blog

A pletyka, avagy az intertextualitás munka közben

Azt beszélik... A pletyka, tisztelt tudományra éhes nemzedék, nem más, mint az intertextualitás, amikor feltűri az ingujját, és elkezd rendesen dolgozni. Egy-egy információtöredék (vagyis textus) mindig egy másikhoz kapcsolódik, és a kapcsolódások egy hálózatot hoznak létre ezen töredékek között (vagyis inter): aztán vagy összeáll koherens egésszé az információ, vagy még jobban szerteágazik (utóbbira szokás posztmodern billogot aggatni, a fene se érti, mi alapján pontosan…). Egyik régi kedvencem, a Harry és Sally c. alkotásért felelős Rob Reiner 2005-ben elkövetett filmje, amely szigorúan igaz pletyka alapján készült, az Azt beszélik… (Rumor Has It…) címet kapta, és rendes sztárparádét vonultat fel (kezdve a producerekkel, a Clooney-Soderbergh baráti társasággal).

Aniston kisasszony ismét jelesre vizsgázott (észrevette már valaki, hogy amióta kibújt a Jóbarátok és Brad Pitt köpönyege mögül, igen tudatosan és feltűnően okosan építi saját karrierjét?), nem beszélve Shirley MacLaine alakításáról, aki könnyedén hozza a Mrs. Robinson-i figurát (és ezt kellőképpen fűszerezték is a forgatókönyv írói néhány kitűnő beszólással). A srácok (Kevin Costner és Mark Ruffalo) is rendben voltak, de nagyon nem róluk szólt ez az egész, sorry. A film alapötlete ugyanis az identitása keresésése közepette éppen megzakkanni készülő Aniston abbéli relevációjára épül, hogy bizony a híres-hírhedt, Charles Webb könyvéből született Diploma előtt éppen az ő családjukról szól – és Mrs. Robinson nem más, mint a laza Nagyi…

A felismerést követően olyan intertextuális turbulenciába kerül az ember, hogy igyekszik minden kis elejtett utalást észben tartani annak érdekében, hogy le ne maradjon valami okosságról: persze a játék addig tart, míg elfogadjuk a szabályokat, miszerint pletykából él a nép. Az ötlet önmagában nem is rossz, sőt – csak sajnos a lekerekítéssel van gond: nagyon nem tudtak mit kezdeni a sziporkák csúcsrajáratásával a film készítői. Maradt az, amit várni lehetett: egymásba borulás, esküvő. Mi más? Sebaj, azért teljesen élvezhető kis film ez, jól elpletyózik a kedves nézővel – már ha a kedves néző hajlandó erre a kis ádáz játékra.

Standard