digitális, egyetem, könyv

Az open access és a testreszabható tankönyvek

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy David J. Trowbridge nevű hallgató, akit ugyan kínzott a tudásszomj, de sajnos nem volt annyi pénze, hogy a tanárai által kért könyveket megvásárolja, és azokból okulhasson. Kitartása és esze azonban eljuttatta odáig, hogy ma már a Marshall University professzora. Nem felejtette el, honnan indult, milyen problémákkal szembesült, úgy határozott tehát, hogy szabad hozzáférésű tankönyvet ír, ne kelljen az ő hallgatóinak is ugyanazt a keserves és lelombozó, demotiváló élményt átélniük, amit annak idején ő kénytelen volt. Trowbridge professzor azonban nem elégedett meg ennyivel: nagyon jól tudja, hogy még a történelemben sincs abszolút igazság, objektív rálátás, így elhatározta, Creative Commons licenc alatt jelenteti meg a kötetet, mégpedig oly módon, hogy a lokális tudás érvényesülhessen, vagyis lehetővé teszi, hogy alternatív megközelítések és meglátások kerüljenek a kötetbe, azaz tulajdonképpen testreszabható legyen a szöveg. Jövőre jelenik meg a kötet, de már most látszik, hogy egy teljesen új irányba mutat, mint amit eddig a tankönyvkiadás, illetve az oktatás terén, akár a felvilágosultabb, elektronikus modellek felé mozduló kezdeményezésekkel kapcsolatban láttunk.

A Flat World Knowledge egy olyan online platformot biztosít, amelyen a hallgató minőségi tankönyveket olvashat mindenféle ellentételezés nélkül, és amin keresztül az oktató saját elképzeléseinek és a hallgatók lehetőségeinek, tudásának megfelelően tudja testreszabni a tananyagot: egyfajta szerkesztővé is válik, aki így képessé válik igazi tudományos diskurzust generálni a szerzők és a hallgatók között. A modell úgy néz ki, hogy csak akkor kell fizetni, ha a hallgató mindenáron valamilyen offline formában kéri a tananyagot – Print on Demand vagy hangoskönyv formátumban is hozzájuthat a kért tartalmakhoz. Oktatói szempontból a legnagyszerűbb dolog talán a MIYO (Make It Your Own) lehetőség: hányszor volt/van olyan, hogy egy tankönyv nagy része tökéletesen illik az elképzelésekhez, de vannak benne olyan dolgok, amik miatt inkább kimarad az olvasmánylistából (pl. rossz szerkesztés, elavult adatok, stb.), így a hasznos része is kárba vész. A MIYO lehetővé teszi, hogy az oktató úgy szerkessze vagy strukturálja át a tananyagot, ahogy az neki és hallgatóinak a leginkább megfelelő.

Őszintén szólva én ebben látnám az átgondolt tanagyag létrehozási és felhasználási modellt, nem feltétlen az iTunes U mintájára készülő platformokban. Nyilván van előnye az oktatáshoz használt anyagok szimpla elérhetővé tételében is, de jól látszik, hogy nem ez fogja megoldani a szakkönyvek és jegyzetek összes problémáját, még akkor sem, ha kétségkívül kényelmesebbé teszi azok kezelését.

Standard