film

A svéd modell

Egészen kellemes meglepetés azt látni, hogy egy svéd filmnek ekkora hájpja van, mint amit most A tetovált lány kapcsán észlelhetünk, de már az elején szögezzük is le: alapvetően meg is érdemli. Én ugyan nem látom éreztem azt a mindent elsöprő forradalmi újdonságot, amit többen is többféle megközelítésben emlegetnek, de egy nagyon élvezhető, kifejezetten profi munkát kap a néző. Persze értem én, hogy a Millennium-trilógia első részének adaptációja most egyfajta Dan Brown-vonulatot helyettesít a könyvipar megmentőjének is titulált amerikai szerző teljes ötlettelenségének és kifulladásának láttán, amire ráadásul a svéd szerző, Stieg Larsson hirtelen, korai halála is rendesen rásegített, ám mindezeken túl a filmadaptáció magában maximum üde színfoltot képvisel azzal a természetességgel és a néhol vele járó sutasággal is, amit Hollywood eleddig csupán importált rendezőkkel tudott elérni. Amit mindenképpen ünnepelhetünk a film kapcsán az egy olyan filmgyártás jeladása, amelyről valljuk meg őszintén, még akkor is keveset tudunk, ha néha látunk felőlük egy-egy filmet: a svédeknek (oké, a rendező dán, de akkor is) már megint sikerült egy kendőzetlenül, keresetlenül őszinte, önkritikus és önreflexív történettel előrukkolni, amelyet véletlenül sem próbálnak meg annak feltüntetni, amit a hollywoodi remake-től várhatunk majd (igen, lesz remake, ráadásul azért lesz érdemes kivárni, mert az a Fincher fogja rendezni, akinek néhány stílusjegyét bizony felfedezni vélheti a néző A tetovált lány adaptációjában is!).

Jól szerkesztett in medias res jelleggel indít a film, amikor az oknyomozó újságíró ellen ítélő bíróság lélegzetvisszafojtott légkörét rideg színekkel ábrázolva mutatja be minden fakszni nélkül, amint Mikael Blomkvist (Michael Nyqvist) mindent elveszítve börtönre és pénzbüntetésre kárhoztatik. A láthatóan elfáradt, beletörődött újságíró nem tervezi, hogy fellebbez, inkább karácsonyozni készül, ám a Vanger konszern feje felbérli, nyomozza ki, mi történhetett kedvenc unokahúgával, a negyven éve eltűnt Harriettel. Mikael abban a kis viskóban kap szállást a külvilágtól egy híd híján fizikailag teljesen elzárt szigeten (azért hangsúlyozom ezt, mert a svédeknél a film tanúsága szerint még a börtönben is megy az internet), ahol hamar rábukkan a Vanger-család náci múltjára. Ezt követően egy kortárs vizuális kultúra szeminárium és egy digitális kultúra kurzus keverékét mutatja be az eleinte éppen ő utána kémkedő Lisbeth Salander (Noomi Rapace) hathatós segítségével, aki az újságíró viselt dolgait kutatva rájön, hogy bár a bíróságon vesztett, valójában nagyon is igaza volt – ezért segít neki felgöngyölíteni a jelenlegi ügyet – előtte persze hozzá illő keménységgel rendezi ügyes-bajos dolgait. Hackerkedés, klasszikus krimiszál, náci múlt, szexuális erőszak, gyilkosság – mindezekre lehet számítani, csak hogy ne spoilerezzem végig ezt a bejegyzést: a végére persze sikerül megfelelő elégtételt szolgáltatni mindkét hősünknek, akik kapcsolata azért, nyugodjon meg mindenki, aki ettől félne, mégsem lesz egy klasszikus hollywoodi románc.

Lisbeth - a tetovált lány

Gyenge idegzetűeknek talán problémás lehet egy-egy jelenet megtekintése, mert bár korántsem öncélú, esetenként sikerült kellően naturalisztikusan ábrázolni a fizikai erőszakot, ám a rendezésnek legyen mondva, mindig sikerül a cselekmény által megkívánt mederben maradni, így a film nem billen át olyasmibe, amibe nem is kellene. Egyébként a film 2009-ben készült, és bizony augusztusban már a trilógia második része jön, amely a The Girl Who Played with Fire címet kapta (netizenek már lehet, hogy már tájékozottabbak a film pontos cselekményét illetően… sőt, elképzelhető, hogy a szintén 2009-ben elkészült harmadik résszel is már közelebbi ismerettséget kötöttek). A trailerből sok minden nem derül ki, annyi viszont egyértelmű, hogy Lisbeth gyermekkori traumája immár erőteljesebben középpontba kerül – ha valaki megnézi az első részt, érteni fogja, pontosan miről van szó, még akkor is, ha meglehetősen minimalista és elliptikus módon értesülhettünk a lány motivációjáról.

Standard