egyetem, köz

Bölcsészek a mekiben?

Sajnos továbbra sem csituló elánnal osztogatják minden szinten (legutóbb épp államtitkárin, ami felettébb problematikus véleményem szerint, de ezt hagyjuk most), hogy az egyetem elvégzése után valami ilyesmi jelenet rajzolódik ki bölcsészek tekintetében:

– Mit kér egy közgazdász a bölcsésztől?
– ?
– Duplasajtburgert kólával.

A közgazdász természetesen behelyettesíthető bármely, sikeresnek vélt diplomással, de a bölcsész (így, monolitikus vendéglátóipari szakmunkásként) örök. Bár sokan bizonyították már e vicc tételének valóságtól való kalkulálhatatlan elrugaszkodását, azért talán nem árt leszögezni:

Erre a twitre többen is rácuppantak, de csak kevesen találtak a témába illő, releváns statisztikai adatot, viszont végül ez a válasz is megérkezett:

Ezúton is köszönet a linkért, és gyorsan nézzünk is bele a csatolt dokumentumba!

Az elején le kell szögezni azt, amit a kutatás készítői sem rejtenek véka alá: a 2013-as, tehát 2012-es adatokkal dolgozó felmérés “a vizsgált időszakban végzett 57 ezer diplomás közül mintegy 35 ezer főhöz (61 százalékukhoz) tudtunk munkaerő-piaci és/vagy tanulmányi adatokat rendelni”, ami azért relativizálja az eredményt, de amellett, hogy ezt észben tartjuk, nézzük a tendenciákat bölcsész szempontból. A 2. ábrán látható, kezdő keresetet és illeszkedést (azaz hogy a betöltött munka igényel-e felsőfokú végzettséget) összekapcsoló vizualizáció (ami egyébként csak 15355 fős mintával készült – hogy miért, arra nem tér ki a tanulmány) szerint az alapképzést abszolváló (de nem feltétlenül diplomával lezáró) bölcsész hallgatók bizony nem állnak túlságosan fényesen, bár a társadalomtudósokkal karöltve még mindig jobban teljesítenek, mint a kormányzati törekvések által favorizált természet- és sporttudományi végzettséggel rendelkezők, ami azért alsó hangon is minimum elgondolkodtató (mind kezdő fizetés, mind pedig illeszkedés tekintetében, hiszen főleg utóbbi tényező utal a sokat hangoztatott társadalmi-gazdasági igényre). A 4. ábra ezt az eredményt bontja le intézményes szintre, ahol azért már jobban látszik, mennyire nem egységes képről beszélhetünk még összbölcsészeti aspektusban sem – hát még ha készült volna területi elosztást felvonultató adatsor is!

A 16. ábrán (ami már csak 12281 fővel készült) látható az alapszakok elhelyezkedése az illeszkedés-jövedelem függvényében – itt a bölcsész alapszakok nem igazán mozdulnak el a bal alsó traktusból, ám azért nem árt figyelembe venni azt az aprócska jellegzetességet, hogy hagyományosan egyik bölcsész szakterület sem annyira munkaerő-specifikus területet céloz meg, ami közvetlenül foglalkozásban, pozícióban határozható meg: talán éppen ebben ragadható meg az erőssége is az ilyen diplomáknak: ti. igencsak jól illeszthető, kapcsolható, kamatoztatható különböző területeken is, ami egy állandóan változó gazdasági közegben szerintem inkább előny, mint hátrány! Pontosan ezt látszik alátámasztani a mesterképzésekre vonatkozó 17. ábra is: jól látható, hogy a mesterszakos bölcsész az egyetlen kategória, amely jelentősen tudja növelni mind a jövedelmi, mind pedig az illeszkedési faktort – pont ott és úgy, ahol és ahogyan az alapképzés legkiemelkedőbb adatait hozó műszaki és informatikai területek bizony visszaesnek.

Mindebből persze a bolognai rendszer bevezetésekor jelzett aggodalom – és egyben talán erény – tűnik ki: egy igazi bölcsész program nem három évre van kitalálva: igenis szükség van a mesterszak elmélyültebb, specializáltabb megközelítésére, hiszen a bölcsészeti alapok önmagában nem konvertálhatók tökéletesen a munkaerő-piaci igényekhez. Azonban eltagadhatatlanul kiderült, hogy a mesterszak szintjén nem hogy problémás a bölcsész diploma, de egyenesen kiemelkedő érték, ami az alapszakos megoszlásokhoz képest egyedüliként tud igazán magas előrelépést hozni (itt persze hozzá kell azt is tenni, hogy pl. a jogász, orvos, vagy a gyógyszerész szakma külön jelenik meg az osztatlan képzésekkel egyetemben, a tanulmány 15. ábráján).

Ami a tanulmány és e bejegyzés elején idézett béna vicc (no és a kormányzat kommunikációjának) viszonyát illeti, kimondhatjuk, hogy nem véletlen, hogy nem találkozik az ember bölcsésszel a mekiben: még a munkaerő-piaci orientáció fontosságát belengető időkben sem mondható, hogy a bölcsészekre ne lenne szükség – lám, hosszú távon ráadásul jóval nagyobb előrelépési lehetőséget ad a hallgatók számára, mint sok más, foglalkoztatottsági kérdéskörben előnyösebbnek tűnő ágazat, illetve szakterület. Maradjunk tehát annyiban, hogy ha mekibe tévednénk, persze, együnk csak “duplasajtburgert kólával”, de ne akadjon torkunkon a falat, ha netán nem bölcsésztől kapnánk a menüt…

Standard