egyetem, hír

Bölcsészet 2.0

Furcsa egybeesésnek is vélhetnénk azt, ahogyan két hír egymást követően kerül be az ember RSS-olvasójába: az egyik arról szól, hogy EU-s koordinációval és keretekkel vizsgálják annak lehetőségét, hogy a diploma illetve a különböző fokozatok odaítélésénél legyen egy olyan opció, hogy figyelembe veszik azt a tudást, amit nem oktatási keretek között sajátít el az illető, hanem akár gyakorlati, akár “utcai bölcsességként” szerezte meg. Nem kell persze rögtön elvadult példákra gondolni – elég, ha maradunk annyiban, hogy egy kiváló, világszerte elismert művész, aki átadhatná tengernyi tudását, ne legyen ebben meggátolva pusztán amiatt, hogy nincs DLA-je, vagy PhD-je, inkább munkásságát és szakmai felkészültségét áttekintve az arra érdemes grémium adja meg neki a fokozatot, amivel aztán már oktathat is. A másik idevágó hír, hogy a Snarkmarket ingyenesen letölthetővé tette a New Liberal Arts című könyvét, amiben 21 ifjú, egyetemfelé nézelődő “digitális bennszülött” osztja meg gondolatait röviden, blogos stílusban, ha kell, 21 témáról. A két hír ott találkozik, hogy mindkettő a bölcsészet 2.0-val, a bölcsészettudomány helyének és szerepének átgondolásával foglalkozik – még ha különböző módon és indíttatásból is. Jason Kottke már régen “meghirdette” a Liberal Arts 2.0 elnevezésű projektet, ami arról szól, hogy a digitális dzsungelben az utca egyszeri gyermeke is megszerezheti azt a tudásanyagot, ami vetekszik az iskolában elsajátíthatóval, hiszen például az internet ma már olyan lehetőséget és hátteret szolgáltat az oktatáshoz és tudós elmélyüléshez, hogy alternatív szellemi fejlődési modellként is szolgálhat. Nem hiszem, hogy most hirtelen azon kellene gondolkodni, hogy vajon az internet, vagy akár csak az internet alapú felsőoktatás átveszi a helyét a jelenlegi, hagyományosabb formában történő képzéseknek, mindenesetre a felmerülő kérdések kapcsán érdemes átgondolni, és ha kell, átértékelni a bölcsészettudományok helyét és szerepét a jövőre nézvést.

Standard

Bölcsészet 2.0” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Klára szerint:

    http://nol.hu/belfold/20090707-bizonyitvany_es_diploma_-_iskola_nelkul

    Éppen most elmélkedtem ezen a cikken egy másik helyen, a többit nem olvastam. Azonban ez a nyilatkozat, amelyet az OFI egyik igazgatója adott, több ponton sántít, még akkor is, ha itt-ott van benne elgondolkodtató elem. Egyrészt összemossa a felsőoktatást az “önhibájukon kívül” szegregált társadalmi rétegek helyzetével, másrészt meg nem szeretnék olyan házban élni, amelyet a kőműves mellett elfalazgató, nyolcáltalánossal sem bíró “szaki” épített.
    A felsőoktatás egész rendszerének átgondolása kellene, pl. a pedagógusképzés egészében, mert valljuk be, nehéz úgy tanítani, hogy gyereket csak utolsó évben lát a tanárjelölt, tanítani meg majd megtanul menet közben… Bologna éppen csak elkezdődött, egyszer el kellene azt is érni, hogy egy folyamat a végére érjen, legyenek tapasztalatok, amelyeket össze lehet majd vetni a külföldi tapasztalatokkal, de ott nem most kezdték az átalakítást. PISA vizsgálatok stb., mind azt mutatták, hogy baj van a magyar képzési rendszer egészével. De ez megint egy hosszú eszmecsere lenne…
    Nem a diploma teszi az embert szakemberré, valóban, de volt erre régen olyan, hogy szakoktató, aki nem volt diplomás, de szakember volt, s ő okosította a főiskolán az emberkéket pl. a mezőgazdaságban.
    A bölcsészdiploma nem piacképes diploma, nem is volt soha az, legalábbis itthon tuti, s a színvonalának csak ártottak az évek.
    Gyakorlat és elmélet összhangja-ez a lényeg, szerintem.


