digitális, hír

Ki mondja meg, hogy mit olvasol a Facebookon?

Épp csütörtökön szellőztette meg a The Guardian azt a kiszivárogtatott dokumentumot, mely szerint a Facebook a trendtémák meghatározásánál nem igazán az algoritmusokra hagyatkozva válogat, hanem bizony emberi kéz, szerkesztői beavatkozás mondja meg, mi terjedhet erős hátszéllel a közösségi oldalon, és mi nem. A sajtó szinte teljes spektrumán végigfutott a hír (mintha csak épp a Facebook belső logikáját követné mindenki…), miszerint a cég úgymond lehalkítja a jobboldali forrásokból érkező hangokat, és felhangosítja, de legalábbis preferálja, és kiemeli a liberális sajtó felől érkező értesüléseket. A “Trending Review Guidelines” szerint két fő forrása van a trendtémáknak: egyrészt a Facebook algoritmusa méri az egyes tartalmak terjedésének mindenféle faktorait, és ez alapján dobja ki az idevágó, trendtémává váló eseteket; másrészt pedig külső RSS hírcsatornákról válogatnak olyan értesüléseket, híreket, amelyeket a legolvasottabb híroldalak állítanak elő. Ahogy a 444.hu fogalmaz:

Eszerint például a szerkesztői csapat megteheti, hogy általuk fontosnak ítélt sztorikat tesznek a trendrovatba. Van egy 10 hírforrásból álló listájuk, (BBC News, CNN, Fox News, The Guardian, NBC News, The New York Times, USA Today, The Wall Street Journal, Washington Post, Yahoo News, Yahoo), az itteni vezető híreket ők is kiemeltként kezelik.

Miért lényeges és problematikus ez a hír? Eddig szent meggyőződésünk volt, hogy az elénk kerülő tartalmakat egy algoritmus rendezi, ami figyeli, milyen témákra, tartalmakra kattintok, vagyis “megtanulja”, mi érdekel, és mi nem, így egy idő után elég nagy pontossággal tudja megállapítani, melyek azok az ismerőseim, kedvelt oldalaim által generált tartalmak, amelyekre jobban figyelnék, és melyek azok, amelyeket simán átpörgetek. Ez sokaknak már akkor sem tetszett, és az algoritmus alakítgatása során egyre többször kellett mindenféle trükköket bevetni, hogy igenis megjelenjen egy-egy tartalom annak ellenére is, hogy nem kattintgatok vagy nem lájkolok állandóan az adott forrás megosztásaira. (Emlékszünk: például ezért kapacitálnak az oldalak arra, hogy ne pusztán lájkoljuk őket, de állítsuk be, hogy minden hírükről elsőként értesüljünk, nehogy lemaradjunk valamiről.) Ez a folyamat vezetett a “szűrőbuborék” kialakulásához, aminek a lényege, hogy lépésről lépésre eltűnnek a szemünk elől azok a tartalmak, amelyek úgymond megzavarnánk a nyugalmunkat (értsd: politikai beállítottságunkat vagy érdeklődési körünket, tartalmi elvárásainkat), és egyre inkább csak olyan tartalmak (és csak olyan ismerősök!) kerülnek a hírfolyamba, amelyek nagy valószínűséggel egyeznek a kis belső világunkkal és a világról alkotott elképzeléseinkkel. Ez akkoriban óriási felháborodást keltett: ma pedig már a Twitter és az Instagram is így működik.

Bővebben…

Standard
hír, könyv

Tudósok és könyvtárasok a szerzői jog ellen?

A címben jelzett kérdés persze nettó hülyeség, de ugye tudjuk, ha valaki meggyőződéssel, ráncolt homlokkal mantrázza, az ember képes és elgondolkodik rajta, és ha az illető még befolyásos funkciót is betölt, hát még azt is képes hozzá biggyeszteni, hogy “csak tudja már” – holott… Adott egy szerző, a nálunk sem ismeretlen Scott Turow, aki a CBS This Morning műsorában promózza új könyvét, de közben rendesen alákérdeznek, és persze elő is adja, miért is gonosz az Amazon, rendesen összemosva az e-könyves üzleti praktikákat például azon meglátásával, miszerint a tudósok és a könyvtárak egyenesen eltörölnék a szerzői jog intézményét a világból, ami szerinte nyílt támadás a szerzők ellen. Minden tisztelet mellett – mégiscsak neves szerző, ügyvéd, jó dolgokat művel, plusz az Author’s Guild feje – csak megismételni tudom: nettó hülyeség, amit Turow mond, és nem pusztán a könnyebb érthetőség oltárán feláldozott egyszerűsített érvek miatt, hanem már alapvető tények szintjén is – amit azért egy menő ügyvédtől nem várna a nép.

