-regionális alapokból készülnek.

Csak megerősíteni tudom: ha a karrierembe is kerül, nem vagyok hajlandó olyan tudományos folyóiratnál, kiadónál publikálni, amelyik megsérti a tudás hozzáférésének alapvető elveit, nyereségért cserébe ellehetetleníti a tudományos kommunikációt és ezáltal gátolja a fejlődést. Felháborító és elkeserítő, hogy a 21. században, az elvileg nyílt kommunikáció korában még nem volt annyi erő a tudományos közösségben, hogy egyszerűen izomból lenyomja az ilyen parazita vállalkozásokat, vagy egyszerűen ő diktálja a feltételeket. Minden jobb érzésű kutatónak ajánlom a jelszót: “I publish, you perish“. Kérek mindenkit, csatlakozzon Bodó Balázsék időszerű, és mai napig az egyetlen etikailag tartható és támogatható kezdeményezéséhez. Legyünk gerillák, osszuk meg az eredményeinket egymással, töltsük fel olyan online felületekre, ahonnan mások is hozzáférhetnek szövegeinkhez, hagyjuk, hogy fejlődjön a tudományterületünk, és ezáltal engedjünk utat a jövő kutatóinak – és persze segítsük magunkat is!

Share your writing – digitize a book – upload your files. Don’t let our knowledge be crushed. Care for the libraries – care for the metadata – care for the backup. Water the flowers – clean the volcanoes. (In solidarity with Library Genesis and Sci-Hub)

Standard
pszichoanalízis, publikáció

Extimitás és sci-fi

Régóta foglalkoztatott a kérdés, hogy miként lehetne Jacques Lacan egyik neologizmusát, az extimitást beemelni a filmelmélet területére úgy, hogy ne pusztán értelmezési segédletként jelenjen meg, hanem magára a filmélményre is vonatkoztatni lehessen. Aztán az Apertúra sci-fi számának előkészítésénél Benczik Vera felkérését követően bevillant, hogy lehetne első kísérletként próbát tenni: a sci-fi tematikailag, formailag, stilárisan is adja magát, onnan kiindulva pedig sikerülhet megfogni a nézői azonosulás folyamatában ezt a furcsa jelenséget. Ennek eredménye az “Extimitás: a kortárs amerikai sci-fi és a nézői szubjektum” című tanulmány, ami ennélfogva leginkább első gondolatkísérlet (a szerkesztőknek köszönhetően rendezett formában) a témában, reményeim szerint további aspektusokat sikerül feltárnom majd a jövőben a kérdéskörben.

Standard
digitális, folyóirat, publikáció

AMERICANA 10

Olyasmi történt, amire anno nem igazán számítottunk: 2005-ben indítottuk útjára az AMERICANA – E-Journal of American Studies in Hungary c. online folyóiratot, és 10 év után úgy tűnik, nemhogy kifulladt volna, egyre inkább működik, bejáratódott, és képes a megújulásra is. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a születésnapi szám egyben különkiadás is, mégpedig egy interdiszciplináris Interamerican, azaz Amerika-közi összeállítás, amibe a Hispanisztika tanszék kollégái írtak remekbe szabott tanulmányokat spanyolul, ezeket vegyítettük az Amerikanisztika tanszékről származó esszékkel. Tíz év nagy idő, és konkrétan kiröhögtek bennünket akkoriban, hogy a webes felület mellett döntöttünk a rendes, komoly nyomtatott folyóirat formátum helyett, de mi hittünk abban, hogy a világ arra felé mozdul, amerre mi akkor láttuk. Abban is hittünk, amit ma már széles körben Open Access-nek, vagyis nyílt hozzáférésnek hívnak: mi akkoriban csak annyit fogalmaztunk meg magunknak, hogy olyan periodikával szeretnénk előrukkolni, amit bárki bárhonnan elérhet és olvashat. Bejött: éves szinten 140000 feletti látogatószámmal kell megbirkóznia a szervereknek, szépen ívelnek felfelé a citációk is, miközben sikerült a színvonalat tartanunk – nem kis részben egyébként pontosan azért, mert nyílt a hozzáférés, így sokan keresnek bennünket, van miből válogatni.

A mostani különleges kiadás tehát semmiképpen sem valami nagy vonalhúzás, vagy mélabús visszatekintés: sokkal inkább egy újabb lendület jele, hiszen igyekszünk tágítani a kitekintést, és komolyan, részletesebben foglalkozni az amerikai kontinens megannyi kultúrájával és történelmével is. Hazaszólás: a digitális archívumok problematikájáról írtam a szövegemet, aminek a kultúrkritikai hátterét igyekeztem áttekinteni, és két radikális példára vonatkoztatni. Erre tessék fáradni, és boldog születésnap felkiáltással szemmel illetni az AMERICANA következő tíz évének első számát!

Standard