  2. nem szeretnék olyan házban élni, amelyet a kőműves mellett elfalazgató, nyolcáltalánossal sem bíró “szaki” épített.

    Az én olvasatomban nem egészen erről van szó. Inkább arról, hogy mondjuk egy nemzetközi díjakkal elismert író tarthasson már kreatív írás órát egyetemen, és ebben csupán az, hogy teszem azt, BA-ja van, ne akadályozza meg – ha a kijelölt procedúrán átmegy és a bizottság elvárásait teljesíti. Elvileg tehát a minőségbiztosítási rész benne lesz – aztán persze majd látjuk, mi lesz az egészből, ha egyáltalán megvalósul. Nem hinném, hogy tömeges eljárásról lenne egyéiránt szó. Korántsem.

    A felsőoktatás egész rendszerének átgondolása kellene

    És nem csak a felsőoktatásé. Szerintem az alapoktól, már az ovitól kellene végre egyszer komolyan átgondolni, megvizsgálni, hogy állunk (rosszabbul, mint sokan gondolnák egyébként), és hogy mit lehet tenni. Alapvetően az a baj, hogy sajnos nem látjuk, mit akarunk, mi a cél. Lehet példálózni a különböző rendszerekkel, jöhet ide a távol-keleti, a skandináv vagy az angolszász szisztéma is, de végre be kellene látnunk, hogy ezek csak és kizárólag akkor működnek, ha a “kimenetet” szem előtt tartva az alapjaitól fel van építve az egész. Azzal, hogy évente egy-egy részhez hozzányúlunk, mintegy tűzoltásképpen, csak rontunk a helyzeten…

    A bölcsészdiploma nem piacképes diploma, nem is volt soha az, legalábbis itthon tuti, s a színvonalának csak ártottak az évek.

    A színvonalról csupán annyit, hogy most végzett az első BA évfolyamunk amerikanisztika szakirányon. Évek óta nem volt ilyen színvonal: a vizsgabizottság a tanúm arra, hogy elképesztően magasra tették a mércét. Az ötéves képzés ugyanezen szakaszában összehasonlíthatatlanul alacsonyabb a teljesítmény. Csak mondom.

    Az, hogy a bölcsészdiploma nem piacképes már rég szállóige, de ez így, ebben a formában nem igaz. Szak/szakirány válogatja egyrészt, másrészt sajnos a legfőbb gond az, hogy fogalmunk sincs, hogy piacképes-e – ha igen, milyen területeken, ha nem, akkor miért nem. Amíg nincs egy használható alumni-követési rendszerünk, amíg gőzünk nincs arról, hogy merre helyezkednek el a hallgatóink, nem nagyon értekezhetünk reálisan a témáról. Egyébként nem hiszem, hogy egy földrajz vagy matematika diplomával ma egyszerűbb lenne elhelyezkedni – de erről az érintettek nyilván többet tudnának mondani. A kérdés, amit jó lenne végre megvizsgálni az, hogy vajon akik el tudnak helyezkedni, azok azért tudnak, mert a diploma segít, vagy csupán szerencséjük van? Anno a ködös Albionban az angol BA-sok (itthon átfordítva úgy lenne, hogy a magyar szakos BA-sok) minimum kétharmadát felszippantotta a bankszféra, merthogy olyan felkészültséggel mentek ki egyetemről, hogy bizonyos ügyfélkapcsolati, tárgyalási, stb. feladatoknál egyszerűen nem volt náluk jobb! Flexibilisebbek, tájékozottabbak voltak, és iszonyú könnyen tanultak be új feladatokba, ezért a bankok rájöttek, hogy erre van szükségük a hatékonyság emelése érdekében.

