digitális, film, publikáció

Bűnök, ítéletek

A Facebookon leltem ezt a gyöngyszemet, amit mondhatnánk akár a demagógia csúcsproduktumának is, de nem mondunk, mert sajnos tényleg így van, akár tetszik, akár nem. Épp a hétvégén láttam a Végzetes hazugságok című filmet (amit ne nézzetek meg, szörnyű csalódás, holott a téma adta magát), ami nagyjából témába is vágott: a Tim Roth alakította, Hazudj, ha tudsz-ból importált nyomozó azon igyekszik, hogy egy menő Wall Street-i mágnást csípjen el, hogy végre legyen valaki, akire sikerül rábizonyítani a sok manipulációt, a kárt, amit mindenkinek okozott, de természetesen (?) nem sikerül – ő is kicsit megkerüli a törvényes bizonyítási utat, mondván, hogy ő igazán nem ártott senkinek, ellenben a fószer segédkezett a gazdasági válság kirobbantásában, és érdekelt az elhúzásában, miközben emberek milliói mennek tönkre szerte a világon. Swartz is hasonlóképpen járt el: tudta, hogy valamit tennie kell annak érdekében, hogy érvényesüljön az az elv, amit minden valamire való tudós, kutató, fejlesztő magáénak vall, és persze tisztában volt azzal is, hogy ennek érdekében bizony törvénytelenül kell eljárnia – mindezt azért, hogy cselekedetével változást hozzon el mind tudományos publikációs gyakorlat, mind pedig az ehhez kapcsolódó törvénykezések terén (erre utal az is, hogy nem értékesítette, nem szórta szét a letöltött adatbázisokat, hanem visszaszolgáltatta, és megegyezett az egyik vádlóval). Nem véletlen, hogy az Occupy Wall Street olyan szimpatikus volt az embereknek, és az sem, hogy Swartz cselekedetét is csak “kötelességtudatból” kommunikálta bűncselekményként a JSTOR (majd gyorsan vissza is lépett).

Standard