könyv

Budapesti összeesküvés, avagy az alternatív történelem tanulságai

Az ember akkor is szereti az összeesküvés-elméleteket, akkor is megborzong az aprólékosan összehordott történeteken, ha egyáltalán nem hisz bennük, pláne akkor, ha egyrészt saját környezetére vonatkoznak, tehát tud valamiképpen kapcsolódni a feltártakhoz, másrészt pedig – mint minden rendes összeesküvés esetében – ha a kiinduló ötlet, a történet magja rendelkezik némi valóságalappal is. Mindez hatványozódik, ha az adott történet olyan szinten reflektál a valóság mindennapjaira politikai és társadalmi szinten, hogy az már félelmetes – Adam LeBor pedig éppen ezt teszi Budapest Protokoll című regényében. Az egész projektet ráadásul az teszi még érdekesebbé, hogy a szerző nem egyszerű kívülállóként, külső szemlélőként, kutatóként ismeri Budapest és a honi illetve a környező országok helyzetét, hanem belülről, hiszen – főhőséhez hasonlóan – éppen egy angol nyelvű újság munkatársaként dolgozott hazánkban: ennek hozadéka az, hogy jól észrevehetően kiváló és felettébb pontos ismeretekkel rendelkezik a magyar pszichéről is. A Budapest Protokoll ebben a tekintetben nem csupán fikció, sokkal inkább – legalábbis végig ez volt az érzésem – látlelet, amelynek alternatív valóságsíkján nagyon is beazonosítható, jelen valónkra reflektáló mozzanatokat fedezhetünk fel: egy hazai olvasó számára ez már önmagában is thrillerbe illő, tessék elhinni.

A történet a második világháború végére nyúlik vissza, és éppen Budapest ad otthont a háború kimenetelével tökéletesen tisztában lévő nácik és üzletfeleik találkozójának, ahol lefektetik a Harmadik Birodalom átmentésének tervét egy Negyedik Birodalomba, amely immáron nem háborúval, fizikai erőszakkal fog kiépülni, hanem gazdasági és pénzügyi fölény segítségével. A jelenben Budapestet szemelik ki az Európai Uniós elnökválasztási kampány első számú célpontjának, ahol az első szavazás megtörténik, és kiemelten fontos, hogy az osztrák származású, jobboldali jelölt meggyőző fölénnyel győzzön a szociáldemokraták francia jelöltjével szemben, így a magyar jobboldali kormányerők mindent elkövetnek annak érdekében, hogy kétség ne férjen ahhoz, ki lesz a befutó. Az egyre nagyobb hatalommal bíró csendőrség a félkatonati szervezetként masírozó gárdával egyetemben teljesen nyíltan félemlíti meg az embereket, a jobboldali elnökjelöltet támogató sajtókonszern pedig nagy léptekkel takarítja meg a média minden szegletét a neki nem tetsző hangoktól, legyen szó nyomtatott vagy online sajtóról, rádióról vagy televízióról. Mindeközben egy Magyarországon tevékenykedő, magyar származású, de angol állampolgárságú újságíró egykori ellenzéki nagyapja révén a történések kellős közepébe csöppen, és háborús tudósító reflexeire hagyatkozva igyekszik megfejteni, mi is készül Budapesten a választások előtti napokban.

Nem lövöm le a poént, legyen miért elolvasni a könyvet. LeBor tényirodalmi szerzőhöz méltóan letisztult, tiszta nyelvezettel sodorja végig olvasóját a történeten, amit csak az Agavéhoz méltatlan, finoman szólva is hullámzó színvonalú fordítás igyekszik megtörni több helyen is. A nyelvi megoldások és egyáltalán, a kontextus megítélése érdekében lehet, hogy nem rossz ötlet, ha az ember az eredeti, angol verziót is kézbe veszi (bár néhány mondat fordítása valójában angol mondatszerkezetbe illesztett magyar szavak egyvelege, tehát fejtörőnek, nyelvgyakorlatnak lehet, hogy nem is olyan rossz…). A történet olyan kérdéseket boncolgat, amelyekkel a híradókban találkozhatunk, ráadásul olyan nyíltan teszi ezt, hogy az felszabadítóan hátborzongató. Kötelezően ajánlott!

Standard