digitális, film, könyv

Bordwell és a könykiadók esete

Olvasom, hogy David Bordwell megdöbbenve tapasztalta nemrég, hogy a Planet Hong Kong című kötete az éves átlag eladási számokhoz képest meglepően alulteljesített: az átlag kb. 7000 értékesített példánnyal ellentétben 2008-ban csak 85 darabot adott el a Harvard university Press, a könyv kiadója. Bordwell megdöbbenésében az interneten próbálta megtalálni a visszaesés mögött megbúvó indokot, és rájött, hogy itt arról lehet szó, hogy egyszerűen elfogyott a nyomtatott példány. Ekkor fel szerette volna venni a kapcsolatot szerkesztőjével, aki sem az email-jeire, sem a telefonjaira nem válaszolt. Bordwell ekkor már nem adta fel, és egy másik harvardi szerkesztőt keresett meg, aki tájékoztatta is arról, hogy ne aggódjon, hiszen hamarosan ráruházzák a könyv összes jogát! Bordwell csak ekkor kapcsolt, hogy a kiadó nem tervezi újranyomtatni a kötetet, amit azzal indokoltak, hogy túl sok benne a kép… Bordwell ennek kapcsán írta le lehetőségeit, és mivel hiába kilincselt más kiadóknál, hogy hátha sikerül újra kiadatni a szöveget, arra a következtetésre jutott, hogy jé, mi lenne, ha pdf-ben közreadná, mert akkor a fekete-fehér képeket is végre színesre lehetne cserélni, és jé, tényleg, hát végülis ő is szeretne digitális példányt, hiszen maga is rendszeresen olvas ilyesmit. Ášgy tűnik, még Amerikában is most kezd a tudományos elit ráébredni arra, hogy merre tart a világ – annak ellenére, hogy éppen harvardi, de természetesen leginkább a digitális kultúra megannyi területéhez kapcsolódó kutatói-tudósi körökben már evidenciának számít, hogy egy új könyv már minimum egy nyomtatott és egy digitális verzióban készül el.

Bordwell számára mindez újdonság, és lelkendezve számol be arról, hogy az egész Egyesült Államok területén már sikerült is találnia egy olyan egyetemi kiadót, amelyik már elkezdett foglalkozni digitális kiadásokkal. Komolyan nem értem a jó professzort – számos kollégája már réges-régen úgy dolgozik, hogy sok esetben a digitális verziót már jóval a tényleges megjelenés előtt megszellőzteti (amolyan tudományos beta verziókat ad ki ingyen letölthető formában, és persze várja a visszajelzéseket), majd a hivatalos megjelenéskor két verzióval áll elő – egy nyomtatottal, és egy olcsóbb, digitálissal. Mindenki jobban jár ezzel a módszerrel egyébkéntt, és számomra teljességgel felfoghatatlan, miért ragaszkodnak olyannyira a régimódi terjesztési módszerekhez éppen azok a tudományos könyvkiadók, akik egyébként is kénytelenek magasan tartani az árakat a könyvek költség és eladhatóság arányát figyelembe véve.

Digitális kiadás, online terjesztés

Nemrégiben nekem is volt egy gyenge próbálkozásom a Spectral Body-val kapcsolatban, hiszen egy szerző érdeke ezen a szinten nem a könyveiből bejövő esetleges jogdíjból történő hirtelen meggazdagodás (khm… tessék csak rákérdezni, micsoda bevételeket produkál egy szűk rétegnek szóló tudományos publikáció… sok esetben még a szerző pénze is benne van a kiaadásban, nemhogy lásson belőle valamit), hanem az, hogy minél többen olvassák, minél többen beszéljenek róla, és konstruktív vita alakuljon ki a leírtak kapcsán. A kiadó egyébként szerintem eleve gyermeteg marketing hozzáállással indította útjára a könyvet (könyvtáraknak hirdették elsősorban), ráadásul – kis kiadó lévén – irtózatos áron, így arra gondoltam, megegyeznék velük, hogy készítsünk egy digitális verziót, amit jóval könnyebb bevezetni, nyilván alacsonyabb áron – viszont valójában befektetés nélkül, hiszen a nyomdai előkészítéshez már anno elkészült egy pdf verzió. Erre azt a választ kaptam, hogy már van belőle e-book, és be is vitték egy forgalmazói rendszerbe – lehet tippelni: könyvtári e-rendszerről van szó… Őszintén szólva alig várom, hogy kimenjen minden nyomtatott példány, vagy a kiadó letegyen a további forgalmazásról, és – Bordwell esetéhez hasonlóan – megkapjam az összes jogot: azonnal megy a digitális verzió…

