blog

Blog Action Day

Ma, azaz október 15-én van a Blog Action Day, ami egy érdekes, és remélhetőleg figyelemfelkeltő esemény: ezen a napon ugyanis a megmozduláshoz csatlakozó bloggerek (kb. 15000) egyszerre írnak bejegyzést a környezet védelmének fontosságáról, ügyéről, jövőjéről – mindenki szabadon választott témában és stílusban. Önmagában persze naivitás lenne azt gondolni, hogy ezzel bármi is megváltozik a kérdéskör globális kezelésében, de ha rendszeresen elkezdődik valami tudatos felhomályosítás, ha sikerül kierőszakolni magunkból csak egy kis minimális cselekvésfoszlányt, már nincs minden veszve.

A legalapvetőbb kérdés, ami az átlag ember fejében motoszkál, az persze az, hogy “ugyanmár, kis pont vagyok én, mit számít, én mit csinálok, amíg a gyárak, autók, és főleg mások ugyanúgy szennyeznek tovább?” – nézzünk szembe akkor ezzel a kérdéssel. Nem más ez, mint önmagunk felmentése. Persze, hogy nem fogom megváltoztatni a világot azzal, hogy nem a szemetes mellé dobom a kiürült palackot, vagy nem autóval döcögök a belvárosba egy nap. Illetve talán mégis: a minap a gyerkőc elképedve szemlélte a játszótéri padok alatt és mellett elterülő szemétdombokat, és megkérdezte, hogy miért ide dobják a szemetet, ahol ő éppen labdázna. Hát gyorsan megbeszéltük, hogy aki ilyet csinál, az csúnya és gonosz, és reméljük, hogy egyszer betemeti egy nagy szemétkupac. Gyermekünk lelkére ez pl. hat, és mindenegyes kukánál mantraszerűen ismételgetni kezdi a büntető szentenciát. Ő maga pedig örömmel dobja kukába a szemetet. Remélhetőleg így is marad – hátha ez is imprintelődik. Apró lépés, lehet kuncogni, de szerintem fontos. És a gyermek vissza is kacarászhat: ha ennyire egyszerű, vajon egy felnőtt miért nem tudja ezt megtenni? Mert egyszerűbb kifogásokat keresni? Vagy már azt sem keresünk? Hát, akkor inkább vegyünk példát gyermekeinkről (kiktől, jó indián szokás szerint, ha jól rémlik, kölcsönbe kaptuk a Földet… vajon mit kapnak vissza?).

Standard