tv

Amerikanisztika Stephen Fry vezérletével

Stephen Fry in America - © Westpark Pictures/Vanda Vucicevic Már írtam arról, hogy Stephen Fry végigutazta az Egyesült Államokat egy londoni taxival annak érdekében, hogy egy dokumentumfilm keretein belül egyfajta szubjektív, ám mindenképpen széles látókörű, kulturálisan meglehetősen kifinomult képet rajzoljon az óriási országról. Mostanra sikerült is abszolválnom a BBC-n tavaly ősszel adásba került sorozat minden epizódját, és így már nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy nem csupán az elmúlt évek egyik legkiemelkedőbb dokusorozatát hozta össze Mr. Fry, és a megszokott, élvezetes stílusban, hol vicces, hol elgondolkodtató megjegyzésekkel tűzdelte meg viszontagságait, örömteli és bánatosabb pillanatait, de mindamellett olyan informatív és háttérinformációk tömkelegével megpakolt műsorfolyam ez, amely kötelező olvasmányként is ajánlható lenne amerikanistáknak. A hatrészes sorozat ugyanis nem egy átlagos turistafilm: Fry alapvetően kerüli a sokat mutogatott látványosságokat, és csak akkor megy el egy-egy ismertebb helyre, ha annak valami konkrét célja van. Inkább lemegy a Philadelphiában a szénbányába, vagy ellátogat Georgiába egy családhoz Hálaadás napján, mint hogy a Szabadság-szobor előtt pózoljon, és előre bemagolt, fontosnak gondolt információkkal traktáljon. Személyes kalauzként magyaráz, csípős megjegyzésekkel egészíti ki a kalandokat, ugyanakkor valami végtelen nyitottsággal áll minden újhoz, gyermeki kíváncsisággal próbál ki mindent, ami valamennyire is hozzásegítheti megérteni Amerikát.

A sorozat érdekessége talán az, hogy a csillogó-villogó sikersztorik elmaradnak, és inkább a (számunkra) ismeretlen, apróbb csodák és a takargatni való, borzasztó, szégyenfoltoknak is beillő dolgok alkotják a szubjektív narratíva gerincét. Így lesz teljes a kép, már amennyire a teljességre törekszik a sorozat – merthogy bevallottan nem (olyannyira nem, hogy van néhány olyan állam, pl. Utah, ahová csak azért jut el, mert az állam határain belülre vezet egy átvezető út). Mindig helyi emberekkel beszélget – akik között adott esetben előfordul egy-két celebritás is, például Morgan Freeman, aki éppen mint kocsma tulajdonos ül le beszélgetni egy kicsit.

Mindent egybevetve mindenkinek ajánlható a sorozat, és csak reménykedni tudok, hogy egyszer majd Magyarországon is adásba kerül. Amerikanistáknak tehát kötelező, ki ne merje hagyni senki sem!

Standard

10 thoughts on “Amerikanisztika Stephen Fry vezérletével

  1. Azok utálnának, akik nem szeretnek többszáz oldalt olvasni. Én ismerek ilyeneket. Mindig meglepnek az olyan angolszakosok (nem akarok a kollégáimra mutogatni, nudge-nudge), akik nem néznek angolul filmet, sőt feliratosan sem, mert az fárasztó. Úgyhogy én már nem hiszek semmiben sem.

  2. Creepy Crawly says:

    Én örülnék neki ha kötelező olvasmány lenne, valamelyik órán…:-). Szívesen olvasok több száz oldalt, csak legyen jó és szórakoztató amit olvasok. Nem kételkedem benne, hogy Fry esetében a szórakoztatás nem lenne probléma. Plusz még az angol nyelv is ragadna rám egy picit. Esetleg valami online felületen (mondjuk a BBC One) nem lehet megtekinteni a sorozatot?

  3. Ha gányolsz brit ip címet magadnak, akkor a BBC iPlayer-en lehet, hogy fent van… Vagy illegális megoldásra vetemedsz… Vagy majd a DVD

  4. Creepy Crawly says:

    Elnézést a flood-ért! De ez a sorozat kötelező! És szerintem nem csak amerikanistáknak! Engem ott nyert meg igazán, mikor Fry felveszi New York-ban az utolsó utast! Hilarity ensues!!! Big Time!!!

Comments are closed.