    Azt kell tehát meglátni, hogy miből tevődik össze egy BA képzés – akár bölcsészettudomány esetén is. Azt kell látni, hogy milyen készségeket fejleszt a program, hiszen a BA nagyrészt erről szól. Persze mindehhez megintcsak nem ártana tudni, hogy mivel tud érvényesülni az ember a munkaerőpiacon, amiről meg niylván úgy értesülnénk, ha lenne valami rendszer, aminek a segítségével láthatnánk, merre repülnek ki a hallgatók az egyetemi évek után, és hogyan tudnak elhelyezkedni. Itt megint az átgondolatlanság veti fel rusnya fejét…

  3. Klára szerint:

    Nem hinném, hogy a lényeges pontokon nem egyezik az álláspontunk, talán inkább elbeszélünk egymás mellett.
    Lehetne citálni híres színészeket, színészóriásokat, akik nem rendelkeztek diplomával a szakmájukban, mégis nagyot alkottak. Ma is számtalan nagy művész tengeti életét diploma nélkül, akik kiválóan művelik azt, amiről más “papírral” sem tud semmit. Ez egyik oldal. Te a felsőoktatásra fókuszáltál, a magad területére orientálódva, ez rendjén is van. Nem vitatom a BA évfolyamotok színvonalát, gratula.
    “Szerintem az alapoktól, már az ovitól kellene végre egyszer komolyan átgondolni, megvizsgálni, hogy állunk (rosszabbul, mint sokan gondolnák egyébként), és hogy mit lehet tenni. Alapvetően az a baj, hogy sajnos nem látjuk, mit akarunk, mi a cél.”
    Engedtessék meg nekem, hogy a közoktatás teljes rendszertelenségét látva némileg több kétségem legyen, mert optimizmusra nincs okom. Igazad van, az alapoktól kezdődően kellene építkezni, mégpedig felfelé, nem felülről lefelé, ahogyan már régtől fogva folynak a dolgok. Nem mi nem látjuk mi a cél, hanem sokkal fentebb nincsenek tisztában azzal, hová akarnak eljutni. Vagy – vegyük kedvenc összeesküvés-elméletem – nagyon is jól tudják, hogy mi a cél, milyen állampolgárokat akarnak nevelni, ha úgy tetszik, s annak a koncepciónak ez éppen így felel meg.
    A felsőoktatás minőségfejlesztése nagy léptékkel halad előre, a SZTE élen jár ebben a folyamatban. Ha egyszer odáig is eljutunk, hogy meglegyenek azok a bizonyos visszacsatolások, akkor talán majd lehet alakítani a rendszeren valamit. Addig azonban maradnak azok a pedagógusok, akik azzal a bizonyos bölcsészdiplomával a kezükben aligha kellenek másra a tanításon kívül, max. ügyfelesnek a biztosítónál, mert, ahogyan Te is nagyon jól látod, nem rendelkeznek azokkal a képességekkel és készségekkel, amelyek segítségével a munkaerőpiacon boldogulni lehetne. Ismereteim szerint vannak olyan országok, ahol nem azt nézik, ki milyen papírokkal jön eredendően, hanem azt tesztelik, hogy még mire lenne képes: nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy milyen emberi kvalitásai vannak, a papírokkal nem igazolható készségekre és képességekre, s inkább azt választják, nem azt, akinek “jó a papírja”, de képtelen pl. önálló munkavégzésre.
    És még valami: általában az oktatás teljes vertikumát érintve sokan vagyunk, akik nagyon is jól látjuk, honnan erednek és hol akkumulálódnak a rendszer működési zavarait okozó anomáliák, azonban több energiát fecsérlünk az egymással való öncélú vitákra, mint azokra, amelyekből valamiféle összefogás, érdekszövetség alakulna ki.

Hozzászólások lezárva.