digitális, könyv

Az e-könyv olvasás hete – 2015


Immáron hagyományosan, bár tőlünk boldogabb vidékeken valójában már kifulladóban, március első hete az e-könyv olvasás hete, aminek csupán annyi az értelme, hogy sikeresen evangelizálja az új paradigma terjedését. Nálunk továbbra sem történt meg az áttörés ezen a fronton: annak ellenére sem, hogy akármikor utazom metrón vagy vonaton, már fele-fele arányban látok nyomtatott és elektronikus könyveket olvasókat. És szerintem ez tökéletesen rendben is van. Jó lenne elérni végre arra az álláspontra, hogy mindegy, milyen technológia vagy médium az alapja, a lényeg az, hogy olvassunk. Sokat és jót: jó sokat. Nem tudom, a mi iskolarendszerünk miért megy alapvetően ez ellen (mert ha valaki figyeli a gyermekét, hogy igyekeznek intézményesen leszoktatni őt az olvasás szeretetéről, tudja, hogy sajnos ez a helyzet), de ne hagyjuk, hogy leszokjanak a történetekben való lubickolásról, a fantázia-világokban való tévelygésről, arról, hogy szomorúak legyenek egy szövegtől, majd egy másik felvidítsa őket, és mindezt élvezzék! Érezzék a bizsergést, ha egy kemény fedelű, vaskos kötetre bukkannak, vagy ha épp letöltöttek egy új mesét a Kindle-re: mindegy, hogy így, vagy úgy, de hagyjuk, olvassanak. Igen, hagyni kell, mert ők eleve szeretnek olvasni: minden könyv egy-egy titok, a “mi van benne?” kincskeresése, a felfedezés technikája. És kedves felnőttek, szülők, olvassatok ti is, olvassunk mi is – ha mesére fáj a fogunk, olvassunk azt, ha krimit, akkor azt, ha papíron sorjáznak a betűk, akkor úgy, ha Kindle-ön nagyítjuk őket megfelelő méretre, akkor meg úgy. Ezen a héten azért, ha lehetőség van rá, éljünk a kedvezményekkel, próbáljuk ki, ha még nem tettük volna, az e-olvasást is. Aztán ki-ki olvasson tovább úgy, ahogy szeret!

Standard