digitális

Ahogyan a hosszabb irományok készülnek

A múltkor valaki megemlítette, hogy milyen jó, hogy sokszor írogatok arról, mire milyen szoftvert vagy alkalmazást lehet használni, de fura, hogy soha nem értekezek arról a konkrét munkafolyamatról, amelyben ténylegesen gyakorlattá válik egy-egy ötlet. Nos, a mindmap használatát tavaly egy egész előadás során láthatták a hallgatók, hiszen egy teljes félévig csak mindmap-prezentációt készítettem, sőt ugyanezen alkalmazás indult elsőnek mindenféle esszéírás vagy lista készítésénél is. Ebben a félévben a Prezi volt soron: a filmelméleti előadásaim mindegyike Prezivel készült, ráadásul igyekeztem mindegyiket más stílusban, más megoldásokkal tarkítva elkészíteni – így persze magam is sokat tanultam az alkalmazásról. A szakdolgozatok feltöltésével kapcsolatosan a kollégákkal előszeretettel használtuk a Google Dokumentumokat, mert hol én, hol más egészítette ki információval a listákat – nem volt fájl küldözgetés, minden a felhőben történt. Most pedig igencsak erőteljesen visszatér a disszertáció projektje, ahol a OneNote–Word párosa dolgozik. A OneNote-ról írtam már korábban is, akkor arra fókuszáltam, mennyire megkönnyíti a jegyzetelést. Most, amikor írni kell, a OneNote kifejezetten okos társ, ráadásul az Office 2010-ben nagyszerűen integrált is a jelenléte a szövegszerkesztőben.

Kétféleképpen is használhatom a OneNote-ot írás közben: egyrészt amikor a klaviaturális extázis közepette beugrik valami, aminek utána kell majd nézni, egyszerűen a “Linked Notes”-ra kattintok, és a megjelenő ablakban egy jegyzetlapra gyorsan leírom, mi a teendő, majd visszatérek az íráshoz, szavam ne feledjem. Később elvégzem a szükséges kutatást, aminek eredményeit persze a OneNote jegyzetfüzetbe dobálom, egyszerűn visszakapcsolok a dokumentum megfelelő helyére (merthogy linkelve van a pozíció), és ha kell, egyszerű drag-n-drop módszerrel áthúzom az információt a Word dokumentumba – legyen szó szövegről, képről, táblázatról, bármiről.

Az érdekes az, hogy még netbookon sem zavaró, hogy két ablak van egymás mellett nyitva, könnyen, kényelmesen navigálható mindkét program (a OneNote ilyenkor persze nem vonultatja fel a teljes szalagmenüs arzenált, csak a kapcsolódó füzetet nyitja meg). Ha könyvészeti adatokat szeretnék felhasználni, azt pedig azonnal a Word hivatkozáskezelőjébe írogatom, hogy a felhasználáskor egy kattintással a legismertebb hivatkozási formátumoknak megfelelően tudjam használni, plusz a végén ne kelljen a bibliográfiát negyvenhatodszorra is kézzel begépelnem, vagy innen-onnan bemásolgatnom – automatizáltan csak az kerül be, amit használtam, és csak abban a formában, amiben szabad. És most vissza a munkához!

Standard

Ahogyan a hosszabb irományok készülnek” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Igen, sajnos a OneNote és egy mindmap, ami nekem nagyon tud hiányozni az OpenOffice.org-ból. És OneNote alternatívát, ami tényleg kényelmesen könnyedén használható nem találtam (persze, ha a google rá gyúrna egy kicsit a wave és docs integrálására lenne rá esély).

Hozzászólások lezárva.