egyetem

A plágium kérdése az EU tagállamaiban

Egy igen érdekes vizsgálat eredményeire hívták fel a figyelmemet nemrég: az IPPHEAE (Impact of Policies for Plagiarism in Higher Education Across Europe) projektje azt vette górcső alá, hogy az EU tagállamai mit tesznek, és persze milyen eredménnyel a plágium visszaszorítására a felsőoktatás területén. Érdemes összevetni az országos lebontású eredményeket, de ne számítsunk kicsiny hazánk tekintetében semmi jóra, azt előrebocsátom. Míg a legtöbb tagország igyekezett egészen konkrét intézkedéseket hozni a kérdésben, és viszonylag jól dokumentálni is az eredményeket, addig nálunk valahogy – bár szépen fogalmaz a jelentés – érdektelenségbe fulladt az egész, és nevetségesen alacsony visszajelzést kaptak tőlünk a projekt kivitelezői. Adatok hiányában így a rólunk szóló jelentés a körülmények leírásával igyekszik magyarázatokat lelni, többek között a forráselvonásokat, a nem igazán áttekinthető értékeléseket érintő politikákat, az egységes elhatározás problematikáit emelik ki, rámutatva, hogy bár elindultak fejlesztések abba az irányba, hogy a digitális szakdolgozat kópiákat, tanulmányokat stb. a szerzők megfelelő helyekre feltöltsék, de a plágium ellenőrzése mind ezidáig az értékelők személyes hozzáállásától függött.

27 vizsgált ország közül a 21. helyen végeztünk, ami valószínűleg úgy jön össze, hogy bár a pénzügyi elvonások visszafogták a kezdeményezéseket, nincs lehetőség új stratégiák kidolgozására és implementálására, valamint nem igazán vesszük komolyan a plágiumra vonatkozó szankciók kivitelezését sem, azért épülnek a repozitóriumok, illetve a könyvtári szakemberek, kutatók, oktatók kezdik felhívni a figyelmet a problémára, és még jó gyakorlattal is igyekeznek elejét venni a plágium terjedésének. Az viszont kiolvasható a dokumentumból, hogy ez meglehetősen kevés, hosszú távon nem elégséges. Az elemzés megemlíti azt is, hogy a jövőre vonatkozó stratégiákban konkrét elképzeléseket és végrehajtási opciókat kell körvonalazni:

The recently established strategy for 2013-15 from the Hungarian Academic Committee should include oversight of policies for academic integrity in Hungary.
(forrás: IPPHEAE – EU-wide report)

Mielőtt az ilyen mondatokhoz hasonló jelzések ürügyén hátradőlnénk, nem árt figyelembe venni, hogy ez diplomatikus megfogalmazása annak, hogy jelen pillanatban nevezett stratégiában éppenséggel hiátust képez a kérdés kezelése. Ahhoz, hogy lássuk, miként lehet kitűnő eredményt elérni, nem kell olyan nagyon messzire menni:

“There were some notable differences between the Slovak surveys and the EU average. Almost all Slovak students (99 %!) become aware of plagiarism before or during their bachelor studies. The EU average shows that 20% of students become aware of plagiarism during their masters/PhD degree or are still not sure about it.”

” … Slovak students are the most aware of plagiarism among all EU countries”

“The most outstanding example of good practice is definitely the existence of national repository of theses. As it is run centrally and universities are obliged to upload their theses, students from all institutions have theoretically the same conditions. The other aspect is that the software tool provides just a protocol for matching with other sources. The decision about whether a given case is plagiarism or not lies with teachers and/or the examination committee and these may not always follow the same procedures.”

“Compared to other countries, Slovakia should be praised for its achievements. And it already was: The European Commission has awarded the Slovak Centre of Scientific and Technical Information the European Prize for Innovation in Public Administration.”
(forrás: IPPHEAE – Slovakia)

Bizony, Szlovákia az abszolút első helyen szerepel egész Európát tekintve, és ha megnézzük, honnan indultak, és szisztematikus munkával, konkrét elképzelésekkel és végrehajtással hová jutottak ezen a téren, csak tapsolni lehet nekik, és persze őszintén gratulálni. No meg persze remélni, hátha felénk is átcsorog majd valami ebből. Valamikor.

Standard