digitális, web

Adataink online védelméről

Jelenleg éppen a Facebook adatkezelésével kapcsolatosan van felhördülés, ami persze igencsak jogos, hiszen amit Zuckerbergék néha művelnek, nos az minden, csak nem elegáns, finoman fogalmazva. Egy dolgot azonban a nagy felháborodás közepette sem szabad elfelejteni: azok az adatok, amelyek az avatarunk mellett szerepelnek, azok a megosztások, amelyeket szinte kényszeresen küldözgetünk ismerőseinknek (és kevésbé ismerősöknek, beállításoktól függően), egyfajta önkéntes adatszolgáltatásnak minősülnek, hiszen senki nem kényszeríti az embert, hogy bulizós-topless-ciki fotóit megossza egy közösségi oldalon anélkül, hogy belegondolna, később hiába vonná vissza az egész akciót, meg nem történté már nem nyilváníthatja meggondolatlan kattintását. Nem tudom, hogy csak én érzem-e úgy, de könnyebb megorrolni mondjuk a Facebook-ra, mint odafigyelni egy kicsit arra, amit művelünk, nagy részt hárítás a nagy felhördülés. Érdekes, az iwiw kapcsán nem hőzöngünk azon, hogy bárki, aki rákattint a képünkre vagy a nevünkre, azonnal mindent láthat, olvashat rólunk (csak csendben jelzem, a Facebookon azért koránt sincs így). Szokjuk egymást, a közösségi oldal (mint főbérlő) és a felhasználók (mint albérlők), és nem meglepő, hogy nem surlódásmentes az összeszokás. Mindezek mellett persze hangsúlyozottan felháborító, hogy a főbérlő menet közben változtatja a játékszabályokat, de ugye senki nem felejtette el, hogy elfogadta a játékszabályokat, amikor regisztrált? Ugye mindenki tüzetesen végigtanulmányozta az adatvédelmi elveket és felhasználási szabályokat, mielőtt rákattintott a gombra?

Minden botrányos aspektusa ellenére a Facebook-problematikából illene tanulni (persze nem fogunk). Elsősorban ugyanis a saját felelősségünk azt felügyelni, mit szeretnénk magunkból láttatni – érdemes eleve úgy kalkulálni, és aszerint mérlegelni, hogy mi az, amit akkor sem bánnánk, ha mindenki látna vagy olvasna, mi az, ami minden körülmények között vállalható. Megfontoltan kell jelen lenni a közösségi térben, éppen olyan megfontoltan, mint ahogyan egyébként kimegyünk az utcára, találkozunk nyilvános helyen barátainkkal, munkahelyen viselkedünk stb. Semmi különbséget nem látok a közösségi megnyilvánulások területén, csupán azt, hogy mostanában egyre inkább online térben zajlik a találkozások szétszórt sokasága. Az azonban, hogy otthon (vagy bárhol) ülünk, képernyőnkre meredve, még nem jelenti azt, hogy egyedül lennénk.

Persze szabadabban tudunk viselkedni, ha tudjuk, vannak szabályok, amelyek védik adatainkat, amelyek mentén csakis ismerőseinknek tudunk hírt adni magunkról, amelyek megkímélnek a kéretlen kíváncsikodástól. Olvasom, hogy a magyar ember nem bízik senkiben, legyen az hivatal, barát, bármi és bárki. Érdekes, hogy a közösségi térben mégis pillanatok alatt önként és dalolva kiadjuk magunkat, aztán persze nagyon fel vagyunk háborodva, ha problémáink adódnak ebből. A múltkor, a szoftvertudatosságról írott keresetlen szavaim sokaknál kiverték a biztosítékot, de akkor most tetézném: értem én, hogy a felhasználót nem érdekli, és nem is kell, hogy érdekelje, milyen szoftvert, vagyis milyen eszközt használ mindaddig, amíg el tudja végezni a munkáját, szórakozni tud stb., de ennek analógiájára gondoljuk csak el, valóban ne érdekelje a felhasználót, hogy milyen adatvédelmi beállítások közepette használja a közösségi hálózatot? Vajon tényleg nem alapvető érdeke és feladata a felhasználónak körültekintően, a közösségi tér szabályainak és sajátosságainak megfelelően árulkodni saját magáról (és ismerőseiről – bár erről kevesebb szó esik, pedig szerintem sokkal aggályosabb kérdés az, hogy nem csupán saját adatvédelmünkről, hanem rokonaink, ismerőseink adatairól is illenék elgondolkodnunk!)? A tudatosság, tetszik vagy sem, igenis része kell legyen online jelenlétünknek, meg kell tanulnunk azt, mit és kivel oszthatunk meg, meg kell tanulnunk az online létezés és megnyilvánulás etikettjét. Lehet persze azzal jönni, hogy egy szolgáltató nem teheti meg, hogy menet közben változtatja a szabályokat, lehet tömeges leléceléssel dobálózni (amiből már most látszik, hogy semmi nem lesz), lehet sok mindent kitalálni, de ettől még a lényeg ugyanaz marad: saját magunk online térben való védelméről elsősorban saját magunknak kell gondoskodnunk. És ebbe igenis beletartozik az is, hogy végigbogarásszuk, mire kattintunk rá regisztrációnál, és megtanuljuk az adatvédelmi beállításokat is.

Standard

One thought on “Adataink online védelméről

  1. jól összeszedted a lényeget, még egy aspektust tennék hozzá. van egy olyan csoport (nem tudnám megtippelni százalékban), amelyik nem azért nem vigyáz a “webes albérletére”, mert nem tudatos webhasználó. egyszerűen csak ilyen típus: ahogy offline nem zárja estére a lakás ajtaját, úgy nem vigyáz online az adataira.

Comments are closed.