digitális

Agyő, netbook!

A netbook kategóriája mindig is gyanakvással vegyes figyelmet generált: kellemes, hordozható méret és alacsony ár az egyik oldalon, kellemetlen korlátok, gyenge hardver specifikációk a másikon, hogy mást ne is említsek. Amikor megjelent az Asus első Eee Pc generációja, sokan nem is értették, miért van erre szükség, és eleve halva született ötletnek könyvelték el, azonban hamar kiderült, hogy egy új szegmens született a hordozható számítástechnikai eszközök egyébként sem kis piacán. Most azonban amilyen gyorsan indult, olyan gyorsan be is fejeződik a karrier: az Asus és az Acer is bejelentette, befejezik a netbookok gyártását. Az ok egyszerű: óriási mértékben megcsappant az érdeklődés az ilyen jellegű gépek iránt a táblagépek elterjedésével – bár szerintem ez csupán az egyik mozzanat a lépést megelőzően, hiszen a netbook sem volt már a régi, elég megfigyelni azt a tendenciát, amit az Asus Eee-sorozata képviselt, amire valójában a kis méret folyamatos felfelé kerekítése, és a netbook hardverturbózása (a subnotebook kategóriája felé) volt jellemző. És bár nyilvánvaló, hogy ez a kérészéletű kategória nem marad tartósan a számítástechnika történetében, azért én korántsem temetném olyan gyorsan a nagyszerű eszközt.

 

Én annak idején még az első generációval indultam a netbookok terén – és még ma is, ezeket a sorokat is azon az Asus Eee Pc 1000H-n gépelem, ami szerintem azóta is a kategória egyik legeltaláltabb terméke. Windows XP-vel érkezett (volt Linuxos változat is – ugye emlékszünk még, hogy a Linux elterjedésének nagy lehetőségét látták a kis gépekben), aztán nem sokkal később már Windows 7 került rá, amivel sokkal jobb lett a teljesítménye, stabilabb a működése – az Asus pedig kifejezetten jól gondoskodott az új lehetőségek előtt álló eszközről, hiszen minden driver és eszközfrissítést megcsinált, holott hivatalosan nem is támogatta akkor még a Win7 netbookos telepítését. Míg mindenki (na jó, sokan) a limitációkról beszélt, nekem az első igazán hordozható eszközömmé vált, amit mind a mai napig nyüstölök: sorra cáfoltuk meg együtt a lenéző sztereotípiákat, amik mondjuk a mindennapos munkát, a szövegszerkesztést, a médiafogyasztást, vagy bármi egyéb, kreatív munkát illették.

Itt van mindjárt az a korábbi, közkeletű elképzelés, amit minden fórumon saját példámon cáfoltam: a netbookon, mondták, nem lehet hosszabb távon gépelni, nem lehet összetettebb munkát szerkeszteni. Hogy mennyire nem így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezen a kis gépen írtam meg és formáztam a disszertációmat, minden egyes tanulmányomat és könyvemet a vásárlás óta. De ezen a gépen készült az e-könyvek és a weblapok nagy része is, sőt, a legtöbb kis videót is ezen hoztam össze! Nem indokolt a múlt idő egyébként, hiszen ma is ezt a gépet használom annak ellenére is, hogy már nem annyit, mint korábban.

Igen, Jobs jóslata és meglátása, miszerint a táblagép legyőzi a netbookot, mára valósággá vált, és nincs mit vitatni, a tablet penetráció az első számú felelős a netbook kivezetéséért. És azt is kár lenne tagadni, hogy a táblagép tényleg nagyszerű eszköz, sok esetben jobban használható, mint bármi más számítástechnikai kütyü – és gyorsan romboljuk le azt a tévhitet is, hogy csak médiafogyasztásra alkalmas: valóban, arra a legalkalmasabb, de kreatív feladatokra éppúgy használható, csak a megfelelő alkalmazásokat és workflow-t kell megtalálni. A táblagép az én esetemben is átvett egy csomó feladatot, amit korábban a netbook segítségével oldottam meg, de jelen pillanatban még nem tudnám feladni a is Eee Pc-s munkafolyamatokat semmi másért.

Továbbra is úgy gondolom, hogy a netbook kiváló társ például egyetemen, olcsóbb, könnyebben kezelhető megoldás, mint egy notebook, nincs olyan, amit mondjuk egy bölcsész vagy társadalomtudós hallgató ne tudna elvégezni a segítségével (nyilván egy informatikusnak nagyon gyenge opció lenne). Számomra jelen pillanatban még a fizikai billentyűzet okán jobb jegyzetelő eszköz egy előadás során, mint a táblagép a virtuális megoldásával, de könnyen lehet, hogy ez csupán megszokás kérdése csupán.

Nyilván nem dől össze a világ, de azért kicsit szomorú vagyok a bejelentés kapcsán – a netbook egy érdekes, turbulens időszak lenyomata, ami ráadásul bebizonyította, hogy a kisebb kijelző nem feltétlen jelent áthidalhatatlan akadályokat. Nálam továbbra is helye van – életem egyik legolcsóbb számítástechnikai eszköze és legjobb beruházása marad mindig is.

Standard