digitális, mellesleg

Pont, szóköz, szóköz, új mondat

Egy korábban a Slate-ben publikált kirohanást izzít újra a The Chronicle of Higher Education tegnapi cikke, mégpedig valami olyasmivel kapcsolatosan, ami számomra minden egyes AMERICANA szám, illetve e-könyv szerkesztése során száz százalékos megbízhatósággal elő szokott jönni: ez pedig nem más, mint a mondatvégi írásjelet követő kettő szóköz esete. Ha valakinek rendbe kellett már tennie szöveget, akkor nagyon jól tudja, mennyire gyűlöletes dolog az ilyesmi, és korra, nemre, tiszteletre tekintet nélkül indul be a szitokáradat, amikor a sok egyéb mellett (vagy még inkább: előtt) ezzel is foglalkozni kell, holott – mondom én – semmi nem indokolja, hogy a szerző már csak a szóköz billentyű dupla nyomogatásával is fárassza magát. Ennek ellenére, ahogy azt Farhad Manjoo, a Slate szerzője is megjegyzi, a dupla szóközt használók mindenütt ott vannak, iskolázottságra, társadalmi helyzetre, vagy netán ízlésre való tekintet nélkül. De honnan ered ez a förtelmes tipográfiai anomália, és miért ilyen kitartó a jelenléte?  Bővebben…

Standard
digitális, mellesleg

Kópérájt

Meggyőződésem, hogy a szerzői jog, a.k.a. copyright jelenlegi formájában, átláthatatlanságában, életszerűtlenségében, ökörségében, felhasználóellenességében nem tartható. Amíg ez van, addig illegális le- és feltöltögetés is lesz. Punktum.

Standard
mellesleg

Kanadai favágó, angol nyelvtanfolyam, ausztrál üdvözlet

Zsenge poszt-érettségis koromban egy pályaorientációs tanácsadáson vettem részt, ami elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy államilag támogatott angol nyelvtanfolyamra jelentkezhessek. A makói munkaügyi központ fiatal munkatársa sugárzó arccal jelentette be, hogy mi vagyunk az elsők, akik egy kanadai szoftver segítségével, irányított kérdések sorozatának megválaszolásával tudjuk egészen pontosan behatárolni, milyen munka, illetve egészen konkrét foglalkozás felé is kellene orientálódnunk. Ám legyen, az ember sok mindenre hajlandó, amikor fiatal és bohó, pláne ha a cél ilyen könnyen elérhető – és, mi tagadás, kicsit kíváncsi is voltam annak ellenére, hogy egyetemre készültem, nem holmi munkaerőpiacra. Leültünk a munkaügyes hölggyel, és elindult a program, sorjáztak a kérdések (a szokásos: szeret-e csapatban dolgozni?; szívesen dolgozna-e szabadban?; inkább irodában?; nyelvtudását használná?; ésatöbbi), közben az algoritmus cikázott a lehetőségek között, és vagy száz, nagyjából őszintén adott választ követően megszületett az eredmény: a szuper program szerint számomra a legideálisabb foglalkozás kétség kívül a “kanadai favágó”. Pici bizonytalanságot észleltem a munkaügyes hölgy arcán, én igyekeztem mimikámmal jelezni, hogy mintha ici-pici zavart észlelnék az erőben, és sugallni, hogy talán a szoftver lokalizációjával akad még némi tennivaló, mire kisebb fajta konzíliumot tartottak az ifjú munkatársak az eredmény ürügyén. Hogy most akkor mi legyen, mert elvileg ezt a programot használnák arra, hogy eldönthessék, milyen támogatott tanfolyamot javasoljanak a delikvenseknek. Éreztem, hogy közbe kell lépnem, mielőtt valami faipari szakközépiskola nyári tanfolyamára küldnének, így ennyit tudtam hozzátenni a kupaktanács diskurzusához: “Hát, végül is Kanada népességének egy része angolul beszél, szóval…” – idáig jutottam, ha jól emlékszem, mire a ráncok kisimultak, az arcok felvidultak, és közfelkiáltással a fullosan támogatott angol nyelvtanfolyamot javasolták számomra. Öröm és bódottá. (A szoftver kapacitására volt jellemző, hogy a mezőgazdaságra ráállt dél-alföldi kisváros fiataljainak feltűnően nagy százaléka tűnt kanadai favágónak pont megfelelő alanynak, ami kicsit csökkenti személyes affinitásomat a szakma iránt.)

