mellesleg

A semmittevés haszna

Manapság, amikor minden második cikk vagy tanácsokkal megspékelt weboldal arról szól, hogyan legyünk hatékonyabbak mind munka, mind pedig önmenedzselés, vagy netán magánélet frontján (utóbbit eleve nem tudom értelmezni, de vannak, akik ezt is projektként élik meg), egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy ez a haszon orientált megközelítés (nyugi, nem valami marxista traktátus következik) alapvetően elhibázott, téves, hosszú távon kifejezetten kontraproduktív. Bartos Erika Anna, Peti és Gergő sorozatának Megmondalak! c. kötetében van egy mese, ami a “Csináljunk semmit!” címet viseli. A lényeg annyi, hogy az ónos eső miatt nem tud a család elmenni sehova, így otthon maradnak, és nem csinálnak semmit. Deklaráltan semmittevésre adják a fejüket, ami persze rengeteg tevékenységet jelent, hiszen tulajdonképpen mozgalmasabbá válik a napjuk, mintha valami nagyon okos, előre eltervezett programot abszolválnának. A semmittevés ugyanis a cél meghatározása nélküli levést jelenti: az abszolút kreativitás, produktivitás ideje, ugyanis nem egy meghatározott finisbe kell érkezni, hiszen olyan eleve nincs.

Nem a lustaságról van szó, hanem arról a semmittevésről, ami például a céltalanul induló online böngészgetést is jellemzi nálam: mondjuk a Feedly-ből indulva valami megragadja a figyelmemet, azt elolvasom, onnan megyek tovább, mert abban a szövegben találtam valami egészen mást, stb., sodródom az információkkal, és persze a végén már fogalmam sincs, honnan indultam ki, akartam-e egyáltalán olvasni valamit. Ez azonban már nem számít, ugyanis többnyire ekkorra már valamit tanulok-tanulmányozok: varázslatos módon ugyanis egyre érdeklődőbben és egyre mélyebbre ások az éppen kiválasztott témában. Másképpen: maga a semmittevés, a sodródás határozza meg a végcélt, ami így sajátos flow-élménnyel ajándékoz meg, hiszen a legösszetettebb, adott esetben tőlem eladdig távolabb eső szakterületekből táplálkozó morzsák, majd falatok, később egytálételek formálódnak úgy, hogy egyre érdekeltebbé válok. Pontosan ezért van ez a blog, ez a webhely, az egész webes megmártózás, az e-könyv, egyáltalán az állandó kódturkálás: a fene akart ezzel időt tölteni, mégis ez az egyik legörömtelibb tevékenység. Ráadásul, eleinte tökéletesen elképzelhetetlen módon, a fő “szakmámban” is erős beporzást végzett ez a semmittevés: a digitális kultúra és az ezzel való elméleti-kritikai foglalatosság is ebből ered, és mind a mai napig ez hajt.

Korántsem arról van tehát szó, hogy valami haszontalan elfoglaltság kerekedne ki a cél nélküli semmittevésből: éppen ellenkezőleg, a semmittevés jóval elmélyültebb tanulást és motiváltságot szül a GTD-szerű, hatékony, céltudatos feladatvégzés ellenében. Persze mindennek megvan a maga ideje: van, amikor igenis minél gyorsabban kell a to-do list végére érni, de ha ez megvan, ne essünk pánikba: egyrészt persze mindig legyen nálunk törölköző, másrészt hagyjuk, hogy egy-egy véletlen kézen fogjon, és berángasson olyasmibe, amiről soha nem gondoltuk volna, hogy érdekelni fog. Nincs mit veszíteni, de olyan sokat lehet vele nyerni.

(A DragonWeb életmód rovatának kezdő olvasmányát falhatták szemeikkel.)

Standard