könyv

Bűnös Budapest

Kondor Vilmos: Bűnös Budapest Megmondom őszintén, kicsit kétkedve és bizalmatlanul vettem kézbe Kondor Vilmos új regényét, amely a Bűnös Budapest címet viseli, mert amikor egy új szerző körül akkora hype és ugyanakkor olyan jól felépített titokzatosság leledzik, akkor mindig valami beugratós trükkre gyanakszom. Mea culpa, és rögtön le is kell szögeznem, hogy a hype nem véletlen, és Kondor regénye méltán számít kitörő sikernek immáron külföldön is! Meg merem kockáztatni, hogy évek óta ez a legjobb magyar regény – nem csupán krimi kategóriában, mert ha valaki veszi a fáradtságot és elolvassa a szöveget, hamar rádöbben, micsoda végtelenül pontos, mégis hihetetlenül élvezetes nyelvezettel és cselekményszerkezettel építkezik a több szálból összetevődő történet. Olyan alapos, pontos leírást és korrajzot kapunk körítésként, amiből sugárzik a mélyre nyúló kutatómunka, aminek atmoszférája egyszerűen pillanatok alatt olyan észrevétlenül szippantja be az olvasót, hogy az bizony addikciót eredményez. A könyv egyszerűen letehetetlen, tartalma egyszerre érdekes, élvezetes és izgalmas, ugyanakkor minden mondata műalkotás – csodálatosan szép magyar szöveg, letisztult, sallangmentes, mégis gyönyörű, a korabeli fordulatok olyan bravúrosan ízesítik a párbeszédeket, hogy az embernek szinte kedve lenne beemelni azokat hétköznapi beszélgetésekbe is. A történet kellőképpen csavaros és tökéletes ritmusban bontakozik ki, ráadásul szervesen illeszkedik a regény kulturális-társadalmi kontextusába. Két szálon indul látszólag két különböző nyomozás, amelyek egy ponton szükségszerűen összeérnek, azonban Kondor tartózkodik attól, hogy a két vezéralakot mintegy dacszövetségbe esketve szuperhőssé avanzsálja, és így az utolsó szóig sikerül is hitelesnek maradnia.

A Budapest Noir című krimiben megismert Gordon Zsigmond újságíró beszólásaiban és narratív élettörténetében felsejlik az amerikai hard-boiled detektívek alakja, ám hamar kiderül, hogy igen távoli rokonnal van dolgunk, hiszen Gordont egyszerűen más fából faragták, más hajtja, mások a módszerei is. Itt még a femme fatale is jellegzetesen magyar, következésképpen másként alakul sorsa és szerepe is – még akkor is, ha nem egyszer történik utalás Dietrich vagy akár a saját jogán megjelenő Karády alakjára. A másik szálon induló Nemes Sándor nyugdíjba vonult detektív, konok, konzervatív, módszeres, alapos ember, aki megrögzötten kutatja traumájának előidézőjét – minden ügyben saját életét megkeserítő ellensége után koslat. Ebben a furcsa ügyben, amely összetett politikai háttérrel rendelkezik, végre meg is találja azt, aki annak idején pokollá tette életét és megnyomorította családját. Mindeközben a nyilasok választásra készülődnek, Hitler és a háború egyre közelebb van, és Budapest is egyre bűnösebbé válik. Nosztalgikus noir ez a legnemesebb fajtából – bízzunk benne, hogy lesz még folytatás!

Standard