film, hír

Készül az Üvegtigris 3

Nem újkeletű hír, hogy a nagysikerű Üvegtigris széria immáron a harmadik részéhez érkezik hamarosan – jelenleg folyik a forgatás. Talán az sem olyan óriási hír, hogy az eddig hivatalosan be nem mutatott szereplők kik is lehetnek – nos, vége a találgatásoknak, hiszen megerősített információink szerint a női főszerepet Szabó Erika (tudod, egykoron Tilda, Barátok közt) kapta, aki a DragonWebhez eljuttatott sajtóközlemény szerint “Nikit, a dögös modellcsajt alakítja, aki gyönyörű és ellenállhatatlan, ugyanakkor természetes kisugárzásával a Lalit megformáló Rudolf Pétert is rabul ejti.” Nincs több találgatás a többi új szereplő tekintetében sem, hiszen

a jól menő ügyvéd (Kamarás Iván) vérbő, rámenős feleségeként (Nóra), Pikali Gerdát láthatja majd a közönség, aki saját és férje sorsát egyaránt a kezében tartja. Mellette, Fanny szerepében a Magyar Színház tehetséges művésze, Ruttkay Laura tűnik fel a vásznon. Ő egy visszafogott, ámde talpraesett nő, akinek fő foglalkozása, hogy egy sikeres férfi szeretője legyen.

Exklúzív képek a forgatásról (amolyan “csak itt, csak most, csak Önöknek!” jelleggel):

Standard
hír, könyv

Ted bácsi pimasz levelesládája

Stephen Fry - A víziló Már nem első olvasat Stephen Fry A víziló című regénye, de magyar nyelven mégiscsak az első Fry-kötet, amit kézbe vehetünk. Amikor anno angolul olvastam, szinte csak szuperlatívuszokban fogalmaztam, és nagy megkönnyebbülés, hogy a magyar verzió tudja tartani a színvonalat – ami nem kis teljesítmény, lévén, hogy Fry zsenialitása nagy részt nyelvi teljesítményében rejlik. Ami azonban sokkal inkább tudatosult most, a magyar változat olvasása közben: tényleg bevállalós szöveg, sokkal erőteljesebben hatnak a káromkodások, és sok helyütt talán szokatlanok a fordulatok, amelyek olyannyira anglicizmusnak tűnnek, hogy aki érti, már csak azon is fetreng a röhögéstől, hogy ilyen leleménnyel sikerült átültetni. Szokatlan szöveg, szokatlan és friss, rendkívül szókimondó, semmi köntörfalazás, és hát ugye minden pillanatában oltári pimasz – de talán ami fontos, hogy számomra sikerült Fry-t visszaadnia. Könnyedén el tudom képzelni, hogy vannak, akik már az első oldal után felháborodottan vágják a sarokba a könyvet, de persze még könnyebben tudok olyasmit vizionálni, hogy valaki előre tervezett programokat mond le az olvasás miatt. A lényeg az, hogy közömbösen nem hagy senkit. Manapság valószínűleg már önmagában ez a tény is kiemelkedővé teszi Fry regényét, de azért ne higgyük, hogy ennyi az egész. Nem szeretném ismételni önmagam, de továbbra is fenntartom – immár szerencsére a magyar nyelvterületet is beleértve -, hogy “Fry köteteivel csupán egy probléma van: a következő olvasmány nagyon ritkán tudja felvenni vele a versenyt, mert valami olyan olvasói élményt nyújtanak, hogy az elvárások jóval az átlag fölé kerülnek…” Azon fohászom, miszerint jó lenne, ha végre “a magyar könyvkiadás felfedezné Fry-t, és elárasztaná a piacot a regényeivel” meghallgattatott, és itt a kezemben a kötet. Mindenkit, aki vágyik arra, hogy egy olyan könyv kerüljön a szeme elé, ami igazán, keményen bevállalós, és nem fél nevén nevezni a dolgokat, csak bárorítani tudok: tegye meg az első lépést Fry világa felé! Ahogyan hősünk, a vízilónak titulált Ted ajánlja sajátos módon szövegét:

Nem várható el egy magamfajta trottytól, hogy normálisan el tudjon mondani egy történetet. Nekem az is rohadtul elég, hogy elboldoguljak ezzel az iszonytató számítógéppel. Megszámoltam a bepötyögött szavakat, ezt megcsinálom óránként, és ha a technikának hinni lehet, 94536 vár magára. Sok szerencsét. Maga akarta, maga fizetett érte, hát seggelje is végig. Ahogy mondani szokás, én megszenvedtem a művészetért, most magán a sor.

Ted kedvenc frázisával élve, basszorkányos regény – ennyit mondhatok!

Disclaimer: Elenyészően minimális mértékben, de mégiscsak részese vagyok a magyar verzió elkészültének – ha bármely megjegyzésem részrehajlónak tetszik, azt ennek is be lehet tudni.

Standard
egyetem, hír

Bölcsészet 2.0

Furcsa egybeesésnek is vélhetnénk azt, ahogyan két hír egymást követően kerül be az ember RSS-olvasójába: az egyik arról szól, hogy EU-s koordinációval és keretekkel vizsgálják annak lehetőségét, hogy a diploma illetve a különböző fokozatok odaítélésénél legyen egy olyan opció, hogy figyelembe veszik azt a tudást, amit nem oktatási keretek között sajátít el az illető, hanem akár gyakorlati, akár “utcai bölcsességként” szerezte meg. Nem kell persze rögtön elvadult példákra gondolni – elég, ha maradunk annyiban, hogy egy kiváló, világszerte elismert művész, aki átadhatná tengernyi tudását, ne legyen ebben meggátolva pusztán amiatt, hogy nincs DLA-je, vagy PhD-je, inkább munkásságát és szakmai felkészültségét áttekintve az arra érdemes grémium adja meg neki a fokozatot, amivel aztán már oktathat is. A másik idevágó hír, hogy a Snarkmarket ingyenesen letölthetővé tette a New Liberal Arts című könyvét, amiben 21 ifjú, egyetemfelé nézelődő “digitális bennszülött” osztja meg gondolatait röviden, blogos stílusban, ha kell, 21 témáról. A két hír ott találkozik, hogy mindkettő a bölcsészet 2.0-val, a bölcsészettudomány helyének és szerepének átgondolásával foglalkozik – még ha különböző módon és indíttatásból is. Jason Kottke már régen “meghirdette” a Liberal Arts 2.0 elnevezésű projektet, ami arról szól, hogy a digitális dzsungelben az utca egyszeri gyermeke is megszerezheti azt a tudásanyagot, ami vetekszik az iskolában elsajátíthatóval, hiszen például az internet ma már olyan lehetőséget és hátteret szolgáltat az oktatáshoz és tudós elmélyüléshez, hogy alternatív szellemi fejlődési modellként is szolgálhat. Nem hiszem, hogy most hirtelen azon kellene gondolkodni, hogy vajon az internet, vagy akár csak az internet alapú felsőoktatás átveszi a helyét a jelenlegi, hagyományosabb formában történő képzéseknek, mindenesetre a felmerülő kérdések kapcsán érdemes átgondolni, és ha kell, átértékelni a bölcsészettudományok helyét és szerepét a jövőre nézvést.

Standard