blog

Bosszankodjunk csak

Divatban vannak azok a blogok, ahová különböző sérelmeinket küldhetjük el, hogy aztán jó sok együttérzésre leljünk, legyen az utazással vagy vásárlással kapcsolatos, és mostanság már azt is rebesgetik, hogy a fogyasztói öntudat felfelé ívelésének időszakában a szolgáltatók is előszeretettel vizslatják ezeket a webes felületeket – bár ennek nem feltétlenül látjuk eredményét… Amikor nagyban költözködtünk az év elején, akkor volt néhány szolgáltató, akikkel meglepően egyszerűen ment az átírás sokszor vérlázítóan bürokratikus folyamata: egyik ilyen volt az ELMÁœ.

A cég egészen mostanáig várt arra, hogy kimutassa foga fehérjét – kár volt. Rendes befizető lévén nem csupán időben utalunk, de meg is őrizzük az összes igazoló lapot, stb. – a tapasztalat erre int. Történt, hogy nevezett szolgáltató szeptemberben küldött nekünk egy levelet, amelyben tájékoztat arról, hogy október közepén felkeresnek munkatársaik, hogy megszüntessék az áramszolgáltatást, mivel a júniusi részszámlánkat nem egyenlítettük ki. Első verbális felindulásom betetőzését követően rögtön leellenőriztem a papírokat, amik egyértelműen arról tanúskodtak, hogy bizony átutaltuk a pénzt. Megnéztem az internetes banki kivonatot – ott is az állt, hogy bőven időben teljesítettük a követelést. Nosza, irány a telefon, nézzük, mit lép az ügyfélszolga.

Kedves ügyfélszolga, ahogy kell, ellenőrzi nagy sokáig a számlázási históriát, és ő is azt látja, amit a cég ügyfélszolgájának látni illik: hogy bizony a kedves, de felháborodott fogyasztó nem fizetett, az ügyfélszám alatt hibádzik egy tétel. Erősködöm, pedig én biza’ fizettem, lehetne más kritériumok alapján is keresni? “Nem,” mondja, mert név alapján nem rendszereznek. A megoldás az, hogy a banktól kell kérni egy igazolást az átutalásról, és azt elfaxolni. “Mit írjak rá?”, kérdem, ha már így állunk. “Név és cím” – hangzik a meglepő válasz. “De az imént mondta, hogy név alapján nem tudják beazonosítani a befizetőt…” – próbálkoztam tisztán látni. “Akkor írja rá azt is, hogy miért küldi ezt a faxot…” – ami már az értetlenkedés vészes meredélye felé taszít… “Rendben,” mondom megalkuvóan, “ráírom a vevőkódomat is, csak úgy…”

A bankban nagy nehezen sikerül egy két soros igazolásra szert tennem, amire gyorsan rá is firkantok egy-két keresetlen szót, címet, vevőkódot, hátha célba ér majd a fax (külön papírral nem próbálkozom – nagy az esély, hogy egy ilyen nyilvántartási rendszerben két papír csak összezavar…). Azzal zártam soraimat, hogy ha már megfenyegettek azzal, hogy kikapcsolják az áramot, ahelyett, hogy emlékeztetnének arra, hogy az ő nyilvántartásuk szerint nem került kiegyenlítésre egy részszámla, azzal minimum tartoznak, hogy írásban visszajeleznek, hogy elfogadták-e az igazolást, vagy nem.

Mondanom sem kell, mint minden “rendes” szolgáltató, az ELMÁœ sem jelzett vissza… Fenyegetőzni azt nagyon tudnak, de ha a fogyasztó kér valamit, arra magasról… Ilyenkor jó lenne, ha mondjuk legalább bejelentést lehetne tenni valahol arról, hogy milyen levelekkel igyekszik a szolgáltató fizetésre bírni a becsülettel fizetőket is – annak ellenére, hogy a hiba az ő rendszerükben van. Ugyanis természetesen megvolt a befizetett pénz, ott volt a nevem és a címem is, csak éppen egy vevőkód hiányzott a listáról – ezért valami közös számlára irányították (???), és így nálam nem könyvelték el. Nos, nem kérek én mást, csak egy hasonló, “közös számlát”, ahová a beérkező csekkjeim közül átirányítok egyet-kettőt, ha nem tetszik a címzés… Egy bocsánatkéréssel pedig minimum jön a cég (én pedig piti kis állampolgári lehetőségeimet böngészem, hogy tudnék foganatosítani egy egyszerű megfogalmazásbéli változtatást).

Standard

Bosszankodjunk csak” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Ody szerint:

    Jaj, te szegény, Én nem vagyok ennyire emberszabású hasonló helyzetben. Átadom az agyam holmi vadállati ösztönöknek, üvöltök, amitől megijednek, és még a visszakapcsolási díjat se kérik. A DÉMÁSZ ugyanis nem szólít fel, csak egyszerűen kikapcsol. Ágy kell nekünk…

Hozzászólások lezárva.