digitális, egyetem, előadás

Az internet ellehetetleníti az egyetemeket?

A Metazin egy érdekes feltevést boncolgat, miszerint a 21. században az internet elterjedésével, ahogy az egyetemek is egyre inkább előtérbe helyezik az online tartalmakat, az oktatók tulajdonképpen maguk alatt vágják a fát, hiszen a felvett előadások bármikor visszanézhetőek, ergo nincs szükség félévente-évente felvenni őket a kurzusok közé – elég lenne egy kattintás. A meglátás szerint

„[l]ehet, hogy az idén iskolát kezdő gyerekek lesznek az utolsó generáció, amely még tudja, mit jelent egyetemre járni, kollégiumban lakni, beülni egy professzor előadására. Az egyetemi alapképzés ugyanis forradalmi átalakulás előtt áll. Az internet a napilapok után az egyetemeket is ellehetetleníti” – jósolja Zephyr Teachout New York-i jogászprofesszor a Slate webmagazin közgazdasági blogjában.

Első ránézésre is sántít a párhuzam a nyomtatott vs. online sajtó tekintetében, hiszen mind történetileg, mind technikailag, mind lényegileg különböző dolgokról van szó, de már csak azért is problémás a felvetés, mert azt feltételezi, hogy az egyetemi anyag (tudásanyag, kurzusanyag, felépítés, nem beszélve a metodológiáról) bizony stagnál. Vagyis valaki egyszer kidolgozta, és akkor “ott van”. Csakhogy ha ez így lenne, akkor nyilván nem az internet eljövetele vetné fel annak kérdését, hogy az egyetemi oktatás jövője humán erőforrás tekintetében tartható-e, hiszen néhány vaskos kötettel (ha korábbra megyünk, akkor tán még a kőtábla is jöhet) már réges régen meg lehetett volna oldani a váltást. Számomra kissé meglepő, hogy éppen egy egyetemi professzor nem gondolja azt, hogy a tananyag évről évre képes változni – nem hiszem, hogy csak az ő szakterülete lenne az, ahol bizony néhány online videó előadással el lehetne intézni negyven évre előre az egyetemi tematikát.

Amikor pedig arról van szó, hogy a megváltozott helyzetben (ti. itt a web) “az internet lehetővé teszi, hogy bárki végighallgassa az előadásokat, a videokonferenciák pedig helyettesíthetik a szemináriumokat és a konzultációkat”, talán nem is szükséges felhívni a figyelmet arra az apróságra, hogy a szemináriumok és a konzultációk többnyire (ti. mindig…) oktatók irányításával és jelenlétében zajlanak. Teachout (vigyázat, beszélő név!) víziója odáig terjed, hogy az oktató előadásaihoz majd a PhD hallgatók szépen megtartják a szemináriumokat – de itt már szerintem olyan logikai bukfenceket sikerül bemutatni, hogy egyre nehezebb komolyságot erőltetni az arcunkra.

Nem azt állítom, hogy az oktatás – a felsőoktatás – esetleg olyan formát fog ölteni a jövőben, aminek felvázolása jelenleg kimerítené a sci-fi fogalmát, de nyilván nem az online videó és a videókonferencia mint szeminárium/konzultáció hozza el a paradigmaváltást. Az online elérhető előadások jelenleg maximálisan kiaknázhatók mint közönségkapcsolati eszköz, amely egy jól felépített stratégia részeként kifejezetten vonzó lehet a prospektív hallgatók toborzásában, valamint a mesterszakok, doktori programok népszerűsítésében. Arról pedig valószínűleg teljesen szükségtelen beszélni, hogy mire mindennek a szele eléri kis hazánk ormait…

Standard

Az internet ellehetetleníti az egyetemeket?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Zephyr Teachout, megáll az eszem. Komolyan nem hittem el, amíg rá nem kattintottam a linkre, hogy valóban így hívják.

Hozzászólások lezárva.