Bővebben…

Standard
mellesleg

Alvásmentesítés

Érdekes témára világít rá Jonathan Crary, amikor az alvás kérdését kezdi feszegetni (röviden itt / hosszabban a könyvében): azt állítja ugyanis, hogy a 21. századi kapitalizmus idejére tulajdonképpen már csak ez az emberi aspektus nem került a gazdaság teljes befolyása alá, bár már jól látszanak az alvás ellenében formálódó erők. Elég csak a non-stop nyitva tartó éttermek, boltok, benzinkutak, fénymásolók stb. példáira gondolni – ezek egytől egyik apró részecskéi annak a tendenciának, aminek gyökereit Crary nem pusztán gazdasági érdekek mentén, de filozófiai alapokról is vizsgál. Nagyon sok megjegyzésével, megfigyelésével, argumentumával egyet lehet érteni, ám van egy érdekes vakfolt az érvrendszerében, ami talán mostanság válik igazán jelenséggé, vagy akár trenddé is. Crary azt mondja,

A látszólag átalakíthatatlan emberi szükségletek többsége – úgymint az éhség, a szomjúság, a szexuális vágy, és újabban a barátság – piaci, azaz pénzzel kielégíthető formát nyert. Az alvás egy olyan emberi szükséglet, melynek időtartamát eddig még nem, vagy csak kevéssé tudta megzabolázni és hatalmába keríteni a profitgépezet. Úgy is mondhatnánk, hogy nem illik bele a piaci világba, ennek következtében valamiféle „kríziságazata” lett globális jelenünk rendszerének. A témával foglalkozó tudományos kutatók minden igyekezete ellenére újra és újra meghiúsulnak az alvás kiaknázására és újraformálására irányuló stratégiák. A valóság az, hogy az alvásból nem lehet profitot termelni.

Bővebben…

Standard
mellesleg

Tudós ember kontra szövegszerkesztő

Rövid, ígérem, nagyon rövid kis panaszkodó bejegyzés lesz ez, amolyan önterápiás jegyzettel. Olyan jelenséget tár fel, amiről nem beszélünk, s talán soha nem is kerül felszínre, de nekem jó ideje keseríti az életem – feleslegesen. Jöjjön tehát egy kis technológiai determinista hozzáállásból szárba szökkent kiskáté kifejezetten bölcsészetet bűvölő tudós emberek részére, akik netán számítógépes szövegszerkesztővel állítják elő kiváló tanulmányaikat.

  • A bekezdés végére nem kell szóköz. Sem egy, sem több.
  • A bekezdés elejére nem kell szóköz. Sem egy, sem több.
  • A bekezdés első sorának behúzását a szövegszerkesztő képes automatikusan megoldani. Nem, nem kell, sőt: tilos tabulátorral bűvészkedni.
  • Idézet blokkot a teljes idézet tetszőleges behúzásával (pl. balról-jobbról egy-egy cm) lehet formázni – nem, nem a soronkénti tabulátor püfölésével.
  • Ha pl. a Word két teljesen helyesen írt szót zölddel aláhúz, és gyanúsan nagy a köztük lévő távolság a többi szóhoz viszonyítva, talán ideje megnézni, vajon nem folyamatosan dupla szóközzel töltjük-e ki a rendelkezésre álló oldalt.
  • Új bekezdést enter segítségével kezdjünk, ne milliónyi szóközzel és egy csinos tabulátorral próbálkozzunk.
  • A tanulmány végén nem kell még öt-hat entert ütni.
  • A tanulmány utolsó bekezdését nem kell nyolc szóközzel zárni.
  • A bibliográfia összeállításakor például függő sorbehúzást vagy sima listát érdemes alkalmazni, semmi esetre sem a fránya tabulátorral kell látszólag elrendezni az elrendezhetetlent.

Tudom, megkaptam már érte a magamért, de könyörgöm, ha csak ezt az egyetlen eszközt (értsd: szerszámot) kell használnia egy igen magasan képzett embernek egy produktum előállításához, ugye nem nagy kérés, hogy legalább alapszinten bírja az eszköz használatának csínját-bínját? Továbbá koncentráljon a tudós a szöveg tartalmára, ne akarjon rögvest tördelni is – az egy másik szakma. Hajrá markdown és tsai!

Standard
blog, mellesleg

A medvehagyma-kór – újabb mese az Instagram felől

Hagyománnyá vált, hogy a tavaszi időszakban az egyik fő gasztronómiai témám a medvehagyma, és mivel idén magam is nekiveselkedtem a betakarításnak, és eljutottam egy olyan helyre, ami majd’ minden elemében furcsa volt, kihagyhatatlannak tűnt, hogy egy furcsa kis történet is kerekedjen a kalandból. Merthogy már ott, helyben, Pusztamarót területén is azonnal legalább három-négy, zombisabbnál horrorisztikusabb sztorit hoztunk össze pillanatok alatt, annyira adja magát a környezet. Persze ismét egy Instagramra posztolt kép adta a történet alapját (itt egy másik is, bónuszként), amit olvasva nyilván mindenki újabb csokor medvehagymára vágyik majd, ezért a friss növényt legjobb, ha már a mese elején odakészítjük magunk mellé. Biztonsági öveket bekapcsolni, irány a történet!

Standard