egyetem, köz

Alkalmazz bölcsészt, ha innovációt szeretnél!

Korábban már említettem, hogy Angliában az angolos BA-sok tömege használta arra a diplomáját, hogy például a bankszektorban helyezkedjen el, és hogy akkoriban számomra ez egészen meglepő karrier opciónak tűnt, de azóta teljesen ésszerű, jól átgondolt lehetőségnek tartom mind munkaadó, mind munkavállaló szempontjából. Most a BNET-en olvasom, hogy nemhogy nem ördögtől való ötlet ez, de sokan egyenesen az innováció előrevitelét, egyáltalán meglétét látják abban, hogy bölcsészeket alkalmazzanak magasabb pozíciókban, akik képesek arra, hogy a megtanult kereteken túl, a megszokottaktól eltérő elgondolásokkal, megközelítésekkel rukkoljanak elő, főképpen olyan szituációkban, ahol a mérnöki, racionálisnak mondott gondolkodás nem segít. Arról van szó ugyanis, hogy az oktatási rendszerek kitűnően képesek felkészíteni a diákokat-hallgatókat arra, hogyan használjanak adatokat, hogyan elemezzék azokat, és ebből milyen következtetéseket lehet levonni, mennyire igazolhatóak a kezdeti feltételezések, azonban ezek a szakemberek csupán abban a rendszerben képesek gondolkodni, amiben ezek a műveletek működőképesek. Számukra azonban értelmezhetetlen kérdésnek tűnik a “mi lenne, ha” kezdetű elmélkedés – na, itt jön a képbe a bölcsész!

A bölcsészt ugyanis arra szokás megtanítani alapból, hogy miként próbálkozhat egyedi módon megközelíteni bizonyos problémákat, miként csűrheti csavarhatja az elméleti rendszereket, hogyan helyezhet új alapokra metódusokat, stb., vagyis tudása pontosan abban rejlik, hogy egy adott problémát vagy helyzetet, ha kell, a szokásos módszerektől elrugaszkodva igyekezzen megoldani. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a bölcsész valami szuperhős (bár miért ne…?), aki minden létező problémát képes megoldani – pusztán arra utalnak a cikk szerzői, és a cikkben idézett Tony Golsby-Smith, aki a Harvard Business Review-ban fejti ki véleményét a témában, hogy adott helyzetben a bejáratott módszerektől elrugaszkodva nagyobb az esély az innovatív megoldásokra, mint ha a megszokott keretek között próbálunk gondolkodni. Érdekes, és továbbgondolásra érdemes kérdés, de ahogyan a cikk szerzői is tisztában vannak vele, a munkaerőpiac nem feltétlenül látja így a bölcsészek helyzetét és képességeit – még ha rendre be tudunk is számolni üdítő kivételekről. Én mindenesetre saját szememmel és tulajdonképp már több helyen saját bőrömön is tapasztalhattam, hogy van ebben az elgondolásban ráció, még ha nem is feltétlen kell általánosságban valamiféle megváltó tendenciának találni a bölcsész-biznisz összeborulást. Mit gondoltok?

Standard

Alkalmazz bölcsészt, ha innovációt szeretnél!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. d szerint:

    én azt gondolom, h szívesen dolgoznék alternatív problémamegoldóként. bár én azt is gondolom, h lassan minden munkát hajlandó leszek elvállalni, amiért fizetnek.

  2. A kreativitás tanulható, ahhoz nem kell bölcsésznek lenni. És nem gondolom, hogy a kreativitás és a mérnöki gondolkodás ellentétesek lennének, bár bizonyos szituációkban nehezebb összeegyeztetni a kettőt.

    • Teljesen egyetértek a mondanivalóval, de véleményem szerint a kreativitás adottság, ami fejleszthető, nem pedig képzettség, ami tanulható. Mérnöknek tanulunk, de kreatív mérnöknek lenni már más tészta. De valóban mindenkiben van kreativitás, bár többen gondolnák ezt másokról és magukról is.

  3. Egy kicsi innovációval foglalkozó cég második embere vagyok. A pozícióm megnevezése Kreatív Igazgató ami funkcióját tekintve valóban igaz, jórészt kommunikációs kutatásokat, kampánytervezést és tanácsadást takar részemről.
    Csak innovációs járulékkal rendelkező cégekkel állunk kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy a bevételük szükségszerűen meghaladja az évi tízmillió eurót. Nem nagy cégek ezek, hanem nagyon nagyok, ahol a kereskedelmi igazgató pozíciója alatt még nem tárgyaltam senkivel. Eddig minden ügyfelünk meg van elégedve a munkánkkal.
    A cégünk vezetője magyar szakon végzett Szegeden.
    Én nemrég szereztem meg Amerikanisztika szakon a diplomám (ha emlékszel Zoli arra a szétszórt srácra, aki Social Mediából írta a szakdogáját és alig tudott megszólalni a vizsgadrukktól, nemhogy megvédeni amit írt. – na, az én vagyok)

    Tehát elméleti helyeslés helyett íme, én vagyok a fentiek bizonyítéka, és igen, büszke vagyok rá, hogy megtaláltam a helyem, mert az is tiszta, hogy aki négy hónap kutatás után is csak hármas szakdogát tud írni, az nem akadémikusnak való, hiszen hogyan tudná felelősséggel tanítani továbbadni azt, amit maga sem tud meggyőzően előadni. De az üzleti élet nagyon más tészta, lényegében azért, mert az elmélet ismertetése nem érdekli igazán, csak az alkalmazása és az eredmény.

    Ezeknek a cégeknek pontosan a cikkben leírtak miatt tudok újat mutatni, olyat, amire még a szakembereik sem gondolnának.
    Olyan korban élünk ahol a specializáció gyengeséget jelenthet az egyre mélyülő szaktudás egyre szűkebb perspektívája miatt, és ahol a legkülönbözőbb területek közti összefüggések megfigyelése meglepő eredményekhez vezethet, ha innovációról van szó. És ha valamit biztosan erősített bennem a bölcsész szakirány, akkor az több perspektíva megőrzése és igény szerinti váltása volt, eszméletlen erejű kíváncsisággal vegyítve.

    Gondolatok?

Hozzászólások lezárva.