blog

Az ideák diszkrét bája

Mrs. Ratcliffe forradalma Vannak olyan népek, akiknek semmi nem elég: ha majd’ mindenük megvan, vágynak a nélkülözés romantikájára, csak hogy lehessen valamiben hinni (jelesül: lesz ez jobb, csak dolgozni kell érte), legyen valami cél a céltalan jóléten túl. Nyilván ez vezérelhette a jórészt Magyarországon forgatott Mrs. Ratcliffe forradalma címet viselő szatíra figuráit is, amikor az unalmas Angliából az NDK-ba “emigráltak”, hogy a derék kommunistákkal karöltve változtassanak a történelmen, ahogyan azt Marx bácsi anno megírta. Persze a szépen csomagolt ideák diszkrét bája az, hogy csak szépen csomagolva, a valóságtól platóni messzeségben olyan bájosak – idelenn általában inkább bajosak.

Divatos nosztalgiafilmet készíteni, pláne kiforgatni és humoreszkben bemutatni a kommunizmusnak hitt szocializmust, de a Mrs. Ratcliffe forradalma ügyesen fordít a nézőponton: egy kapitalizmusban rothadó család szállt le a szakadék felé döcögő szekérről és állt át a szocialista élet építésének oldalára – mégpedig szívbéli meggyőződéssel. Vagyis a magunkra ismerés folyamata nem egy sorstárs szemüvegén keresztül katalizálódik, hanem egy külső szemlélőén keresztül, ami kicsit jobban relativizálja a történéseket. Többen is fanyalogtak, de ez nagyrészt abból fakad, hogy önérzetesen igyekszünk a történelmi hűség és saját sérelmeink mentén értékelni egy bevallottan más skálán mozgó alkotást, ami minimum fals hozzáállás.

Szárparádémentes, mégis (vagy talán éppen ezért) nagyszerű alakításokkal tarkított görbe tükörré sikeredett a film, amely folyamatos mosolyt képes ragasztani az ember orcájára – még az óbudai Fő téren jól láthatóan nem odaillően mutogató apró Lenin-szobor is poén. A film azonban azt is nagyon jól tudja, hogy a humorban lehet a legtraumatikusabb pillanatokat megmutatni: a Stasi módszerei, bár a burleszket súrolják ebben a miliőben, mégis képesek szorongást előidézni. A film tehát ügyesen játszik a valós és meseszerű elemekkel, végig fenntartva a “viccelünk ám!” táblát (amit sok kritikus nyilván nem látott), komédiázva, szórakoztatva a nagyérdeműt – sikeresen!

Standard