folyóirat, publikáció

Tavaszi fuvallat a nyárban: AMERICANA Vol. X. No. 1.

Hát persze, hogy ismét késünk kicsit, de azért mégis itt van végre az AMERICANA – E-Journal of American Studies in Hungary legfrissebb száma, aminek ezúttal Karácsonyi Judit volt a vendégszerkesztője. Kifejezetten érdekes témaválasztékot sikerült felvonultatni: a Vámpírnaplóktól a terrorizmus esztétikai taglalásáig, Amiri Barakától és Maxine Hong Kingstontól Goofy és Dr. Csont lehetséges (film) noir árnyalatáig, a Gildától és Barbara Loden filmjeitől az amerikanisztika és a filmtudományok találkozási pontjainak felvonultatásáig bezárólag olvashat minden érdeklődő kiváló eszmefuttatásokat a szerencsére újfent meglehetősen vegyes nemzetközi szerzőgárdától. Szóval megint érdemes kattintani és olvasni, még így a nyár közepén is! Ősszel aztán jön a következő szám, és ezzel rá is kanyarodunk a 10., amolyan jubileumi évre (meglepetésekkel, különlegességekkel, ahogy az ilyenkor dukál), ami nagyjából elképzelhetetlennek tűnik, de tényleg azt jelenti, hogy már húsz kiadáson leszünk túl – ott majd ömlengek és visszatekintek bárdolatlanul persze. Most azonban tessék érdeklődő szemmel illetni az újdonságot!

Standard
digitális, folyóirat, publikáció

A felejtés joga vs. algoritmikus emlékezet

Emlékszem, éppen vonatra szálltam fel, amikor az egyik újság címlapján megakadt a szemem azon az új EU-s rendelkezésen, miszerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy a róla tárolt, időközben indokolatlanul kellemetlen vagy netán szimplán irrelevánssá vált információkat töröltesse a Google keresőjéből, így az illető – vélhetően ez a rendelkezést üdvözlők argumentuma – végre tiszta lappal indulhat újra az élet kanyargós szerpentinjén a csúcs felé. Szép és mindenképpen jó dolog, ha az ember nem pusztán tisztában van a jogaival, pláne ha adatvédelemről van szó, és még szebb és jobb, ha él is ezekkel, ám furcsamód sehol nem számoltak be az egész ügy visszásságairól, alapvető problematikájáról, ami természeténél fogva nem is annyira jogi vagy etikai, hanem egyértelműen technológiai. Előbbi érvrendszerei élesítették a lövegeket: mást se hallani, mint hogy az EU végre térdre kényszerítette az amerikai, kizsákmányoló, adatainkkal folyamatosan visszaélő, ésatöbbi (jelzőket ízlés és vérmérséklet szerint be lehet ide illeszteni) keresőóriást, aki látszólag nem is érti, mi ez a nagy EU-fória (bocs, elcsépelt, rossz szóvicc…), hiszen ez konkrétan nem adatvédelmi kérdés, pontosabban nem úgy, ahogy azt kommunikálják, ráadásul nem is azt érik el vele, amit olyannyira áhítanak. Összeszedtem néhány gondolatomat erről az ügyről, ennek eredménye a cikk az Apertúra Magazinban.

Standard
digitális, folyóirat, publikáció

A markdown beleszól az elméletbe

Már régóta foglalkoztatott az, hogy a kedvenc web alapú írásmódom, a markdown (aminek segítségével például a jelen szösszenetet is elkövetem, így, folyamatos jelenben) miként változtatja meg magát az írás modus operandiját, és mindezt hogyan lehet elméleti keretek közt taglalni, hiszen ez – és a mellette felsorakoztatható egyéb, hasonló elven működő technikák sokasága – valami egészen más alapra helyezi a digitális írás mibenlétét. Szűts Zoltán kért fel még tavaly, hogy az Irodalomismeret számára írjak valami irodalom és digitális kultúra függvényében értelmezhető tanulmányt, így adódott a lehetőség, hogy átgondoljam, mégis mi köze egy szövegbeviteli módnak az irodalomelmélethez. Minél többet foglalkoztam a témával, annál inkább világossá vált, hogy igen sok: a markdown tökéletes példája annak, ahogy a klasszikus hipertext magába építi a programnyelvi szintet is, és így önmaga tipográfiai-megjelenési kontrolljaként is működik, tehát a szöveg bevitele és megjelenése nem a szövegszerkesztő interfész parancsaitól függ, hanem magából a szövegből ered. Tökéletes példája annak, amit Jacques Lacan úgy fogalmazott meg anno, hogy “nincs metaszöveg”. A tanulmány letölthető az Irodalomismeret oldaláról, vagy alant olvasható.

