egyetem, köz

Brit tudósok

Tudjuk, hogy nem csak mifelénk van egy ideje probléma a felsőoktatási rendszerrel, hiszen a britek például már korábban is erősen kongatták a vészharangokat – mostanra pedig, úgy tűnik, besokalltak, és megpróbálnak tenni valamit. Első lépésként Keith Thomas és Martin Rees, a tudomány két, mondhatni ellentétes szegletéből (egyikük történész, másikuk asztrofizikus – ja, mert hogy nem ciki ám, ha a BTK-s a TTK-ssal érdemben beszélget és még egyet is ért) létre hozta a beszédes elnevezésű Council for the Defence of British Universities társaságot. Tulajdonképpen azzal indokolják a tanács életre hívásának szükségességét, hogy rossz szemléletmód honosodott meg a társadalomban az egyetemekkel szemben:

Over the past two to three decades we have seen ever-increasing government regulation of academic life. It is right that in a democratic country the people’s representatives should assure themselves that public money is properly spent and that state-funded universities are actively discharging their responsibilities. But the degree of audit and accountability now demanded is excessive, inefficient and hugely wasteful of time and resources. More fundamentally, the very purpose of the university is grossly distorted by the attempt to create a market in higher education. Students are regarded as “consumers” and encouraged to invest in the degree course they think most likely to enhance their earning prospects. Academics are seen as “producers”, whose research is expected to focus on topics of commercial value and whose “output” is measured against a single scale and graded like sacks of wheat. The universities themselves are encouraged to teach and research not what they think is intrinsically worthwhile but what is likely to be financially most profitable. Instead of regarding each other as allies in a common enterprise, they are forced to become commercial competitors.

Ugye, milyen ismerős problematika? És milyen igaz! Sokan érzik-érezzük, hogy erőteljesen félreértik politikusaink a felsőoktatás, az egyetemi kutatás lényegét: sikerült is meghonosodnia annak a nézetnek, miszerint csak olyan kutatásnak van értelme, amely profitot hoz – na nem feltétlenül tudományos, hanem elsősorban piaci értelemben. Mielőtt hangsúlyoznám ennek a meglátásnak a káros természetét, hadd jelezzem, hogy semmi baj nincs azzal, ha egy adott kutatás közvetlen piaci hasznot is generál – sőt, legyen sok ilyen is. Csak ne kelljen már folyamatosan felhívni a figyelmet arra, hogy a történelem során a fejlesztések, az igazán nagy, paradigmát megváltoztató kutatási eredmények nem piaci kérdésként indultak, a problémák teljesen más kontextusban merültek fel, és majd csak később váltak adott esetben akár a gazdaság mozgatórugójává. Tessék utánanézni, hány olyan kutatási eredmény előzte meg a korát (értsd: tökéletesen haszontalan volt saját korában piaci-pénzügyi, de még társadalmi hasznosíthatóság szempontjából), amelyet most nélkülözhetetlennek, piaci és társadalmi szempontból alapvetőnek vélünk! Hát, pont ezt a lehetőséget szalasztjuk el szorgalmas cselekedeteinkkel.

Standard