könyv, tv

Castle: sorozza a krimit

Gondolom, nem kell túlságosan belemerülni a Castle című sorozat ismertetésébe, elég hozzá annyi, hogy igen jól eltalált karakterek felettébb jó dialógusokkal szórakoztatják a nézőket, miközben a CSI-okon edzett bűnügyi receptoraikat is messzemenően kielégítik. Honi adásmenetben most értünk a 2. évad azon pontjához, ahol egy meglehetősen érdekes helyzet alakult ki: egy sorozatgyilkos Nikki Heatnek ajánlja gyilkosságait, és végül magára a fiktív Heat figura alapjául szolgáló hús-vér Beckett nyomozóra támad. Az epizódban feltűnően hangsúlyos szerepet kap a Heat Wave (Hőhullám) című regény, amelyből az FBI szuper kriptográfusait megszégyenítő módon (na persze…) hőseink pillanatok alatt megfejtik a titkos kódot, amivel a gyilkos kommunikál, és persze a néző már kezdi is a sirámjait, hogy tényleg, miért is nincs ilyen regény ésatöbbi, ésatöbbi. Csakhogy a sorozat alkotóinak szerintem legügyesebb fogása az, hogy mindez egy élménykiterjesztés kiterjesztéseként megnyilvánuló önreflexió: létezik ugyanis a regény, sőt, nem is csak ez az egy, hiszen az Amazon.com egy saját profilt is létrehozott a fiktív író (Richard Castle) valós regényeinek gyűjteményéhez! Bridge-nél olvastam a több szintű ontológiai felépítmény egyik alkotóeleméről, és gyorsan be is szereztem, így elmondhatom, aki a sorozatot kedveli, a regényben sem fog csalódni (szerencsére a szóban forgó epizódban rendesen bepromózták és ízelítőt is adtak belőle, de spoiler nem volt!), ráadásul sokkal inkább látni fogja, milyen alapja van a kollegiális élcelődésnek a továbbiakban. Ha nem lenne ilyen professzionálisan felépítve az egész, említésre sem lenne méltó a vállalkozás, ám a Castle alkotói kivételesen magas színvonalon megvalósított kiterjesztést hoztak létre, és felemelően élvezetes módon kezelik az egyes elemeket és összekapcsolásukat.

Standard