film

Az ufók nem politizálnak

Amikor megállt a Föld Egy pillanatig nem tudott sajnos megijeszteni vagy akár elgondolkodtatni az Amikor megállt a föld című remake, pedig nagyon akart ijesztgetni (talán épp ezért a sikeretelenség). Valószínűleg az is közrejátszhatott, hogy a bolygónkért aggódó ufós figurák indíttatása teljességgel irreális, jövetelük indoklása nevetséges, és maga az emberi faj megsemmisítésére tett kísérletük (majd az azt követő átgondolás) is nélkülöz bárminemű logikát (márpedig ufós barátaink mégiscsak kíéletlen logikájukra támaszkodnak, mint tudjuk). Merthogy az 1951-ben készült film minden esetlenségével együtt is teljesen érthető és ha akarom, ilyesztő üzenettel lepte meg a nézőt, aki a hidegháború kontextusában nagyon is tudta, miről szól ez a sci-fi-be burkolt történet. Az ideológiai illetve politikai felhangokat és utalásokat egy zöldesített zagyvaságra lecserélni még akkor sem feltétlenül szerencsés, ha maga az erőltetett és ezerszer agyonrágott “üzenet” egyértelmű, és mindenki azonosulni is tud vele. És persze, örülnék én egy rendes “zöld” sci-fi-nek, de néhány alapvető kikötésem lenne, amelyek között valahol az első helyen szerepelne az, hogy találjanak már ki legyenek szívesek egy épkézláb érvrendszert a cselekményhez, a másodikon meg valószínűleg az, hogy ha már jönnek a szerencsétlen ufók, mert nem bírják cérnával, és nagyon meg akarják menteni azt a bolygót, ami valamiért hirtelen hihetetlen fontos lett nekik (mondjuk azzal a hihetetlen nagy intelligenciájukkal hamarabb is kapcsolhattak volna, de sebaj), akkor ne csak a szándék legyen már meg, hanem tényleg beszéljük ezt át, és ne rögtön pusztítással indítsuk a diskurzust annak ellenére, hogy kimondottan rühelljük ugye az erőszakot…

Nem ragozom: ezer sebből vérzik a demagógiával rendesen beborított maszlag, amit egyedül a vizuális megoldások mentenek meg a végső süllyedéstől – külön taps jár azért, amiért a high-tech küklopsz formavilága hozza az 1951-es elképzeléseket. Azért fontos hangsúlyozni a kontextualizációt ehelyütt, mert maga a történet, a cselekmény, valójában nem hoz semmi újítást vagy akár csak érdekességet – kizárólag az értelmezési horizont, a referencialitás az, ami ezt a filmet működtetni képes. Íme a hidegháborús előzetes:

Jól látható, hogy az egész történet mire van kihegyezve, még akkor is, ha netán valaki nem abszolválta volna eme gyöngyszemet. Ehhez képest itt az ideológiai alapot és kontextust átíró verzió, amely esetében a vizuális effektek takarásából rendesen kilóg a lóláb:

Elhibázott remake-ről van itt szó, amit sajnos a végletekig sablonos megoldások sem képesek feldobni. Kár érte.

Standard

Az ufók nem politizálnak” bejegyzéshez ozzászólás

  1. zsanett szerint:

    Csak nem ez is ilyen “itt a vilag vege de az UFO-k megmentenek” film? Most lattam a Knowing-ot, az pl erre hajaz.

  2. Ez az “itt a világvége ÉS az UFÁ“-k hozzák el” film. De Keanu “Neo” Reeves, aki UFO, hirtelen ráeszmél, hogy mégsem kéne… mármint világvégét nyomni, úgyhogy inkább csak főpróbát tartanak… Cage nem volt benne a filmben, így nem volt ki megmentsen bennünket 😉

  3. Creepy Crawly szerint:

    Mind a két filmet nézegetve, én inkább azt mondanám, hogy Bruce “Yippee-ki-yay” Willis hiánya miatt nem volt senki aki “jól” megmentett volna minket ;-).

  4. Stilgar szerint:

    Ha esetleg bárki rendes “zöld” SF-re vágyna, ajánlom figyelmébe a Silent Running c. Douglas Trumbull-klasszikust.

    Ez a remake szerintem is nézhetelen, és a karakterek vizsgálatában fontos megemlíteni az ifjabbik Smith-t, aki a kiskölök szerepében remekül mutatja, milyen gyenge a forgatókönyv: motivációi mondatonként változnak, és mindig más mellé áll, végül mégis hisztimentesen odaáll a “mama” mellé, és amolyan Lenke nénisen kimondja a tanulságot… Brrr!

Hozzászólások lezárva.