előadás

Dizájnosabb diákat a tudós előadásokhoz!

Már régóta fogalmazódik bennem a kérdés, hogy a tudományos igényű előadásokhoz (most beszéljünk csak erről a szegmensről) vajon miért nem készülnek dizájnosabb prezentációk? Nem tudom, ki hogy van ezzel, nekem valahogy furcsa, hogy valaki veszi a fáradságot arra, hogy a mondanivalóját akár hetekig-hónapokig csiszolgassa, megválogatja a szavait, igyekszik világossá tenni, érthetővé varázsolni az elvontabbnál elvontabb gondolatokat, és a lehető legpontosabban átadni a mondanivalóját, azonban arra már nem veszi a fáradságot, legalább a diák színét vagy a betűtípust kiválassza, vagy alakítsa kicsit. Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, de szerintem csak akkor szabad prezentációt készíteni egy konferenciára, ha annak valamiféle funkciója van – bár tudom jól, mára szinte kötelező elvárássá vált valami PowerPointtal érkezni, mintha ezen múlna bármi is. Viszont ha már valaki úgy érzi, akár elvárás, akár van valami funkciója is, talán érdemes egy kis időt szánni arra is, mi legyen látható a kivetített képeken.

Bővebben…

Standard
digitális, előadás

Én, az avatár – előadás a Budapest Pontban

Ma kerül sor arra, hogy eleget téve a Budapest pont szíves invitálásának, az online és az offline identitás összefonódásáról beszélek, aminek furcsa, talán baljós apropót ad két esemény is: az egyik az Instagramra ma rászabadított algoritmus működése (amit pontosan senki sem ismer, de közvélekedés, hogy a Facebookhoz hasonló elv valósul meg); a másik pedig, hogy mától kapható az Oculus Rift, a szintén Facebookos háttérrel beindított virtuális valóságot elénk táró kütyü. Bár e két aktualitásnak látszólag vajmi kevés köze van az identitáshoz, valójában rettenetesen sok: míg az egyik az avatár képződésének hátterére világít rá (az Instagram arculatalakító erejét figyelembe véve hajszál pontosan a velejébe vág), a másik már abba a jövőbe enged betekintést nyerni, ami már egyáltalán nem is a jövő, és ha technikailag nem is feltétlen ez lesz a mindent megváltoztató felszerelés, itt is inkább az elv, a virtualizáció és a hús-vér valóság végleges összefonódása az, ami elemzésre érdemessé teszi az eseményt. Ennyire aktuális lesz ma kora este beszélni dolgainkról. Mindenki szeretettel van várva.

Standard
digitális, egyetem, előadás

Mobil az oktatásban: ez valami vicc?

mobil-oktatasKészülök a szerdai előadásra, ahol ismét a mobil eszközök és az oktatás kapcsolatáról kell majd beszélnem, elővettem hát a 2013-as diasort, átpörgettem, hogy aktualizáljam kissé, hiszen azóta három teljes év eltelt – úgy látom azonban, hogy sajnos nincs túl sok dolgom: sőt, igazából semmi dolgom. Egész egyszerűen nincs mit kicserélni, átfogalmazni, korszerűsíteni, mert nagyjából nincs változás, ami hűen tükrözi az oktatási rendszer elvi-ideológiai-szakmai helyzetét. Gondoljunk csak az elmúlt hetekben a Facebookon debütált, virálisan terjedő, majd a nagyobb portálok segítségével széles körben megismert képre, ahol a nebulók – nem tudom nem elemezni rögvest kicsit a vizuális megjelenítést – legtöbbje lehajtott fejjel, elmerülve, magukba zárva, társas magányukban küzdenek az aktuális feladattal, míg a mobilok egy praktikusnak ítélt postaszortírozóban pihennek – vélhetőleg kikapcsolt állapotban, mintha csak katalóguscédulák lennének egy frekventált könyvtárban. A hvg.hu emelte nem hivatalos nemzeti konzultációs szintre, hogy ez vajon jó ötlet, vagy ideje lenne elmerengeni azon a lehetőségen, hogy a technológiai fejlődést valamiképp be kellene emelni (egyáltalán: engedni) ott, ahol a legnagyobb szükség lenne rá.

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem, előadás

Mobilos bölcsész képzésekről a SmartMobilon

Két évvel ezelőtt voltam utoljára a SmartMobil konferencián, amikor a Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport nevében mutattam be a Telekomnak címzett, középiskolások és felsőoktatásban részt vevő hallgatók mobil és közösségi média felhasználásról készített kutatást. Volt azért egy másik apropó is: akkor lengettük be először, hogy a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán beindítjuk a mobil és közösségi média speciális képzést, amit aztán a szakirányú továbbképzés is követett azóta. A mostani előadás tehát már arról fog szólni, amit az elmúlt két év alatt elért a képzés: a teljesült célokról és persze a további tervekről. Mindemellett pedig ejtek azért néhány szót arról, mi köze a humán tudományokkal foglalkozóknak a mobiliparhoz, a szolgáltatói szektorhoz, és úgy általában véve az infokommunikációs munkaerőpiachoz, és miért jár jól a munkáltató, ha ilyen képzettségű embert alkalmaz. Íme a prezentáció:

Standard
digitális, előadás

A láthatatlan web

Csütörtökön Veszelszki Ágnes meghívásának tettem eleget az ELTE “A látható web II.” címet viselő, az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék, a Kommunikáció: internet és média műhely, a Magyar Szemiotikai Társaság és a Kodolányi János Főiskola Kulturális, Kommunikáció- és Médiatudományi Intézet közös kurzusán, és persze nem bírtam ki, hogy a címre kacsintva annak épp az ellenkezőjét tűzzem műsorra, és többek között arról beszéljek, milyen láthatatlan folyamatok alakítják a láthatóságot a weben. Ismét megállapítást nyert, hogy nagyszerű, érdeklődő hallgatóságnak nagyszerű élmény előadni. Alant a videómentes diasor.

Standard
előadás, konferencia

Displacing Detection – előadásom Liberecben

Éppen most zajlik a csehországi Liberecben a Crime and Detection in the Age of Electronic Reproduction: Traditions, Expectations, Genres and Codes című konferencia, aminek keretében én is előadok, “Displaced Detection: Surveillance and Algorithmic Logic as a New Model of the Crime Calculus” címmel (a konferencia programját itt lehet megtekinteni). A lényege az előadásomnak az, hogy míg a klasszikus, és még az azt követő detektív hagyományok is az emberi tényezőre építették a nyomozás sikerét, addig manapság már az algoritmus, a matematikai kalkuláció veszi át azokat a következtetési és interpretációs módokat, amelyek garantálhatják a lezárt ügyet. Arról van ugyanis szó, hogy az adatgyűjtést, majd az azt segítő megfigyelési módokat felváltotta a digitális megfigyelési rendszer, ami már nem visszamenőlegesen, rekonstrukcióra építve végzi a nyomozást, hanem előre tervezve, mintha csak előre “látva” tenné a dolgát. Ezt a módszertani váltást elemzem kortárs televíziós sorozatok és filmek példájából kiindulva. Jó szokásomhoz híven íme a felhasznált diák:

Standard