Magyarországon, amennyire én látom, ha egy hasonló ötlettel rukkolnék elő, valószínűleg a körberöhögést követően nagyon messzire küldenének a kiadótól. Nem tudom, egyébként miért gondolják, hogy egy nyilvánvalóan költséghatékony, megtérülését tekintve majdhogynem kockázatmentes modell alábbvaló, mint egy egyértelműen veszteséges, és – lássuk be – hosszú távon fenntarthatatlan kiadói gyakorlat, nem látok bele a fejükbe, de egyre világosabban látszik, hogy a jövő nem az ő oldalukon áll.

Online publikációk és az akadémia

Nyilvánvaló, hogy az ódzkodás mind a kiadó, mind pedig a kutató részéről annak is szól, hogy a tudományos közeg szemében az online publikáció még sok esetben lenézett műfaj. Az AMERICANA esete álljon ehelyütt mindennek megcáfolására: rövid idő alatt olyan elismertséget szerzett, hogy lassan már többen ismerik, mint a hagyományos, papaír alapú folyóiratokat a témában. Nemrég egy konferencia kapcsán felmerült, hogy ajánljuk fel a résztvevőknek, hogy válasszanak, milyen formában szeretnék a proceedings-be szánt szövegüket publikálni: a szokásos, nyomtatott, vagy esetleg az AMERICANA által gondozott, online verzióban. A válasz egyértelmű volt: az olvasók száma, a hozzáférhetőség, és a tudományos hír is közrejátszhatott abban, hogy mindenki az online lehetőséget választotta.

A kiadóknak szerintem ez világos üzenet kellene, hogy legyen, hiszen a tudományos környezet már egyre inkább belátja, hogy a minőség nem attól függ, hogy nyomtatott betűvel, vagy digitális formában jelenik meg a kutatás eredménye. Sőt, egyértelmű, hogy mind gazdasági, mind terjesztési szempontból előnyösebb a digitális kiadás, ami mellett azért persze meg lehetne hagyni egy kisebb, takarékosabb nyomtatott kiadást, vagy akár rátérni az on-demand nyomtatásra (a környezetvédelmi aspektusról most ne is essék szó).

Bordwell helyében én mindenképpen a digitális, online terjesztés mellett döntenék – nem lennék meglepve ráadásul, ha az eredetileg évi 7000 példányban elkelt munka digitális formátumban megduplázná a számot. Bordwell örülne neki, és senki ne mondja, hogy ez a kiadónak ne érné meg!

Standard

Bordwell és a könykiadók esete” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szilárd szerint:

    Szerintem ahhoz, hogy otthon végre egyáltalán felvetődjön az elektronikus terjesztés ötlete, először csődbe kellene, hogy menjen jó pár kiadó/nyomda, és látványos eredményeket kellene hogy produkáljon pár újonnan alapított e-kiadó. Persze szinte már látom, hogy ettől hogyan menne a fénymásoldák/cybergyerekek kötelező jellegű démonizálása, megkövezése, stb…
    Az íreknél érdekesen alakul ez az egész. Itt mindenki próbál átállni a papírról az elektronikusra. Az adóhivataltól kezdve a marketinges cégekig egytől egyig az elektronikus ügyintézés/reklámozás előnyeit méltatják…

  2. Dragon úr, minket érdekelne a műve letölthető formában.
    Felvennénk a kínálatunkba és a fizetett letöltések után jogdíjat fizetnénk – szerződéses viszonyra alapozva.
    Egyébként is keresünk szerzőket és kiadókat,hiszen bővíteni akarjuk a kínálatunkat.

    http://www.adamobooks.info

  3. @LucassoScan: Ha nálam lenne a jog, engem is érdekelne 🙂 Mindenesetre utánanézek, az ajánlatot pedig észben tartom – köszönöm!

Hozzászólások lezárva.