digitális, egyetem

Amerre nézek, Kindle-t látok!

Kicsit furcsa érzés, amikor az ember úgy találkozik idegenekkel, hogy egy eszköz, illetve valójában élmény miatt nem is olyan idegenek, pontosabban máris egy virtuális közösséget formálunk: egyik nap éppen hazafelé tartottam a metrón, amikor elővettem a Kindle-t, hogy olvasgassak – amikor felnéztem, egy másik utasnál, tőlem két ülésnyire egy ugyanolyan Kindle, átellenben egy másiknál pedig egy Sony Reader. Tegnap a troliról szálltam éppen le, kezemben a Kindle, és épp besoroltam a tömegben egy üzletember fizimiskájú fiatalember mellé, aki a Kindle-jét olvasgatta, és közben magyarázta a szerződés tartalmát valakinek telefonon (“Igen, itt van előttem, épp azt olvasom.”). Biztos elszigetelt események ezek, és nyilván csak azért veszem észre őket, mert erre vagyok kihegyezve, de meglepő, hogy a hétköznapokat hogy kezdi átjárni az e-olvasás kultúrája – pláne, hogy nem pusztán fikció fogyasztásban érhető ez tetten, hanem akár az üzleti életben is.

Azon gondolkoztam közben, hogy a sokat feltett kérdésre, miszerint vajon a felsőoktatásban mi haszna lehet egy ilyen kütyünek, milyen borzasztó egyszerű, pragmatikus alapokon nyugvó választ lehetne adni a nyilvánvalón túl, ami persze arra vonatkozik, hogy az egyetemista (főleg a bölcsész) ugye sokat olvas, sok könyvet hurcol magával, vagy órákhosszat dekkol a könyvtárban a ki nem köcsönözhető kötetekkel, miközben akár otthon is terpeszkedhetne a kanapén, kényelmesen olvasgatva teljes könyvtárát, amit csak úgy, fel is kaphat, ha órára kell rohannia: soha nem hagyja otthon a szöveget, mert mindig ott van a Kindle-n. Az egyik hallgatói prezentáció során ugrott be, hogy amikor a szövegben aláhúzgálunk, kiszínezünk részeket, amelyek fontosak, azt milyen egyszerűen és tulajdonképpen hatékonyan lehet végrehajtani a Kindle-n: a cikk vagy könyv olvasása közben nem kell mást tenni, mint kijelölni a fontosnak ítélt részt, majd kattintani a Clip-re – máris szépen, szervezetten tárolhatjuk a kiemelt részeket, amelyeket így egy csokorban szemlézhetünk, vagy egy gombnyomással visszaugorhatunk az eredeti helyre, stb.

Az jutott még eszembe, hogy szakdolgozati vagy kutatási munkában ez mekkora előny lehet: a papírcetlik, a címkézések, a szanaszét hagyott megjegyzések, széljegyzetek helyett a Clip funkcióval össze lehet válogatni számtalan szövegből a “kivágásokat”, amiket így egy helyen lehet szemlézni, áttekinteni. Aki már próbálta, tudja, milyen praktikus dolog ez, aki meg csak ez alapján képzeli el, szerintem láthatja, mennyivel könnyebb lenne az élete ebben a vonatkozásban. Csak adalék, hogy meg is lehet osztani másokkal ezeket a kivágásokat, így akár csoportok számára is követhetővé válik, ki éppen milyen szövegrészt ítél fontosnak egy adott olvasmányban.

Előadók számára is jó lehetőség a papírtól megszabadulva, tényleg szabadabban megtartani az előadást: nem keverednek össze a lapok, kényelmes a használata, nem áll az előadó és a hallgatóság közé (míg mondjuk egy notebook vagy a papírhalmaz igen), valamint a kivágások mentén is lehet idézeteket gyűjteni, majd felolvasni, és az eredeti szövegre is pillanatok alatt át lehet ugrani, ha arra van szükség. Most meg is fogadom, hogy következő konferencián mindenképpen Kindle-n lesznek a jegyzeteim, nem kinyomtatva!

Nem lenne rossz minél több ilyen apró, praktikus funkciót bemutatni, hiszen szerintem – az olvasásélményen túl – az ilyesmivel lehet igazán meggyőzni embereket az e-könyvek használatáról. Ha valakinek van hasonló praktikus meglátása, ne rejtse véka alá!

Standard

12 thoughts on “Amerre nézek, Kindle-t látok!

  1. haaaat.. en probaltam hogy twitter accal osszekotve elmentettem relevans dolgokat a szakdogahoz, es nem volt tul kenyelmes. amikor nem volt epp wifi a kozelben, nem tudta maganak eltarolni, es kesobb syncelni.

