blog

Bourbon himnusz

Nem mindegy, mit iszik az ember. Merthogy az vagy, amit iszol – ha csak simán whisky, akkor hipokrita, de ha bourbont, akkor az már az úriember kategóriája, állítja Lawrence Block regényében, a Ha a szent kocsma is bezár című detektívregényben Carolyn Cheetham, amint a főhőst, Matthew Scuddert úriembernek és barátnak titulálja egy kocsmapultnál. Igazi narratív himnusz fogalmazódik meg a regény szövege által, ami egyaránt szól a betyárbecsületnek és az alkoholnak – Scudder pedig a mocskos utcák és kétes hírű vendéglátóipari egységek fantomja: olyan, mintha mindig mindenütt ott lenne, pedig szinte soha nincs sehol. Barátai a New York-i éjszaka megannyi ismert figurái: a keményebb fajtából persze – egytől egyig tönkrement életek sorakoznak fel Block elbeszélésében. Lenyűgözően lehangoló kép elevenedik meg az olvasó szeme előtt, mintha a szagok is áttüremkednének a szavakon; azokon a mondatokon, amelyek veszélyesen életszerűek, valóságosak, élesen hatolnak az ember tudatába, már-már whisky-s reszelős felhanggal kísér(t)ve.

Matthew Scudder a klasszikus hard-boiled detektívek iskoláját idézi: iszik, keveset szól, de akkor mindig beletrafál, egyik ügyről a másikra él, és leginkább éjszaka él. Olyan keményfiú, aki nem fitogtatja keménységét, mert nincs rá szüksége. Elvesztegetett életét bourbonba igyekszik folytani, különösebb elképzelése arról, hogy más is lehetne nagyon nincs – mert az már a múlt. Az ex-rendőr barátai kocsmáit látogatja a sötét New York-i utcákon, leginkább természetesen a Pokol konyhája környékén, és apróbb szívességekkel szerzi meg a hotelszobára valót. Épp tanúja az egyik kocsma kirablásának, majd egy gyilkossági ügy felderítésébe keveredik, miközben egyik barátja kettős könyveléséből eltűnik a második főkönyv – naná, hogy azt is neki kell megtalálnia.

Nem lehet túlzásokba esni, ha a könyvet kell méltatni: a Ha a szent kocsma is bezár a detektívregények kiemelkedő alkotása. Lawrence Block a krimi eme stílusában is összetéveszthetetlen és könnyed, egyszerűen nem tud hibázni: egyszerre hozza a hard-boiled kliséket és fordulatokat, valamint azok kicsit újszerűbb, korszerűbb, kritikusabb verzióit is. Szimpatikusan moralizál, soha nem veti el a sulykot. Mestermű a javából – kihagyhatatlan olvasmány, amiben a bűn és a bűnhődés emberközeli, értelmes, ám meglehetősen alkoholgőzös taglalása folyik. Kötelező olvasmány!

Standard