digitális

Az írás igazi nulla foka

Ha az ember foglalkozásából kifolyólag elég sok időt tölt szövegszerkesztő előtt, akkor egy idő után kialakulnak azok a letisztult (vagy kevésbé letisztult) folyamatok, amelyek persze különleges igényeket is megfogalmaznak: többnyire az derül ki, hogy a mindenféle extrák, úgymond kényelmi többletszolgáltatások éppen a kreatív írás ellenében nyilvánulnak meg – egész egyszerűen zavaróak, elvonják az ember figyelmét. Nem azt mondom ezzel, hogy a “komolyabb”, mindenféle szerkesztési lehetőséggel felszerelt alkalmazások éppen azt nem teszik, ami a dolguk (ti. segítik a szöveg írását és szerkesztését), hanem azt, hogy amikor az ember éppen egy gondolatmenetet épít fel, jobb, ha egyedül van azzal a formálódó gondolattal, amely éppen formát készül ölteni, mint hogy azzal foglalkozzon, hogy épp félkövér vagy dőlt formázással írjon egy kifejezést, vagy hogy a megannyi szerkesztési, külsőségnek mondható problémával bajlódjon.

Mivel Word-használó vagyok, telepítést követően gyorsan beállítottam rajta a teljes képernyős megjelenítést, amely eltüntet mindent, csak és kizárólag a fehér lapot hagyja meg a szemem előtt, és szabadon írhatok, semmilyen szalagmenü vagy más funkció nincs az utamban. Mivel sok esetben éppen úton vagyok, így ilyenkor a külső zajok lefedése érdekében bekapcsolok valami olyan zenét is, ami nem vonja el a figyelmem, így egészen flow-állapotot lehet elérni.

Addig-addig böngészgettem, míg teljesen véletlenül szembe jött velem az Ommwriter nevű zen-szövegszerkesztő. Bár minden new-age szagú dologgal szkeptikus vagyok, azért anélkül nem kritizálok semmit, hogy ki ne próbálnám, meg nem nézném, mivel van dolgom, így ez a termék is kapott egy esélyt, pláne mert meglehetősen szimpatikus módon igyen le lehet tölteni az első verziót (az új, második verzió kemény 4 dollárba kerül). Gyors telepítés, majd indítás. Mit mondjak, azonnal megvett a koncepció, kilóra.

Indítás után szépen testre lehet szabni a néhány lehetőség szerint, milyen látványt, betűt, billentyűhangot és muzsikát szeretnénk, majd indulhat az írás – üres lappá válik a képernyő (vagy valamelyik kellemes háttérre pötyögünk), minden opció ikonja eltűnik a látótérből, marad az ember az ő szövegével. Nincs formázás, nincs helyesírást ellenőrző, hibákra figyelmeztető megnyilvánulás – menteni is csak .omm vagy .txt formátumban lehet. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy itt meg is bukik az egész, dőljön hátra, és gondolkozzon el azon, miért és hogyan írunk, és elég hamar be fogja látni, hogy a szöveg tartalmán túl minden egyéb másodlagos – éppen ezt mutatja meg az Ommwriter.

Ennek megfelelően nyilván nem arra való, hogy kiadványt vagy netán szakdolgozatot szerkesszünk rajta, mert ahhoz valóban “rendes” szövegszerkesztő dukál. De ha tényleg “csak” írni szeretnénk, ha arra van szükség, hogy a gondolatok formát öltsenek, és nagyon nem jönne jól, ha bármi – akár a szerkesztő felületén, akár környezetünkben – megzavarna bennünket, akkor az Ommwriter kiváló írásélménnyel jutalmaz. Ez az írás igazi nulla foka – Roland Barthes is beájulna!

Standard

One thought on “Az írás igazi nulla foka

  1. Én egy ideig a WriteMonkey-t használtam – hasonlóan zavarmentes íráskörnyezetet nyújt (és telepíteni sem kell). Meg van a maga varázsa (én amúgy is szeretem hallani az írógép jellegű kopogást – de nem lettem tőle sokkal produktívabb 🙁

Comments are closed.