    • A kivágást tudja tárolni, csak ha a kijelölést azonnal twittelni akarod, és nincs wifi, akkor van gáz. De ha sima kivágást csinálsz, azzal nem lehet gond.

  2. Asszem says:

    En is nehezkesnek talaltam a kivagdosast, en csak a kedvenc idezeteimet huzogattam ala, de aztan valahogy leszoktam rola.

    Amiben a hagyomanyos konyv jobb, ha gyorsan lapozva kell keresni valamit, akkor az nekem kenyelmesebb, Kindle-n persze rakereshetek a kifejezesre, de sokszor van ugy, hogy nem pontosan tudom mint keresek, csak ugy erzesre at akaork futni par oldalt.

    Viszont olvasasra iszonyu jo, ezerszer jobb, mint egy lcd tablet, par ev mulva, ha kenyelmesebb lesz kezelni, biztos, h nagy jovo ele nez.

  3. Asszemhez hasonlóan az a véleményem, hogy amíg “lineáris” tartalmat olvas az ember, addig az ekönyv tökéletes. Ha viszont valami “böngészendő” tartalmat akar olvasni, akkor a papír sokkal kényelmesebb. “Böngészendő” pl. egy szakkönyv, tankönyv vagy jegyzet, amit már korábban olvastam, és egy adott fejezetnél, cikkszónál, témánál akarok felütni mert arra a speciális dologra vagyok éppen kíváncsi. Egy szakácskönyv is ilyen lehet. “Lineáris”-nak nevezem azt a tartalmat, amit elejétől a végéig elolvasok, mint pl. egy regényt, novellagyűjteményt, stb.

    • Érdekes, amit mondasz, számomra ebből az szűrődik le, hogy szokás és megszokás kérdése minden. Nekem ugyanis éppen az tetszik – többek között – az e-könyves megoldásban, hogy fejezetről fejezetre tudok egy kattintással ugrani, vagy a tartalomjegyzékből egy kattintással a kívánt helyen vagyok, vagy ha úgy tetszik, rákeresek egy szóra, kifejezésre, egy katt, és máris a megfelelő helyen vagyok. Ez pont a non-lineáris tartalomelérés modellje – mindamellett, hogy tényleg könnyű lineárisan is olvasni, pláne, hogy mindig a megfelelő helyen “nyílik” a könyv.

  4. vazsezsu says:

    Én pont fordítva működök, mind a fenti kommentelő, lineáris tartalomnál inkább preferálom a hagyományos könyvformátumot, de akkor is inkább az magánolvasmányaimnál, ahol nem kell kiemelnem, idézgetnem. Eleve nem szeretek könyvet telefirkálni széljegyzetekkel, meg aláhúzásokkal, könyvtári könyveknél meg ez nem is opció. Szerintem idézetet visszakeresni pont hogy e-könyvben egyszerűbb, sokszor van olyan, hogy csak részletek ugranak be, elég kényelmetlen dolog ilyenkor végignyálazni az egész kötetet. Igazán jelentőségét azonban mégiscsak annak látom, hogy bizony nem mindegy, hogy a hétvégi hazamenetelnél nem kell felmálháznom magammal több kilónyi szakirodalommal, és egy-egy utazás előtt se kell sokat tépelődnöm, hány könyvet vihetek magammal úgy, hogy ne gebedjek bele a cipekedésbe. Lényeg a lényeg, nem érzem, hogy az e-könyv egyedüli forrásnak elég nekem, mert bevallottan bibliofil vagyok, de szól mellette elég érv (most a satnya magyar piactól tekintsünk el), hogy merjek kiállni mellette.

    • Kedves vazsezsu!

      Mit gondol arról, mint bevallott bibliofil, hogy a nyomtatott könyvek jövője inkább mint exkluzív portékák irányába mutat? Nem tűnik el, csak átalakul a szerepe.

      Emellett szól, hogy megszűnne a nyomtatási költség, sőt tulajdonképpen nincs felhasznált alapanyag az előállításnál, eltekintve némi áramköltségtől. Érdekes, hogy az olvasási folyamat nyersanyagot igényel, hiszen minden gép árammal működik, bár nem lepődnék meg, ha nemsokára megjelenne a napelemes eBook olvasó.

  5. Alig hittem el, hogy az Alma Materemben valaki ezzel foglalkozik, nekem éppen kutatási témám egy cégnek az e-book jelenség leírása és alkalmazhatósága minden területen. Nagyon örülök, hogy nem csak engem érdekel a téma ennyire, továbbá 10 éves médiatapasztalattal (5 egyetem mellett a többi full-time) a hátam mögött rendkívül örülök, hogy pont az IEAS -az én IEAS-om – berkeiben találkozok ilyen előrehaladt gondolkodással, amit az innovációs szakterületemen (céges kommunikáció) alkalmazni is tudok.