Dragon Zoltán: Az írás algoritmikus foka by dragonweb

Standard
digitális, folyóirat, publikáció

A megtévesztés esztétikája, avagy hogyan reprezentál bennünket az online közösségi média?

Még tavaly jelent meg az E-nyelv Magazin azon száma, amiben a szerzők többek között a közösségi médiában meghonosodott, a korábbiaktól gyökeresen eltérő önreprezentációk kérdését boncolgatják, rámutatva a lehetőségekre és praxisokra, elsősorban a jelenség mindenki számára látható és megvalósítható oldalát elemezve. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy bár – egyébként örvendetes módon – a jelenség ezen oldalával egyre többen és többet foglalkoznak, az egésznek van egy kevésbé kifejtett, talán árnyaltabb oldala, mégpedig az önreprezentációnak az a része, amit a felhasználó nem képes teljes mértékben irányítani. Ez elsősorban az egyre elterjedtebb automatizált funkciók működési sajátosságaiból fakad, amik aztán képesek egészen komplex megtévesztési logikákat beemelni a jóhiszemű önreprezentációs folyamatokba, esetenként tökéletesen eltérítve azt. Erről az elfeledett, sötétebb oldalról szól az Apertúra Magazinban megjelent szösszenetem.

Standard
folyóirat, publikáció

Žižek vicceiről az Apertúra Magazinban

Anno, amikor megtudtam, hogy összegyűjtik Slavoj Žižek vicceit egy kötetbe, azonnal előrendeltem az Amazonon, mert olyan nincs, hogy ez a könyv ne legyen ott a polcon (ahová nem biztos, hogy eljut, mert ott bóklászik az asztalokon, táskákban, kiránduláson, stb. – állandóan bele-belepillantok egy-egy teoretikus kacajra), és múlt csütörtökön, ahogy hazaértem Szegedről, már ott is figyelt a csomag az ajtó előtt. Azonnal végig kellett olvasni, és nem bírtam ki, hogy ne írjak róla: mégis csak ritka, hogy ez ember annyira élvezi az okosságokat, hogy fellelkesül tőlük – merthogy bár tényleg viccek sorjáznak a kötet oldalain, azért Žižek soha nem öncélúan poénkodik, és ezek a poénok túlnyomó részt egy-egy kemény diónak bizonyuló filozofikus vagy pszichoanalitikus terminus vagy probléma esszenciájaként funkcionálnak. A szerkesztő, Audun Mortensen, igen alapos munkát végzett egyébként: minden egyes vicc rendesen dokumentált, tudós kiadványnak megfelelő formátumban, hogy aki kedvet kap hozzá, kövesse csak vissza a poén útját, és merüljön el a köré szőtt kontextusban – előtte persze azért jól röhögje ki magát, ha épp jól esik neki egy-két obszcén, frivol, vagy klasszikus zsidó-, illetve komcsiviccet fogyasztva úgy tartja úri gusztusa. No de részletesebben az Apertúra Magazin hasábjain mondom el, miért kell azonnal olvasni ezt a könyvet! (És az sem titok immár, hogy Žižek-tavaszt tervezek, lesz még ugyanott szó a jó öreg szlovén akadémiai rock sztárról!)

Standard
folyóirat

Itt az új AMERICANA

Nem tudom, lesz-e valaha olyan, hogy hajszál pontosan, időben sikerül elkészülni az AMERICANA éppen aktuális számával (nyilván nem egyszerű, alig néhányan vagyunk, bevétel és klasszikus infrastruktúra nélkül, de ez most nem a nyafogás ideje), mindenesetre eljött a pillanat, hogy egy ismét kiválóan sikerült számmal rukkoljunk elő! Nem ragozom, akit érdekel, nézzen rá a tartalomjegyzékre, szerintem nyilvánvaló, milyen érdekes témák szerepelnek ott – érdemes olvasgatni, mert nem csak érdekesek a szövegek, de kifejezetten különlegesek és gondolatébresztőek is. Egyébként ez tényleg megszokhatatlan érzés: amikor belevágunk egy-egy újabb számba, nagyjából fogalmunk nincs, milyen témák érkeznek, aztán a vakrepülés valahogy mindig egy igazi szellemi kalandozássá válik, és sikerül egésszé formázni az egyéni inputokat, amit szerencsére az olvasottsági statisztikák is igazolnak (egy év alatt 69000 látogató, 92700 oldalletöltés – most néztem meg a tavalyi eredményt) – ezért érdemes gürcölni, belevágni az újabb és újabb évfolyamokba.

Standard