DragonWeb

A Népszabadság csütörtöki számában lehetett olvasni arról, hogy milyen hatása lesz annak, ha a szakkönyveket nem a hagyományos könyvformátumban terjesztik, hanem áttérnek a – külhonban már egy ideje divatos és működőképes – elektronikus terjesztésre. A cikk arról is beszámol, hogy a Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár már működik, és szépen bővülget, de az igazi nagy dobás nyilván az lesz, ha a kiadók is elkezdenek mozgolódni, és a piac maga nyit a digitális formátum felé. Nem mellesleg a cikk szerzője azt is prognosztizálja, hogy a digitális terjesztés a fénymásoló feketegazdaság végét is jelenti, és hurrá, de jó lesz. Nem lesz. Bár a fénymásolóknak tényleg nem lesz olyan jó.

Ugyanis a digitális formátum “rákfenéje”, ha esetleg valaki még nem hallott volna ilyesmiről, az éppen a megoszthatóság. Vagyis még csak a fénymásolóig sem kell elbaktatnia az egyszeri tudásra éhes hallgatónak ahhoz, hogy hozzájuthasson álmai kötetéhez vagy csupán jegyzetéhez: elég lesz néhány kattintás is. Persze nem az ellen érvelek én, hogy akkor maradjon minden a régiben: sőt, épp ideje ébredezni, hogy erre a megoldásra, mármint a digitális kiadásra, igenis óriási igény van!

Éppen ezért az ember néha el is gondolkodik, mivel is számoljon, ha könyvírásra adja a fejét. Ugyanis szakkönyvből tisztességes profitot, honoráriumot termelni – ugye senki nem gondolja ezt komolyan? (Mármint hazai piaci értelemben, nem a mega-giga-terra kiadókra gondolok, akik ebből élnek…) Ha azonban nem kell a nyomdai költségekkel számolni, egyrészt vélhetően alacsonyabb lesz a produktum ára, és talán több emberhez is eljut – már csak azért is, mert nincs bolthálózathoz kötve a terjesztés (újabb spórolás egyébként, ráadásul úgy, hogy hihetetlen logisztikai huszárvágás).

mi van, ha a fene nagy digitalizálásban a szerző úgy dönt, saját maga adja ki a könyvét?

Azon még nem gondolkoztam kellő agytekeréssel, hogy mi van, ha a fene nagy digitalizálásban a szerző úgy dönt, saját maga adja ki a könyvét, és egy egyszerű e-bolt megoldással dobja a piacra? Ma már igazán nem nehéz létrehozni ilyesmit, és akkor minden befolyó összeg saját zsebbe megy: láttam már egy-két amerikai illetőségű példát erre, és nem panaszkodott az illető (legalábbis nem találtam erre utaló referenciát). Persze ez nyilván presztízsveszteséggel fenyegethet, hiszen a kérdés rögvest felvetődik: vajon miért maga adja ki a szöveget? Nem kellett egy kiadónak sem? Továbbfűzve a gondolatot persze jöhet a hathatós válasz az eladások/letöltések számával, de ezt mondjuk tudományos közegben el tudom képzelni, milyen tekintetek fogadnák.

Mindenesetre már az is valami, hogy mozgolódás van ezen a területen is, ami azért remélhetőleg pozutív hatással lesz a honi szakkönyvpiacra, és nem utolsó sorban talán a célcsoportnak is kedvezőbb lesz így a kötelezők/ajánlottak beszerzése – még az sem elképzelhetetlen, hogy anyagilag sem járnak rosszul a kiadók (bár a fájlmegosztás, mint jeleztem, szerintem átveszi, ráadásul sokkal hatékonyabban, a fénymásolók szerepét).