Bővebben…

Standard
hír, publikáció

#pdftribute

✝ Aaron Swartz

Múlt hét pénteken jött a hír, hogy az ismert és elismert internet aktivista, az RSS létrehozásában, a Reddit sikerében résztvevő, az Open Library architektúráját kidolgozó, de talán leginkább az MIT és a JSTOR archívumainak feltörésével hírnevet szerző Aaron Swartz öngyilkos lett. Sokan találgatják az okokat, ahogy az ilyenkor lenni szokás, de valójában nem lehet tudni a pontos és végső döntést kialakító indíttatást. Tudjuk, hogy hihetetlen – nyilván példát statuáló – büntetést helyeztek kilátásba a 2011-es akciójáért, azonban azt is látni lehet, hogy éppen néhány nappal Swartz halála előtt például a JSTOR bejelentette, hogy több, mint 4,5 millió tudományos tanulmányt tesz szabadon hozzáférhetővé (korábban pedig megegyeztek Swarz-cal és ejtették a vádakat). Egyébként a JSTOR közleménye is arra utal, hogy szimpatizálnak elképzeléseivel, és az is látszik, hogy valami megváltozott, hiszen az open access filozófiája egyre inkább követendő gyakorlattá válik a világ minden táján, így a zárt archívumok ideje lejár.

Bővebben…

Standard
digitális, hír, könyv

Manovich új könyve

Lev Manovich, a közismert újmédia teoretikus, blogjában jelentette be, hogy sikerült megegyeznie és szerződést kötnie a Continuum kiadóval, így 2013 júliusában meg fog jelenni a várva-várt Software Takes Command, ami bizonyos tekintetben a The Language of New Media folytatása és újragondolása, frissítése is egyben. Az ügylet érdekessége, hogy a megegyezés nem zárt ajtók mögött történt, hanem a nagyvilág (na, jó, az érdeklődők) szeme láttára: Manovich a Facebookon tette fel a kérdést, hogy melyik az a kiadó, amelyik a témában megbízható, értő, minőségi munkát végez, és képes a nagy kiadóknál gyorsabban teljesíteni – erre több tipp is érkezett a szerző ismerősei közül, többek között a Continuum egyik sorozatszerkesztőjétől is, és az üzlet megköttetett. Nem titok persze az sem, hogy az AMERICANA eBooks lesz a magyar fordítás gondozója és kiadója, ráadásul ha minden jól megy, beelőzzük a világpremiert!

Standard
digitális, hír, pszichoanalízis

A tér és a szubjektum

Mivel mostanában éppen a szubjektum és a tér kapcsolata foglalkoztat az újmédia és a kiterjesztett valóság ürügyén, sorozatosan jönnek azok a megerősítések, amiket korábban többnyire csípőből röhögött ki a tudós közönség egy bizonyos Jacques Lacan mindenféle fejtegetéseivel kapcsolatban. Például azt találta mondani a jó francia pszichoanalitikus, hogy a szubjektum nem a térbe születik, hanem el kell telnie egy kis időnek, mire megképzi saját térélményét, felépíti a térképet maga körül, ami aztán viszont pozicionálja őt is, és valójában a térbeli navigáció éppen olyan szubjektum felépítő aktus, mint az elhíresült tükör stádiumi szcéna (ami persze megint térbeli is a pszichés és vizuális mellett). Hogy Lacan mennyire beletalált anno a térképzősdibe, az az Indexen ma megjelent hír kapcsán válik aktuálisan érdekessé:

Nem adott az agyban a térlátás képessége, az a születés után fejlődik ki, amikor az újszülöttek folyamatosan megtanulják érzékelni környezetük mélységeit – a tényt egy magyar kutató tárta a világ elé.

A koraszülöttek bizonyos idő után ugyanúgy képesek két szemmel látni, mint a normál időpontban született csecsemők. A képesség kifejlődéséhez az agynak vizuális ingerekre van szüksége – írja Kovács Ilona, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatója a munkatársaival közösen jegyzett cikkben, ami a Proceedings című amerikai szaklapban jelent meg. (Index.hu)

Többek között az ilyen megerősítések miatt is gondolom továbbra is azt, hogy a pszichoanalízis mondanivalója korántsem lejárt lemez, még a fejlődő tudomány és a digitális korszak idején sem.

Standard
digitális, hír

Mozgás az e-könyvolvasók piacán

Tökéletesen elégedett Kindle-használóként azért fél szemem mindig az e-olvasók fejlődésén tartom, mert ugye nekünk, felhasználóknak igenis jó, ha van konkurencia, fejlesztés, fejlődés. Hát, úgy tűnik, van! Nemrég a Kobo bemutatta új modelljeit, amelyek között már ott van egy egészen pofás, eInkes, érintőképernyős eszköz, menő(nek gondolt) dizájnnal. Én még nem hallottam a környezetemben olyanról, aki már valaha kipróbálta volna, de első blikkre nem tűnik rossznak a gépezet – ráadásul a Kindle-nél már nagyon bevált 6″-es Pearl eInk kijelzővel szállítják, ami garancia lehet a minőségre.

Kobo

Bővebben…

Standard