gasztro

Kávés napok

Tudom, tudom, mindennek van minimum országos, de talán még nemzetközi napja is: de akkor miért ne lehetne épp a kávénak is? Minek, minek? Hát mondjuk azért, mert a kávé, a kávézás picit többről szól annál, hogy lefolyik a kávé a kotyogósban, vagy bedobod a kapszulát a gépbe, és utána gyorsan felhajtod az italt, mert rohannod kell, annál pláne többről, hogy ne is érezd az ízét, mert teletolod tejjel és cukorral (meg miegyébbel). Lassan, de biztosan terjed mifelénk is az újhullámos kávékultúra, ami a rátapadt hipszter máz ellenére egy fantasztikusan jó dolog: arról szól, hogy 1) becsüljük meg azokat az embereket, akik minden nehézség ellenére minőségi termesztést folytatnak a világ különböző tájain, támogassuk, hogy fenntartható módon működjön a folyamat; 2) ismerjük meg, fedezzük fel a kávé származási helyeihez köthető jellegzetes ízeket; 3) értékeljük a szakértő, szakszerű kávékészítést, és hagyjuk magunkat fejlődni; 4) tanuljuk meg élvezni a kávét, a kávézást, ismerjük meg a különböző országok, népek kávékultúráját. Ugye, hogy picit több ez, mint a restiben vett keserű? Merthogy a kávé alapvetően nem keserű, sőt. Ha keserű, akkor ott valami nagyon nem stimmel. A kávé ugyanis gyümölcs, és mint általában az ízletes gyümölcs, valamiféle gyümölcsös íz kerekedik belőle, akárhogy is állunk neki a feldolgozásnak. A szkepszist hessegessük is el: szereted a keserű eperlekvárt? Nem? Azt mondod, az romlott, vagy valamit nagyon elszúrtak a készítése során? Tökéletesen igazad van! Ugyanez van a kávéval is, ezt tessék elhinni.

Bővebben…

Standard
gasztro

Chia puding

Ultimate superfood, minden egészséges kaják legegészségesebbike, omega-3 turbó, de valójában már eleve azért megéri foglalkozni vele pár percet, mert nagyon finom: ez a chia, illetve a belőle készülő puding. A chia (azték zsálya) nem egy bonyolult dolog, és egészen sokféle felhasználási módja lehet, mert onnantól kezdve, hogy simán salátára szórja az ember, vagy kicsit szöszmötöl vele, valójában bármilyen típusú ételhez párosítható. De nézzük a pudingot. Ha valaki készített már pudingot valaha, akkor már venné is elő az edényeket… ne tegye. A világ legegyszerűbb dolga a chia puding: tejbe kell áztatni, így hagyni egy éjszakára a hűtőben, és reggelre kész. Innentől kezdve minden ízlés dolga: hogy sima tejet, vagy valamiféle alternatívát használunk (mogyorótej, mandulatej stb. – ezek eleve édeskésebbek, kevesebbet kell az ízesítéssel foglalkozni), hogy mézzel vagy juharsziruppal édesítjük, hogy feldobjuk-e kis gyümölccsel akár friss, akár főzött, karamellizált vagy – horribile dictu – lekvár/dzsem verzióban, ez mind-mind tőlünk, vagy az aktuális kedvünktől függ. Az adagolás sem ördöngősség, bár nyilván lehet ezzel is kísérletezni aszerint, hogy mi válik be igazán. Nekem eddig a legpudingosabb állagot a másfél-két evőkanál mag/dl folyadék adta. Ehhez teszek egy-két evőkanál mézet vagy juharszirupot, jól megkeverem, és be a hűtőbe. Egy óra leteltével azért megkavargatom kicsit, de onnantól kezdve teszi a dolgát. Reggel máris fogyasztásra kész: lehet hozzá gyümölcsöt darabolni, vagy egy pohárkába kiszedni belőle, és rétegezni a gyümölcsös variációkkal. A magok egyébként amint folyadékba kerülnek, máris kocsonyásodnak, értelemszerűen minél kiegyenlítettebb a mag:folyadék arány, annál sűrűbb, pudingosabb állagot kapunk. Sajnos nem lehet megunni, de szerencsére egyre több helyen, és egyre elviselhetőbb áron juthatunk hozzá. Egyétek!

Standard
gasztro

Cold brew

Itt a nyár, épp ideje kicsit feldobni a kávézási rituálét valami olyasmivel, ami az évszaknak megfelelő, és a hagyományos ízvilághoz képest valami újat is hoz. Egyre több helyen látni és kapni a cold brew kávét, ami hideg kivonatolt kávét jelent: nem “főzik”, nem is forró vízzel készítik, hanem a kávéőrleményt hosszú ideig hideg vízben áztatják, majd leszűrik, és ízlés szerint kínálják. Az íze sokkal lágyabb, selymesebb, mint a hagyományos, vagy akár újhullámos módszerekkel készített kávénak, mert a hosszú extrakció miatt a savak nem oldódnak ki a babból. Éppen ezért azok is bőszen fogyaszthatják, akik egyébként épp a gyomruk miatt nem isznak kávét – vagy akár az ízre panaszkodnak: ez a kávé ugyanis nem keserű, hanem ízes, gyümölcsös vagy éppen csokis. Alapból, nem kell ízesítgetni. Igazán nem nagy ördöngősség otthon előállítani a tökéletes cold brew-t, megéri kísérletezni. Van azonban néhány alapszabály, amit érdemes betartani, ha igazán finomat szeretnénk inni. Először is, minőségi kávéval kell dolgozni. Ilyet ne keressen senki a bevásárlóközpontok polcain – sokkal inkább valamelyik újhullámos kávézóban, tessék nyugodtan kérdezni-érdeklődni a baristánál, melyik típussal érdemes kísérletezni. Másodszor, szükség lesz egy jó minőségű őrlőre is: nem, nem arra, ami szanaszét kaszabolja egy ki tudja, mikor élezett késsel a kávébabot, ahol éri. Egy olcsóbban (értsd: ebay) is beszerezhető, kerámia kúpos kézi őrlő a minimum, ami dukál. Innentől kezdve már csak extrák jönnek: ha van egy French press a háztartásban, minden könnyebb lesz (vagyis kevésbé trutyis), pláne ha valami más, alternatív kávé készítő eszköz is akad, mert ezekkel egészen ügyesen és gyorsan le lehet szűrni majd a nedűt (ezek nélkül is simán megy, csak céleszközökkel nyilván minden könnyebb).

Bővebben…

Standard
gasztro, mellesleg

Szubjektív szegedi gasztro mustra

Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor egy amerikai kolléga hitetlenkedő pillantással nyugtázta komplett tanácstalanságom, aminek eredője a következő, normális esetben teljesen könnyen megválaszolható kérdés volt: “Hova érdemes elmenni enni?” Nem arra volt kíváncsi, hol kap halászlevet, kolbászt, töltött káposztát, és hasonló, magyar konyha asszociációkat a gulyáson túl, sokkal inkább gyors, de minőségi gasztronómiai kalandokra vágyott. Akkor a Pick talponállójában lelte a gyönyört, ami egyrészt már nincs, másrészt… nem erre gondolna az ember, amikor domborítani akar. Mostanság azonban mintha valami nagyon megváltozott volna. Legalábbis számomra úgy tűnik, mintha varázsütésre gombamód szaporodnának a minőségi gasztro-menedékek a dél-alföldi központban.

Bővebben…

Standard