    Erről ennyit, jöjjön a lényeg:
    Nem is igazából az olvasóhoz, hanem magához az eBook formátum élményéhez van néhány gondolatom.

    Íme az ötleteim, örömmel várnék rá reakciót Tőletek:

    Technikai szakkönyvek (és tankönyvek) esetén a szerelési ábrákat – ahol minden alkatrész térben ki van terítve és vonallal jelzik a helyét, mint egy IKEA szerelési útmutató – mozgóképpel helyettesíthetjük, ami megkönnyítheti a bonyolult gépek működési elvének megértését.

    Tankönyvek esetében nyomon követhető, hogy az olvasó mennyi időt tölt egy oldalon, amiből kiderül, hogy melyik szakasznál időzik többet, illetve, hogy egyáltalán elolvasta-e a kapott anyagot.

    Az egyes dokumentumok akár közösségi funkciókkal is rendelkezhetnek, ahol a szokásos tartalmon kívül megjelenhetnek rajongók, szakértők megjegyzései is a témával kapcsolatban. Ezek persze multimédiás formátummal is rendelkezhetnek, mint pl. kép, hang, vagy videó. Értéküket a közösség és a szerző/k döntik el, rating-rendszerrel.

    Hatásvadászat/élményfokozás céljából multimédiás tartalmat fűzhetünk a szöveghez, amit a megfelelő helyen linkelve aktiválhatunk. Például ha egy regény karaktere egy ponton egy festményhez hasonlít valamit, azt megtekinthetjük, ha zenét hallgat, meghallgathatjuk.

    Mi a véleményetek, jó irányok ezek?

    • “Technikai szakkönyvek (és tankönyvek) esetén a szerelési ábrákat – ahol minden alkatrész térben ki van terítve és vonallal jelzik a helyét, mint egy IKEA szerelési útmutató – mozgóképpel helyettesíthetjük, ami megkönnyítheti a bonyolult gépek működési elvének megértését.”

      Biztosan ez a jövő, de egyelőre csak néhány olvasó képes ilyesmire – ha jól sejtem, az iBooks pl. tudja ezt. Egy Kindle-n mondjuk hangzóanyag már mehet, de azt pl. nem ilyesmire találták ki.

      “Tankönyvek esetében nyomon követhető, hogy az olvasó mennyi időt tölt egy oldalon, amiből kiderül, hogy melyik szakasznál időzik többet, illetve, hogy egyáltalán elolvasta-e a kapott anyagot.”

      Ezt egyelőre nem látom, hogyan – főként ha nincs online, bár lehet, hogy ki lehet fejleszteni erre vonatkozó appokat.

      “Az egyes dokumentumok akár közösségi funkciókkal is rendelkezhetnek, ahol a szokásos tartalmon kívül megjelenhetnek rajongók, szakértők megjegyzései is a témával kapcsolatban.”

      Ezt tudja jelenleg a Kindle is – megoszthatsz kijelölt szakaszokat, idézeteket, kilőheted Facebook-ra, Twitterre, mások kommentelhetik, megoszthatják, stb. Sőt, a Kindle-n történő olvasás közben megjeleníthetőek a legnépszerűbb kijelölések, hozzáfűzések, ilyesmi, vagyis van már kísérlet egyfajta “közösségi olvasás” irányában. És a könyveket már a Kindle-n is lehet értékelni, így igazából egy olvasóba integrált közösségi komponens működhet.

      “Hatásvadászat/élményfokozás céljából multimédiás tartalmat fűzhetünk a szöveghez, amit a megfelelő helyen linkelve aktiválhatunk. Például ha egy regény karaktere egy ponton egy festményhez hasonlít valamit, azt megtekinthetjük, ha zenét hallgat, meghallgathatjuk.”

      Biztos szép és jó, de pl. Kindle-n (vagy más eInkes kijelzővel működő olvasón) egyelőre nem hiszem, hogy megvalósítható (bár hanganyagot már most is lehet használni) – az eleve ilyen tartalmak fogyasztására kitalált táblagépeken (nyilván szoftvertől is függ) már elképzelhető. Az irány persze jó 😉

    • “rendkívül örülök, hogy pont az IEAS -az én IEAS-om – berkeiben találkozok ilyen előrehaladt gondolkodással”

      hogy mennyire innoválunk ezen a téren, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a legújabb projektünk: AMERICANA eBooks!

Comments are closed.